Mitől nő a nő?

anyaval-azonosulni« Mi teszi a nőnemű embert igazi nővé?

ANNA (ANyák NApi) konferencia (2013. Május 10-12.) – 2. előadás

pdf_logo

“Külön-külön sem a férfi, sem a nő nem hordozza magában az emberi lét teljességét. Önmagában egyikükben sem tükröződik Isten társas lényének képmása, csak a kettő kapcsolatában.”
– Mauro Meruzzi

A kapcsolatban megnyilvánuló nőiesség

Amikor Isten megbeszélte saját magával, hogy “Alkossunk embert”; amikor a Szentháromság először beszélt az ember teremtéséről, már akkor kész volt a zseniális terve, hogy az ember férfi és nő legyen. A férfit úgy alkotta meg, hogy valami olyat tükrözzön vissza, olyat áruljon el Isten gyönyörűséges természetéből, amit a nő nem tud hozzá foghatóan kifejezni; a nőt pedig úgy alkotta meg, hogy valami olyat tükrözzön vissza, olyat áruljon el Isten gyönyörűséges természetéből, amit a férfi nem tud teljes mértékben kifejezni.

“Akkor ezt mondta Isten:
Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.”
– 1Mózes 1:26-27, 31

Amíg meg nem érkezünk a mennybe, amíg itt vagyunk a földön, vajon mi lehet a legfontosabb dolog, amivel foglalkozunk? Én is gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy a legfontosabb dolog, amivel foglalkozhatunk, az, hogy JÓL KAPCSOLÓDUNK.

  • Istenhez azzal tudunk jól kapcsolódni, hogy imádjuk őt;
  • egymással úgy, hogy igazán jó kapcsolatban vagyunk;
  • a többi emberrel pedig úgy, hogy megismertetjük velük az Isten szeretetéről szóló örömhírt (az evangéliumot).

E háromféle kapcsolat közül azt hiszem, hogy a középső a legnehezebb – az, hogy egymással jó kapcsolatban legyünk, különösen, amikor a férfi-nő kapcsolatról van szó. Pedig még önmagunkat is úgy tudjuk mélyebben megismerni, ha a másikhoz is közelebb kerülünk. Egymás tükrében látjuk meg még saját magunkat is.

Larry Crabb-től hallottam, hogy a feleségével minden reggel elmondanak egy rövid imát, mielőtt megkezdik a napot. A felesége így imádkozik: “Uram, segíts, hogy felismerjük a gonoszt, és ellenálljunk neki”; ő pedig hozzáfűzi: “és vonj minket közelebb magadhoz és egymáshoz”.

Vajon mit jelent ez? Mit jelent, hogy Isten közelebb von bennünket egymáshoz?

isten-ferfi-no

Miközben közelebb kerülünk és hasonlóbbá válunk Istenhez, egyre közelebb kerülünk, egyre “egy húron pendülőbbé” válunk egymással is.

Vajon mit gondolhatott Isten, amikor három személye, a Szentháromság azt mondta “Alkossunk embert”?

isten-tarsas-leny

Isten többes számot használ: “Alkossunk embert a képmásunkra…” Ez az első olyan hely a Bibliában, ahol feltűnik a többes számú Isten: A Szentháromság. Tudtad, hogy Jézus és a Szentlélek már a kezdet kezdetén is ott volt? Az élő Isten ebben is eltér azoktól az istenektől, akik az emberi fantázia teremtményei!

“Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”
– 1János 4:16,18

Abban hasonlítunk Istenhez, hogy mi is társas lények vagyunk. Isten bennünket is társas lénnyé teremtett. Ebben alkotott bennünket Hozzá hasonlóvá. Isten nem magányos egyeduralkodó, és soha nem is volt az. Társas lény, öröktől fogva kapcsolatban élt; és mi is társas lények vagyunk.

Miért fontos ez?

isten-tarsas-leny-jezus-egyek-legyenek

A megfeszítése előtti este így imádkozott Jézus:

“… tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!”
– János 17:11

Atyám, most, hogy a keresztre készülök, a legmélyebb imádság a szívemben az, hogy azok, akiket nekem adtál, megtanuljanak egymáshoz úgy kapcsolódni, ahogy mi kapcsolódunk egymáshoz a Szentháromságban.

