Hogyan tudnám jól csinálni, hogy kezdjem?

OLVASÓI LEVÉLBŐL:

Csak pár napja találtam rá a blogra, és nem győzöm eleget olvasni. A tanácsodat szeretném abban kérni, hogy hogyan váltsak a törvényről kegyelemre? Úgy érzem, nagyon-nagyon elrontottam a kisfiammal való kapcsolatomat, és persze, amit vetettünk, annak lassan learatjuk a termését. Már a gondolat is furcsa volt, hogy a nevelés és a kegyelem együtt használatosak. Valahogy éreztem én is azt, hogy az idomításhoz hasonlóan nevelek – minket is így neveltek – és nem volt békességem, ha kierőszakoltam az engedelmességet. Hogyan tudnám jól csinálni, hogy kezdjem?


VÁLASZ:

Teremtsétek meg a biztonságos kapcsolat közegét!

olvass nekiElőször is próbáljatok arra törekedni, hogy normális, természetes és biztonságos, felszabadult, jó hangulatú kapcsolatot alakítsatok ki egymással és a kisfiatokkal. Egy időre akár szorítsátok háttérbe a “nevelését” is; helyette törekedjetek arra, hogy élvezzétek egymás és a kisfiatok társaságát!

Szeretnél vele több időt tölteni, de nem tudod, mit csinálj?

Egyszerűen olvass fel neki meséket, mondákat, novellákat, vagy regényeket! Akkor is, ha már ő is tud olvasni! Kuporodjatok össze a kanapén, te olvass, ő pedig élvezze, hogy Anya most rászánja az időt… és közben együtt barangoltok fantázia-országban. A közös tévézés nem ugyanaz! Olvass neki, lehetőleg olyasmit, amit te is őszintén élvezel!

Fölösleges az olvasottakhoz tanító jellegű magyarázatokat fűzni! NE próbálj tanulságos következtetéseket levonni. Hagyd, hogy a jó minőségű, gondolatgazdag irodalom közvetlenül érintse meg a kisfiad lelkét.

Olvasás után pedig menjetek ki a szabadba, és fedezzetek fel együtt valami újat! Például, hogy mi minden lakik egy kő alatt…

Legyen ideje, alkalma gyereknek lenni!

Játszhasson szabadon odakint, lehessen koszos, futkározhasson, hangoskodhasson a friss levegőn, kalandozhasson, tehessen felfedezéseket. A közös hétvégi kirándulás is jó dolog, de egyrészt nem pótolja a mindennapos futkározást, másrészt akkor jó, ha közben a család tényleg élvezi az együttlétet, és a felnőttek nem próbálják a gyereket folyton nevelgetni. Mi sem érezzük magunkat jól olyanok társaságában, akik állandóan ránk szólnak.

Rossz időben odabent is legyen ideje és helye arra, hogy igazi kisfiú lehessen! A gyerekkor akkor valósul meg, ha az ember mozoghat meg koszolhat, szerelhet, rajzolhat, faraghat, olvashat… foglalkozhat azzal, amit szeret. A valódi életre készülhet anélkül, hogy valaki állandóan arra emlékeztetné, hogy mi van a leckéjével, és ha ennyi ideje van, miért nem rakott már rendet az íróasztalán!

legyen alkalma gyereknek lenni

A túl sok elfoglaltságot, szabályozott időtöltést lehetőség szerint érdemes kicsit visszafogni; ahhoz, hogy valakiből sikeres, sokoldalú és életképes felnőtt legyen, fontosabb az igazi gyerekkor, mint a mindenféle szakirányú fejlesztő foglalkozások. A nyelv (ma a világnyelv éppen az angol), és a sok szabad mozgás fontos, de rengeteg más divatos, időigényes és drága “fejlesztő” tevékenység nem az.

Testnek és léleknek egészséges táplálék

Az egészséges és tápláló, jó minőségű szellemi táplálék (olvasmány) viszont közvetlenül is műveli az elmét – ugyanúgy, ahogy testünknek is fontos a valódi, minőségi táplálék, és hosszú távon komoly bajt okoz, ha folyton csak silány töltőanyaggal: édességgel, tésztával, vagy hamburgerrel és sült krumplival etetjük a gyerekeket.

