Charlotte Mason pedagógiája

Fogalomtár » szócikk: Charlotte Mason

Charlotte Mason

Charlotte Mason

CHARLOTTE MASON (1842 -1923) neves angol pedagógus, aki úttörő szemléletű könyvsorozatot írt a nevelésről, iskolákat alapított Angliában, és támogatta a családokat az otthonoktatásban. Szerinte ugyanis a gyereket az tudja a legjobban nevelni, és még tanítani is, akihez személyes kapcsolat fűzi.

Pedagógiai szemlélete mélyen Krisztusközpontú és humánus volt.

Mason nemcsak tanítóképzőt alapított, hanem egy levelező pedagógiai iskolát is szülők számára (ez utóbbi a híres PNEU, azaz Parents’ National Education Union). A Charlotte-féle gyermeknevelés, életmód és pedagógia a korára jellemző száraz, szigorúskodó nevelés, és gépiesen magolós iskola szöges ellentéte volt.

Miért foglalkozom pont vele? Miért kell nekünk Charlotte Mason?

Minden történelmi periódusnak jellegzetes világképe és értékrendje van, amelyeket a többség magától értetődőnek fogad el és amelyek mentén szervezi az életét. A modern kort [1] a fejlődésbe, az egyetemességbe és a rendszerbe vetett hit jellemezte. Mai posztmodern világunkat azonban az a meggyőződés hatja át, hogy univerzáliák (egyetemes érvényű igazságok) nem léteznek. A mai refompedagógia olyan fejlődéslélektani elméletekre épül, mint pl. Jean Piaget és Maria Montessori, akik az oktatás minél egyénibbé tételével akarják segíteni a gyerekek tanulását.

Francis Schaeffer

Francis Schaeffer

A posztmodern előtti ‘modern’ korban az emberiség egyetemes igazságok alapján próbálta a világot magyarázni, de a két világháború, a holokauszt, az atombomba és a világméretű környezetszennyezés aláásta az emberek hitét az emberiség és a társadalom pozitív irányú fejlődésében. Francis Schaeffer [2] szerint sok filozófus már jóval korábban feladta a mindenkire vonatkozó, egyetemes igazságok keresését, amelyek alapján a világ érthetővé válhatna, és amelyek mindenki számára stabil értékrendet, közös nevezőt, az emberi együttműködés alapját jelenthetnék. Schaeffer szerint az ember, már a görög-római időkben is a partikuláriák (konkrét, egyedi jelenségek) vizsgálatával próbált eljutni az univerzáliákig. A partikuláriákkal önmagukban nincs semmi gond, de amikor valaki a partikuláriákból kiindulva akarja az életet megmagyarázni és az élet értelmére találni, az már komoly bajokat okoz. A partikuláriák (konkrét, egyedi jelenségek) ugyanis változnak, ha tehát a hitünket rájuk alapozzuk, akkor le kell mondanunk a stabilitásról.

A posztmodern ember éppen ezt teszi azzal, hogy feladta az egyetemes értékek iránti igényét. John Piaget [3] és Maria Montessori [4] fejlődéslélektani elméletei azért váltak annyira népszerűvé, mert a gyerekkor konkrét, egyedi jelenségeit tanulmányozták, és e partikuláriákból kiindulva tanították, hogy a gyermekben az igényeihez alkalmazkodó oktatás útján lehet változást elérni.

Charlotte Mason pedagógiája sok rokon vonást mutat Montessori, és méginkább Piaget elgondolásaival, de abban különbözött tőlük, hogy univerzáliákra, egyetemes érvényű igazságokra alapozta pedagógiáját. A partikuláriákat, konkrét nevelési módszereit az egyetemes érvényű igazságokból kiindulva fogalmazta meg, és nem fordítva. Fontos univerzália például az az alapvetése, hogy a gyermek nem külső hatások eredményeként, hanem belülről változik és fejlődik. A konkrét nevelési módszereket tehát ahhoz kell igazítani, hogy a gyermek belülről változik. A módszereknek, azaz a konkrétumoknak összhangban kell lenniük azzal az univerzáliával, hogy a gyermek belülről változik.

banner_30735_md

Ismertető

Charlotte Mason pedagógiáját nem sorolhatjuk sem a tanár- és tananyag-központú, ismeretközlő tanításból álló rendszerek, sem a gyerekközpontú, kizárólag a gyerek saját tudásszomját kibontakozni engedő, a felnőtt szerepét csupán a feltételek megteremtésében látó irányzatok közé. Itt a gyerekért felelős felnőtt (a szülő vagy a pedagógus) vezet, és jelen van; a kijelölt határokon belül azonban szabadságot ad. Nem a felnőtt tanít, hanem a gyerek tanul, azaz „élő” könyveken és valós élményeken keresztül ismerkedik mindennel, ami a világban megismerhető. Az élményszerű tanulás motorja nem a mesterséges ösztönzés, hanem a gyerekek belülről fakadó tudásszomja. Az eszköztárban semmilyen külső ösztönző nem szerepel: osztályzás, jutalom, büntetés, manipuláció.