Jézus imádsága szerint most nekünk is megvan az erőforrásunk ahhoz, hogy úgy viszonyuljunk egymáshoz, ahogy a Szentháromság tagjai. Megvan az erőforrásunk ahhoz, hogy jó kapcsolatban legyünk egymással, mert a Szentlélek bennünk él.

Mivel a Szentháromság Isten önmagához hasonlóan társas lénnyé teremtett minket, egymás nélkül nem vagyunk egészek. “Nem jó az embernek egyedül…” (1Mózes 2:18) Ha nem vagyunk közösségben, ha egyedük vagyunk, önmagunk árnyéka vagyunk. Csak másokkal kölcsönhatásban lehetünk igazi önmagunk. A személyes lét öröme a kapcsolódásból fakad. Minden lelki, minden pszichés probléma kapcsolati probléma.

Másokkal közösségben élve tanít meg minket a Szentlélek elfogadni mások különbözőségét; kapcsolatban tanulunk meg együttérezni, megbocsátani, elfogadni mások bocsánatát… és kapcsolatban tanulunk meg hűségesen kitartani egymás mellett.

De mi lehetett az oka annak, hogy miután Isten azt mondta: “Alkossunk embert a képmásunkra”, utána “férfivá és nővé teremtette őket”?

Sokkal nagyobb célja volt ezzel, mint a házasság, a szaporodás vagy a szex. Sokkal nagyobb célja volt Istennek azzal, hogy férfit és nőt teremtett. Az emberi lényeket úgy alkotta meg, hogy valamit Őbelőle tükrözzenek vissza azzal, ahogy egymással kapcsolódnak.

Mi lehetett Isten fejében, amikor a nőt teremtette? Mit akart kifejezni a nőiességgel?

Mit kell tudnunk a saját nőiségünkről ahhoz, hogy jobban értsük magunkat, és a kapcsolatainkban jobban kifejezzük Isten (nemiség fölött álló) természetének azt a részét, amit csak egy nő tud kifejezni vagy visszatükrözni?

A nőiség lényegéről lényegében két dolgot mindenképpen érdemes tudnunk:

1. Mitől nő a nő?
Női természetünkből adódóan mire vágyunk és hogy veszünk részt a kapcsolatainkban? Hogy próbálunk másokhoz kapcsolódni?

2. Mitől fél a nő?
Női természetünkből adódóan mitől félünk leginkább? Mi akadályozhat meg abban, hogy a helyünkön legyünk és kibontakozzunk?

A második kérdésbe a következő alkalommal merülünk bele. Először foglalkozzunk azzal, hogy mi teszi a nőnemű embert igazi nővé?

Mitől nő a nő?

Amikor Isten bemutatja a nőt, akit teremtett, a NEQEBÁ szót használja. A szó konkrétan azt jelenti, hogy “kilyukasztott, átfúrt”. Az volna a nőies nő, aki ki van lyukasztva? Nemcsak zavarba ejtő, egyenesen sértő gondolat. Mi a csudát akar jelenteni?

no-neqeba

Átvitt (képes) értelemben azt jelenti ez a szó, hogy a nő nyitott, elfogadó, befogadó. Igazából erről van szó, ezt jelenti a nőiséget kifejező héber szó, amit a Biblia használ. Isten eredeti terve szerint a nő olyan ember [adam], aki társas kapcsolataiban nyitott a befogadásra… ahogy Jézus.

Képzeld magad elé az ÚR Jézust, aki azzal mutatja meg a nemeken felül álló Isten szépségét, hogy kitárt karral mondja:

“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”
– Máté 11:28

Mindenki, aki belefáradt abba, hogy levegőnek nézik… mindenki, aki belefáradt a vallásba, mindenki, aki belefáradt a képmutatásba, abba, hogy megjátssza magát, mindenki, aki belefáradt abba, ahogy eddig élt… jöjjetek énhozzám, és én megnyugvást adok nektek; és meg fogjátok ízlelni a Szentháromság szépségét, a társas-lény Isten szépségét… az Atya szépségét, amikor idejöttök hozzám, és megízlelitek azt a szépséget, ami bennem van – mondja Jézus. És ez a nő elhívása. Isten arra tervezett bennünket, hogy ölelésre tárt karral vegyünk részt a kapcsolatainkban… hogy hívogatóak, befogadásra nyitottak legyünk… mint Ő. Mint Jézus.