A TV-t legjobb volna kihagyni a kisebb gyerekek napi menüjéből, mert az agyi folyamatokban rossz beidegződéseket alakít ki, és megakadályozza, hogy mesehallgatás, vagy az önálló olvasás során belső képeket tudjanak kialakítani magukban. Az értő olvasás pedig nem az olvasás technikájának untig való gyakoroltatásával, hanem a belső képalkotás kialakulásával jön létre! Az olvasást élvezők számára ezek a belső képek adják az élményt: olyan, mint egy belső film, de nem kész konzervként érkezik (mint a film), hanem belül, az alkotó fantázia révén teremtődik meg. A gyerek olvasási készsége is fejlődik attól, ha jó könyveket olvasunk fel neki (nemcsak mielőtt önállóan is képes olvasni, hanem néhány évig még utána is).

A tévézés és a videojáték könnyebbséget jelent a szülőnek (addig is elvan a gyerek), de nehezíti, sőt, van, akinél lehetetlenné teszi a belső képalkotás kialakulását. A mindennapos tévézés szellemileg pont annyira táplálja a gyerekünket, mintha zöldség, tojás, hús, hal és gyümölcs helyett naponta kakaós tésztát tennénk elé, mert azt “szereti”.

A számítógép használata ma már fontos alapkészség, de a hasznos ‘gépezés’ nem passzív virtuális szórakozást és kapcsolattartást jelenti! A gyereknek valóságos élményekre (és kapcsolatokra) van szüksége, nem egy virtuális világra, az elméjét pedig az élő gondolat táplálja, amelyet pedig az igazi élő könyv (nem a szájbarágós tan-, vagy a lebutított ifjúsági) könyv közvetít. Tehát olvass neki sokat!

olvass neki

Mit olvassak neki?

Néhány ötlet, messze a teljesség igénye nélkül:

  • mesét (Benedek Elek, Fésűs Éva, Lázár Ervin),
  • görög és római mondákat,
  • történelmi, indiános, állatos regényeket (Hegedűs Géza, Cooper, Mark Twain, Jack London, Jules Verne, Sienkiewitz, Fekete István, Rudyard Kipling), és
  • bibliai történeteket is (bátran, a rendes Bibliából),

…hadd inspirálódjon! Töltsd fel a polcaitokat érdekes és jó minőségű irodalmi, történelmi és tudományos könyvekkel, felfedezők és más inspiráló emberekről szóló történetekkel; iratkozzatok be a legközelebbi olyan könyvtárba is, ahol szívesen látnak gyerekeket.

Szabad játék

Legyen sokat a friss levegőn, hadd ismerje és szeresse meg a természetet, amikor odakint körülnéz, hogy mivel foglalja el magát! (Azt hiszem, Istenről is egészségesebb fogalmai alakulnak ki a természet felfedezése közben, mint sok hittanórán). Ha arra alkalmas helyen laktok, a kinti időtöltéshez jó társ lehet akár egy türelmes kutya is, akivel jól esik odakint ugrálni, és aki szívesen elkísér egy kisfiút a felfedező kalandozásaira. És akiről gondoskodni is kell. Emeletes házban a kutya persze nem feltétlenül jó ötlet, de a természet kisebb-nagyobb falatkáit minden környéken meg lehet találni.

Játszhasson kint és bent szabadon, irányítás nélkül, kreatívan; fusson, üvöltözzön, biciklizzen, ússzon… szerezzen kék foltokat, horzsolásokat és élményeket… Odabent, a lakásban is fontos, hogy tudjon szabadon játszani, amikor neki kell kitalálnia, mit csináljon; amikor sem a TV, sem a szülő nem foglalkoztatja… és az a jó, ha ilyenkor nem elektronikus eszközök, hanem jó alapanyagok kerülnek a keze ügyébe.

fából faragott görög gálya

meseerdo-fajatek.hu

Mivel játsszon?

Ha a faragás érdekli, akkor amire szüksége van, az néhány faragásra alkalmas fadarab és egy jó éles, erős faragókés. Rengeteg otthoni alkotó ötlethez jól jön, ha van raktáron kartonpapír, olló, ragasztó, madzag, hurkapálca, agyag, legó… Ha a gyerek festeni vagy rajzolni szeret, akkor legyen otthon jó minőségű papír, jó festék, jó zsírkréta, jó ceruza és elég hely, ahol szabad ilyesmivel foglalkozni… Ha a természet érdekli, legyen alkalma vizsgálódni odakint és otthon is (üvegek, nagyító, esetleg mikroszkóp, tárgylencse, pipetta, napló vagy számítógép a feljegyzések készítéséhez és a további információk szerzéséhez, fényképezőgép); ha a történelem, akkor hadd olvashasson nagy csatákról érdekes és jó könyveket, építhessen terepasztalt, ahol lejátszhatja a csatákat (egy régi asztalra körben peremet készíthetünk, így kialakul egy rengeteg minden megjelenítésére alkalmas faláda; további anyagszükséglet lehet még agyag vagy gipsz, papír, ragasztó, festék… és persze sok-sok könyv, meg történelmi weboldalak az interneten).

szabad játék

Gondolom, ebből érthető a lényeg – legyen, ami nemcsak leköti, hanem inspirálja az érdeklődését, növeli a szellemi étvágyát, beindítja a fantáziáját és alkotásra csábítja; és tegyetek meg mindent azért, hogy kikerüljön az életéből mindaz, ami lefojtja, eltompítja, agyonszabályozza, vagy éppen ellustítja a gondolkodását (szigorú időbeosztás, fölösleges különórák, délutáni iskolai foglalkozások, TV és társai)! Igen tudom: adott az egész napos iskola, és jön a 3 éves kortól kötelező óvoda is, és már eddig is volt sok más akadály. De ott van a gyerek is, akinek a gyerekkoráért, testi és főleg lelki egészségéért, úgy tűnik, meg kell küzdenie valakinek. Annak, akinek ő a fontos.

Kell egy hely…

A gyereknek arra is szüksége van, hogy legyen ideje, helye, no meg némi alapanyaga ahhoz, hogy alkotó, kreatív módon foglalkozhasson a SAJÁT ÖRÖMÉRE azzal, ami érdekli. Ahhoz, hogy legyen helye, nincs feltétlenül szükség nagyobb lakásra; elég lehet, ha elfogadjuk, hogy életterünk egy darabja a gyerekünk alkotóhelye, ami tehát rendeltetésszerűen foltos, ragacsos, és rendezetlen benyomást kelt az avatatlan szemlélőben.

A tanulás, a megismerés és az alkotás minden embernek örömöt okoz. És a gyerek nálunk nem kevésbé ember. A szülő dolga csak annyi, hogy megízleltesse ezt az örömöt a gyerekével. Utána viszont legjobb a háttérbe húzódni, időnként játszótárssá szegődni; de ne próbáljuk erőszakkal ösztökélni a gyereket, még a jóra sem, mert az ellenkező hatást érjük el vele.

Nem kell belőle embert faragni – már az!

Nem a ti dolgotok, hogy embert faragjatok a kisfiatokból! Ő már most is Valaki: akit Isten személlyé (érzékeny, gondolkodó, kíváncsi, érdeklődő, tanulni vágyó, igazságkereső, szeretni vágyó emberi lénnyé) teremtett. Amíg gyerek, addig szüksége van rá, hogy felfedezd, megismerd és elfogadd olyannak, amilyen, és hogy (akár a sodrással szemben is) megteremtsd a gyereknek való élet lehetőségét a számára.

A sorozat többi része:
Charlotte Mason pedagógiája
Aki jól van, az jól viselkedik – 2. rész
Hogyan tudnám jól csinálni, hogy kezdjem?
Beszélgessünk a nevelésről! (előadássorozat 2013 őszén)
“A gyermek személynek születik.” (Charlotte Mason)
Személynek születik
– A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve
– A gondolkodó elme táplálása
Ördög, vagy angyal? A gyerek jó és rossz természete