Tervezett és szabad tanulás

Az otthonoktató szülő, vagy a Charlotte Mason pedagógiája szerint működő iskola tanára úgy választja meg az ismeretek forrásait (könyveket, tapasztalatokat), hogy a gyerekek tárgyi tudása is, és erkölcsi ítélőképessége is fejlődhessen. A tanuló viszont sohasem passzív befogadója az elé tett tananyagnak. Ő maga a belülről motivált, tevékeny ismeretszerző; nem passzív, hanem aktív befogadó.

Saját feldolgozás, gondolkodó véleményalkotás

A szülő / tanár önálló gondolkodásra ösztönzi a gyereket – nem írja elő, nem monda meg neki, hogy miről mit kell gondolnia! Az együtt tanuló gyerekeket arra vezeti, hogy ünnepeljék a kreativitást, és tiszteljék a másik ember gondolatait. A gyerek ekkor magából hoz elő, tevékeny alkotó.

  • A cél a gyerekek hosszú távú lelki-szellemi fejlődése már akkor is, amikor a szülők a kicsi gyerekeknél a jó szokások kialakítására törekszenek.
  • A gyerekeket olyan (személyi és tárgyi) környezet veszi körül, amelyben fejlődni tudnak; ahol a tapasztalatszerzés előmozdítja a testi, érzelmi, értelmi és lelki fejlődésüket.
  • Sok szabadidőt hagyunk meg a gyereknek, hogy legyen alkalma felfedezni saját érdeklődési körét és képességeit, amelyekkel Isten meggazdagította az életét.

Charlotte Mason pedagógiája hasonlít Jézus tanítványozó szolgálatához – úgy látom, hogy minden más pedagógiai irányzatnál jobban. Egyrészt tudatosan átgondolt és tervezett, másrészt viszont a való élet személyes élményeire épül, olyan személyes kapcsolat közegében, ahol a „tanítvány” tanulni akar a „mesterétől”.

A gyerek fejlődéséhez egyszerre szükséges, hogy kívülről befogadjon, tevékenyen átvegyen új dolgokat, és arra is, hogy belülről hozza elő és ossza meg másokkal, ami már a sajátja. E két oldal szerves egyensúlyban valósul meg Charlotte Mason pedagógiájában; ez is olyan terület, amelyben e pedagógiai irányzat egyedülálló a palettán.

A kicsik tanulása CM pedagógiáját követve tulajdonképpen játék marad: felfedező és kifejező, azaz aktív ismeretszerző és aktív alkotó tevékenység.

Ízelítő

Charlotte Mason – elsősorban a családban nevelkedő gyerekek szüleire gondolva megfogalmazott – pedagógiai módszere egyszerű, következetes és eleven. A tanulásra használt olvasnivalót olyan könyvek közül választja ki a szülő, amelyeket Charlotte élő könyvnek nevezett. A gyerekek tartalmas, inspiráló és átélhető “élő könyvekből” oltják tudásszomjukat, nem fakó, egyhangú tankönyvekből. Charlotte Mason meggyőződéssel vallotta, hogy gyerek kezébe csak gondolatgazdag és igényesen megírt könyvet szabad adni.

A gondosan kiválasztott könyvet azután lassan és alaposan olvassák végig. Eleinte a szülő olvassa fel; később, amikor a gyerek már elsajátította az olvasás tudományát, egyre többet olvas önállóan is.

A gyerekek azután saját szavaikkal elmesélik, amit hallottak vagy olvastak, mégpedig annyira részletesen, amennyire csak képesek visszaemlékezni. Úgy nagyjából 10 éves korig csak szóban, később már főleg írásban fogalmaznak. Charlotte Mason elbeszélő módszere (a narráció) hatására a gyerekek megtanulnak figyelni, sokkal többet tudnak megjegyezni, fejlődik a memóriájuk, megtanulják a saját gondolataikat választékosan kifejezni, és megtanulnak egymásra figyelni, tiszetelettel vitatkozni.

Charlotte Mason pedagógiája

Jó időben odakint olvas fel egy “élő könyvől” a tanár egy Charlotte Mason iskolában

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy amit jól ismerünk, arról beszélni is tudunk. Az emlékezetünkben is az marad meg legjobban, amiről már másoknak is beszéltünk. Erről szól a narráció, ami a Mason-féle pedagógia egyik sarkalatos pontja. Egyszerű – csak mondd el, amit olvastál! – és mégis, mennyire hatékony!