Amikor Jézus a Márk 10 elején a farizeusokkal vitatkozik, akkor ő is az 1Mózes 1:27-et idézi. Arra emlékezteti őket, hogy “a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten” (Márk 10:6). Itt már az Újszövetségben járunk, amely nem héber, hanem görög nyelven maradt ránk. Jézus itt a görög THELUS szót használja, ami a NEQEBÁ görög megfelelője, és szó szerint a női mellet jelenti, sőt egész pontosan a mellbimbót.

no-thelus

Képes értelemben THELUS az, aki táplálni képes; olyat ad át a másiknak, ami táplálja, fenntartja az életét.

Nyitott arra, hogy befogadjon, és kész arra, hogy éltessen, tápláljon. Ilyen a másik-központú nő szépsége Isten eredeti terve szerint.

Női szépség?

Első levelében Péter arculati tanácsot ad:

“Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat…”
– 1Péter 3:3-5

Belülről fakadó, el nem múló szépség. Az olyan férfiak szeme akad meg rajta, akinek van szeme a maradandó értékre. A szelíd és csendes lélek szépsége. Szent asszonyok, akik szépítették magukat… Miről beszél Péter? Mi ez a belső szépség egy nőben? Mi az, aminek a továbbadására megalkotott, eltervezett, alkalmassá tett bennünket Isten?

Teréz anya beszédet tartott egy washingtoni imareggelin, amelyen részt vett a férjem is. Háromezren hallgatták a töpörödött öregasszony reszkető hangját. Széttárta a karjait, és ezt mondta:

– Ne öljetek meg több magzatot! Hagyjátok őket életben! Adjátok őket nekem!

Ilyen Jézus szépsége. Ez a ráncos kis öregasszony belülről sugározta Jézus el nem múló szépségét. Mintha Jézus hívta volna hallgatóit széttárt karjaival:

“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
– Máté 11:28

Isten szépsége tükröződik ennek a szent életű nőnek az öreg, ráncos arcán, aki az életét a szegényekért és az elesettekért öntötte ki. A bennünket körülvevő világ számára azonban nem ilyen a női szépségideál. Nagyon, de nagyon másra gondolunk, amikor a női szépséget akarjuk meghatározni. Teréz anyát tisztelik az emberek, de szíveseben nézik Liptai Klaudiát, Ullmann Mónikát, vagy Angelina Jolie-t.

Péter apostol szerint az igazi női szépség nem olyan szépség, ami szabad szemmel látható. Sőt, ami még fontosabb: az a fajta női szépség, ami nem kívülről látható, hanem “a szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével”. Ez valami olyasmi, ami a korral nem múlik el, hanem még mélyebb, még ragyogóbb lesz.

Lehet valaki 50-60-70-80 éves korában szebb, mint valaha? Mitől?

Mi az el nem múló szépség titka?

Sok évi házasság után Szandrának mellrákja lett, és mind a két mellét el kellett távolítani.

Úgy érezte, hogy ezzel véget is ér majd a nőiessége. De Dániel, a férje azt mondja, hogy most, a műtét után jobban szeret vele szerelmeskedni, mint korábban bármikor. Azt mondja, hogy “igen, a testi szépsége nagymértékben csökkent, de közben egyre inkább látom a rejtett szépséget a lelke mélyén”. És Szandra nap-mint-nap átéli, mit jelent biztonságot és vígaszt találni a férje mélységes szeretetében.

A nemi identitás és a nemi szerep kialakulása

Már az egyéves pici gyerek meg tudja különbözteti a nőt és a férfit egy képen, persze nem teljes biztonsággal. Ha a nőnek rövid a haja, néha nem sikerül.

Az én fogalma és az én-tudat élménye a harmadik életévben jelenik meg; vele együtt az önállóság és birtoklás igénye is (valamint a “dackorszak”).

fiu-lanyAz én-tudattól elválaszthatatlan a nemi hovatartozás tudata. A nevével együtt a gyermek rendszerint azt is hallja, hogy ő kisfiú, illetőleg kislány. Eleinte ugyan nem tud mit kezdeni ezzel, csak fokozatosan, a másik nemről is hallva ért meg annyit, hogy vannak fiúk, meg lányok, s ezek közül őt az egyikbe sorolják. A következő lépés, hogy bizonyos külső jelek (ruházkodás, hajviselet stb.) alapján meg tudja különböztetni a fiúkat és lányokat, illetőleg a bácsikat és néniket (bár eleinte nem világos számára, hogy a fiúk, meg a bácsik, a lányok, meg a nénik ugyanahhoz a nemhez tartoznak).

A 2-3 éves gyerek már megkülönbözteti a lányokat és a fiúkat. A beszédében is helyesen használja a megkülönböztető szavakat: Anya – Apa, fiú – lány, néni – bácsi. Magáról is tudja, hogy fiú-e vagy lány.

A negyedik-ötödik életévben a legtöbb gyerek még azt hiszi, hogy ha akarja, más nemű is lehet – pl. egy kisfiú, aki irigyli a nővérét, egy napra kipróbálja, milyen lánynak lenni; van olyan kislány, aki fiú szerepet oszt magára a szerepjátékban, vagy kijelenti, hogy ő indián harcos.

A nemi azonosság tudata akkor válik teljessé, amikor a gyerek nemek a nemek testi különbségeit, mindenekelőtt a nemi szerveik eltérő jellegét is megismeri. Ez is az óvodáskorban szokott megtörténni. Hogy mikor, az attól (is) függ, mikor nyílik lehetősége összehasonlítani a saját, meztelen testét másokéval a másik nemből is. Erre jó alkalmat teremtenek például az otthoni fürdőzések, vagy a “doktorjátékok” is.

fiu-lany-2

Óvodáskorban a nemi szerepek nagyon fontosak a gyerekeknek. Ekkor kezdik határozottan a fiúk, vagy a lányok közé sorolni magukat. Ekkor jönnek rá, hogy aki lány, az mindig lány marad, a fiú pedig mindig fiú. Hajlamosak a nemi szerepekhez kötött sztereotípiákat eltúlozni, hogy meg tudjanak erősödni saját nemi identitásukban (fiú vagy lány énképükben). A fiúk fiúkkal, a lányok pedig lányokkal szeretnek játszani.

A hatodik-hetedik életévre a gyerekben stabilan kialakul, hogy ő fiú, vagy lány, de egészen a kamaszkorig a saját neme társaságát részesíti előnyben.

anyaval-azonosulniA nemi azonosság tudata tehát 5-6 éves korra általában kialakul, és érzelmi biztonságot is jelent. Fontos, hogy a gyerek életében legyenek olyan felnőttek, akiket lehet, és jól esik utánozni: jó dolog Anyával, vagy Apával azonosulni.

Női mivoltunk terén azonban egyre több problémát tapasztalunk az Isten tervével ellentétes értékek szerint berendezkedett kultúrában.

A női identitás és a korszellem

Ez fáj!Mi a baj?

1. A korszellem gyökeresen más alapokon határozza meg a szépséget. És ez fáj. A korszellem szépség-fogalma teljesen más, mint Isten szépség-fogalma, aki a világ minden szépségét teremtette – és a női szépséget is.

2. Minden kislány úgy nő fel, úgy növünk fel, hogy nem tudjuk, hogy a lelkünk mélyén ott szunnyad a valódi szépség.

Ez fáj!

A korszellem szépség-fogalma ugyanaz, amire a szépségipar és a pornóipar is épül, ami a kamaszok szexuális fejlődését Isten tervétől olyan gyökeresen eltérő irányba befolyásolja, és ami ennek következtében olyan sok házasság harmóniáját is aláássa.

Önközpontú szex

Ma a nő: szexuális ösztöntárgy, a szex pedig szabadidős tevékenység. A másik-központúság helyett az önközpontúság határozza meg. A mai ember leggyakoribb szexuális örömforrása a maszturbáció; amikor a szexualitás teljes mértékben a saját kielégülésre irányul. A páros szex célja sem egymás intim, mély felfedezése és megismerése, nem az egymásnak való örömszerzés. A közfelfogás szerint a szex a testi vágy kielégülésének kellemes forrása, és olyan partnert kell hozzá szerezni, aki ezt a legjobb szinten biztosítja.

no-osztontargyA szexuális kielégülésre vadászó férfi úgy tekint a nőre, mint saját testi kielégülésének lehetséges tárgyára (nő = ösztöntárgy). Annyi energiát hajlandó a kapcsolatba befektetni (annyira kedves hozzá), amennyivel biztosítani tudja magának a szexet. A férfi ösztönösen kapni akar, a nő viszont adni. Így vagyunk bedrótozva. A fiatal lány azt hiszi, hogy ha szexet ad, a férfi jobban fogja szeretni. A fiú pedig azért ad kedvességet és bármi mást, hogy szexet kapjon.

Amikor tehát egy nő azt hiszi, hogy a férfiak és a nők között nincs alapvető különbség, és a kapcsolatban is úgy úgy viselkedik, mint egy férfi, és ingyen odaadja a szexet, felborul a táncrend. A férfinek nincs miért kedveskednie, a nő érzelmileg magára marad, a kapcsolat pedig megreked egy nagyon felszínes szinten. Mi, nők pedig panaszkodni kezdünk:

– Nem értem, miért nem kedves… Már nem foglalkozik velem… nem akar beszélgetni… nincs benne semmi romantika… már vacsorázni sem visz el… nem is veszi észre, mi van rajtam… reggel pedig oldalba bök, hogy hé, ébren vagy?

A pornó-nézés, a rendszeres önkielégítés, és a sok szexuális partner miatt a fiatalok agyának a bedrótozása szexuális szempontból megváltozik. A szex ma azt jelenti: saját szexuális feszültség levezetése, kielégülés. Ennyi. Az a férfi, akinek az agya megszokta, hogy a szexualitása önmagára irányul, nem tudja jól érezni magát egy elkötelezett, monogám kapcsolatban.

Önközpontú szexualitás:
Férfi: valaki elégítsen ki!
Nő: valaki szeressen!

Ez a hozzáállás nem működik a monogám kapcsolatban!

Isten terve szerint a szex teljesen más: két ember mélységes intimitása valósul meg benne, és idővel egyre mélyebben összekapcsolja a két embert. De a több partnerhez szokott, önközpontú szexualitásra beállított agy ezzel nem tud mit kezdeni. Az ő szexuális vonzódására nézve tragédia a házasságon belüli szex, az egyetlen partnerre való korlátozottság.

A női agy az orgazmus hatására oxitocint termel. Ez ugyanaz az örömhormon, ami szoptatás közben is elönti a nő szervezetét, és arra szolgál, hogy erős biológiai kötődést hozzon létre a nőben a szexuális partnerrel, vagy a babával. De kutatások kimutatták, hogy minden újabb szexuális partnerrel való orgazmus egyre kevesebb oxitocin-termelést idéz elő a női szervezetben. A szexuálisan jól működő nő tehát, amikor többedik partneréhez végül hozzámegy feleségül, nem képes ugyanazt az erős vonzalmat és mély, személyes kielégülést érezni a férjével, amit az első partnere iránt még megvolt benne.

A férfi szexualitása megreked a kielégülés keresésének és elérésének szintjén – nemcsak a szexuális kultúrája reked meg egy felszínes szinten, hanem az agya sem tud szexuálisan reagálni újra meg újra ugyanarra a nőre, akit már nem kell levadászni, és aki ráadásul az évek során még veszít is vonzerejéből. A Biblia nem véletlenül mondja, hogy a szexualitás helye az elkötelezett monogám kapcsolat, a házasság. A saját szexualitásukat, későbbi házasságukat rongálják azok, akik nem tudják, mennyire érdemes várni. Persze lehet jó a házassága annak is, aki előtte sokat kalandozott, de nehéz, kemény, kitartó tanulás útján lehet csak átprogramozni a rossz beidegződéseket.

Azokat a férfiakat azonban, akik a női szépséget úgy látják, ahogy Isten, nem nyűgözi le az önközpontú szex. Isten terve szerint a nőies nő nyitott arra, hogy befogadjon, és kész arra, hogy gondoskodásával életben tartson. Ilyen a másik-központú nő szépsége.

Nemcsak azt kell megértenünk, hogy a bűntől megfertőzött világ, a közgondolkodás sokféle romlott módon határozza meg a szépséget, és ez hat minden nő életére; ugyanilyen fontos azt megértenünk, hogy születésétől fogva minden kislány úgy nő fel, mindannyian úgy növünk fel, hogy nem tudjuk, hogy a lelkünk mélyén ott szunnyad a valódi szépség.

Ezzel folytatjuk legközelebb.

A nő, aki mintha élne… és a valódi nő, aki igazán él! (sorozat)
A NŐ – Isten szépségének hordozója
Mitől nő a nő?
Folytatás:
Mitől fél a nő?
A valódi nő, aki igazán él