Bepillantás

Június első napjaiban jártam abban az iskolában, ahol Noémi lányom a Charlotte Mason módszerrel tanít. Találkoztam a másodikos gyerekeivel is. Elképesztő volt, hogy első meghallgatás után szinte szóról szóra tudnak visszaadni egész fejezeteket emlékezetből… és nemcsak a legokosabbak. Ennél csak azon csodálkoztam jobban, hogy ezek a kicsik milyen választékosan, felszabadultan, egymás véleményére is kíváncsian beszélik meg az olvasottakat.

Noemi-kepek-01

Ezt a képet emailben kaptam Noémitől

Élő könyvek, narráció, nemes gondolatok sokféle témában – Charlotte Mason pedagógiájának jellegzetes elemei ezek. De CM a természet élményszerű megismerését is a gyermekkor elengedhetetlen részének tekintette: a “tanterv” szerves része, hogy a gyerekek sok időt töltenek a friss levegőn, és közvetlen tapasztalat útján ismerik meg a növény- és állatvilágot.

Charlotte Mason nem akarta, hogy a gyerekei pusztán látszólag tanuljanak… mint azok, akik a számonkérés miatt tömik tele a fejüket, és aztán mindent nyomtalanul el is felejtenek. Persze egyikünk sem ezt akarja, akár otthon nevelkednek a gyerekeink, akár iskolába járnak. Aki – otthon, vagy iskolai keretek között – Charlotte Mason nevelési elveit és pedagógiáját alkalmazza, valóban azt tapasztalja, hogy a nevelés a mindennapi élet szerves része; “a nevelés élet“, ahogy ő fogalmazott.

Így ír saját pedagógiájáról:

Most megkísérlem felvázolni az általam szorgalmazott elmélet előnyeit.
Bármilyen korú és képességű gyerek nevelésére alkalmas. Kielégíti a kivételes képességűek igényeit, és előhozza a lassabbakban rejlő intelligenciát is. Erőlködés nélkül bilincseli le a gyerekek figyelmét, tartja éberen érdeklődésüket, erősíti koncentrációs képességüket.
A gyerekek – szerintem minden gyerek, akit így tanítanak – folyékonyan és magabiztosan fejezi ki magát, egyre gazdagabb szókinccsel. A szülők pedig élvezik a gyerekeik társaságát.
A gyerekek szeretnek olvasni, szomjasak a tudásra. Az így tanított gyerekek bármelyik iskolában jól teljesítenek.
A Philosophy of Education (A nevelés elmélete felé), 28

banner_30735_md
A témába vágó írásaim itt, ezen a blogon:

Kedvenc webhelyeim Charlotte Mason pedagógiájáról (angolul):

_________________________________________________________________

[1] A modern kor a francia forradalom kitörésével (1789), illetve a 18-19. század fordulójával veszi kezdetét és az 1960-as évekig tart, amikortól a posztmodern kor veszi kezdetét.

[2] Francis Schaeffer (1976): How Should We Then Live? The Rise and Decline of Western Thought and Culture. New Jersey: Fleming H. Revell Company.

[3] John Piaget (1896-1980) svájci pszichológus “genetikus tanuláselmélete” szerint a kognitív jellegű tudás megszerzésére veleszületett belső erők hajtják a gyermeket aktív információkeresésre. Ez a tana lett később a motivációs kutatások egyik elindítója. Piaget az információszerzés elsődleges motivációját az adaptációs folyamat egyensúlyra törekvésében jelölte meg: a kognitív fejlődésben késztetés jelentkezik a környezettel való interakcióra annak érdekében, hogy a kognitív funkciók állandó működésben legyenek, az új ismeretek asszimilációja egyensúlytalanságot szül, majd törekvés az egyensúlyra új struktúrát teremt. A kutatások ösztönzik az érdeklődést, felfedezést és induktív tanulást, melyben a saját aktivitás során történik a megértés.

[4] Maria Montessori (1870-1952) Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott (Montessori eszközök), de ő alkalmazott először az óvodában a gyerekekhez méretezett berendezési tárgyakat (székeket, asztalokat, polcokat), és nagy mennyiségben játékokat, amelyeket a gyerekek bármikor levehettek a polcról (amiket saját maguknak kellett visszatenni). Sok ilyen, ma már banálisnak tűnő “módszere” és “eszköze” abban a korban kirívónak és szabadelvűnek hatott. Nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy azzal éri el a legnehezebben a kívánt eredményt, ehelyett ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki.