A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve

“Nézd meg jól az öledben ülő kisgyereket! Akármilyen állapotban is találod, nézz rá mély tisztelettel! Szeretheted, szolgálhatod, és lehetsz a barátja. De nem csinálhatsz vele és belőle bármit, amit csak akarsz. Nem a tulajdonod.
Függ tőled. De a függőségét arra nem használhatod, hogy önkényesen azt gondoltatod, és csináltatod vele, amit te kívánatosnak tartasz.
Ne tervezd el az életét, és ne egy bizonyos cél teljesítésére készítsd – még akkor sem, ha az elképzelésed igazán nemes küldetés.”
– Susan Schaeffer Macaulay

Charlotte Mason pedagógiájának első alapelve:

1. A GYERMEK SZEMÉLYNEK SZÜLETIK.

A gyerek belülről változik, nem kívülről. Aktív felfedezőként ismeri meg a világot, nem passzív vödör, amit meg kell tölteni. Nem tiszta lap, amire bármit írhatunk, és nem is valami embercsíra, amiből, ha minden jól megy, valamikor majd igazi ember lesz. Emberi mivoltánál fogva már a pici gyerek is önálló személyiség.

Minél idősebbek vagyunk, annál kevésbé nyűgöznek le bennünket a mindennapi csodák: a napkelte, egy nyíló virág, vagy egy mély igazság. A kisbabánkról odaadóan gondoskodunk, tápláljuk és szeretjük, de nem gondolunk bele, hogy ez a pici teremtmény máris valaki, már teljes személy, nemcsak valami ember alakú élő kísérleti anyag. Ha a babát valami kis öntudatlan élőlénynek tekintjük és nem igazi embernek, akkor azt is hihetjük, hogy a mi feladatunk embert faragni belőle – és e feladat végrehajtására keressük a faragásra alkalmas, éles és kemény nevelési módszereket.

Pedig a gyerek csak belülről tud változni és fejlődni! Az olyan nevelés, ami kívülről próbál hatni rá és a felszínt (a viselkedést vagy a mérhető teljesítményt) célozza meg, eleve kudarcra van ítélve.

A gondolkodó elme nem a nevelés műve!

Minden kisbaba külön csoda. Nem a futószalagról pottyan az ölünkbe. Egyszeri és megismételhetetlen Valaki, aki saját személyiséggel és hajlamokkal jön a világra. Ez a kis ember már élete első két évében is bámulatos tetteket visz véghez. Elképesztő kitartással lát hozzá a világ felfedezéséhez, és rendszerező, értelmes megértéséhez. Magától megtanul járni, és miközben ezt a képességét tökéletesíti, önszorgalomból megtanul beszélni is. Teljesen új fogalmakat tanul úgy, hogy az összefüggések alapján kell kitalálnia, mit is jelentenek (pl. hideg és meleg, a kemény és puha)… És minden egyes kicsi ember megtanulja ezeket, akár gondos fejlesztésben részesül, akár nem! Milyen hatalmas kapacitású figyelmet összpontosít egy két év alatti kis totyogó!

Ő ne tudna figyelni, mire iskolába kerül?

A gondolkodó elme nem a nevelés műve

Az ember tudásra szomjas, feldolgozó és rendszerező elméje olyan adomány, amelyet a kicsi ember már eleve magával hoz az életbe; Istent csomagolta neki ezt a hamuba sült pogácsát, amikor emberré alkotta. A kicsi elméje előre készen áll a világ megismerésére. “A gondolkodó elme nem a nevelés műve” – írta a nagyszerű angol pedagógus, Charlotte Mason. A szülő (és a pedagógus) adott hangszeren játszik; nem ő tanítja meg a gyereket gondolkozni.

A gyerek gondolkodó elméje vele született adottság: kiválóan alkalmas, sőt kifejezetten éhes és szomjas a világ megismerésére – szomjas az igazságra.

“Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”- mondta Jézus.
– Máté 5:6

A gyerek Istennel kapcsolatos kérdéseiből kiderül, hogy a Lélek dolgaira is éhes; ezt az érdeklődést sem kell belé külön elültetni.

Szereti a mesét; először a mesék segítenek neki élményei feldolgozásában, eligazodni belső félelmei, szorongásai, szívfájdalmai csak általa ismert világában. Képzelete is adottság – lelki szemei előtt szinte bármit meg tud jeleníteni belső képek formájában.

Vele született adottság a jó és a rossz megkülönböztetésének igénye is – az igazságérzet; a lelkiismeret, és annak furdalása. Már egy kapaszkodva járó kicsinél is megfigyelhetők a bűntudat jelei, amikor olyasmihez nyúl, amiről anyukája már értésére adta, hogy nem szabad.

Az a tény, hogy – vele született adományként – már a kisbaba is rendelkezik kíváncsisággal, képzelőerővel, lelkiismerettel, és az, hogy már a pici gyerek is erősen motivált a tanulásra, meg kell, hogy győzze az iskolások szüleit és tanítóit is, hogy nem is a tananyag hozza létre a gondolkodó elmét. A gyerek feje már eleve ott van a helyén.

A gondolkodó elme nem a nevelés műve. Gyermekünk nem képlékeny alapanyag, amiből bármit formálhatunk. Nem tiszta lap, amelyet a nevelés és az oktatás során bármivel teleírhatunk, hogy aztán nekünk tetsző ember váljék belőle. A gyermek személynek születik – már emberi lény, mielőtt bármilyen hatással lenne rá az édesanyja, az óvoda, az iskola és a világ, amelybe született.

“…ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába.”
– Máté 18:3-6

Ezt is Jézus mondta.

De miben nyilvánul meg az, hogy a gyerekemet nem gyúrni-faragnivaló gyerekanyagnak, hanem igazi embernek, Isten képmásának, személynek tekintem, akiből nem nekem kell embert faragni, de akit valamiért mégis rám bízott szerető alkotója? Talán leginkább abban, hogy nem feladatnak tekintjük, hanem emberszámba vesszük.

Szülők, értékeljétek át, gondoljátok át a prioritásaitokat! Gondoljátok át, miért mondtok ilyeneket a gyerekeiteknek:

– Nem érünk rá, hogy minden nap könyvet olvassunk nektek. Nem tudunk kirándulni, sátorozni, festeni, beszélgetni veletek. Értsétek meg, NINCS IDŐNK!

Mi az, ami tényleg fontos?

A szent karrier? A bölcsőde, az óvoda és az iskola intézménye nem helyettesíti az anyát és az apát, sem a családi otthont. Nem volt még olyan generáció, ahol a gyerek a maihoz hasonló mértékben nélkülözték volna a szüleik idejét, együttgondolkodó kreativitását és barátságát.

A gyerekeiteknek szükségük van rátok! Leginkább arra, hogy velük legyetek.

A gyerekeitek feladására ösztönző kényszer ellentmond a józan észnek, veszélyezteti a családotok biztonságát, és az emberinek nevezhető életet is.

Isten a jó forrása, és legerősebb földi bástyája az a család, amelynek a tagjai megbecsülik egymást, és megtanultak – ha nem is tökéletesen – azoknak az értékeknek a szellemében élni, amelyeket (a Biblia íróinak közvetítésével) szeretetből adott át nekünk, embereknek.

De Jézus, aki a keresztre ment érted és értem, nem keresztény értékeket, nem elveket és nem okosságokat adott, hanem Önmagát.

“Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
– János 15:4-5

…énbennem … tibennetek … A saját testével, Önmagával vesz körül és takar be.
Nem egy könyv lapjaival. Nem elvekkel, nem okosságokkal.
Körülfog és betakar. Ő bennem van és én Őbenne. Személyesen.

Egy hétköznapi családnak a környezetében is óriási lehet a stabilizáló ereje – nemcsak a saját maguk számára! Nem kell tökéletes családnak lennetek. De ahol Jézus jelenléte hatja át a légkört, az a család fény lehet egy szenvedő generációban.

A gyerek csak belülről tud változni és fejlődni! Az olyan nevelés, ami kívülről próbál hatni rá és a felszínt (a viselkedést vagy a mérhető teljesítményt) célozza meg, kudarcra van ítélve. Ezért, ha valóban hatni akarunk rájuk, a lelkületük mélyebb rétegeiben kell őket megérintenünk, nem pedig a viselkedés, vagy az ismeretközlés szintjén. A nevelési módszereinket annak a tudásnak a birtokában kell megválogatnunk, hogy a gyerekekben is csak belülről lehet változást elérni.

Folytatás: A gondolkodó elme táplálása
– Mitől tér vissza a gyerek kedve (belülről fakadó motivációja) a tanuláshoz?

A sorozat többi része:
Charlotte Mason pedagógiája
Aki jól van, az jól viselkedik – 2. rész
Hogyan tudnám jól csinálni, hogy kezdjem?
Beszélgessünk a nevelésről! (előadássorozat 2013 őszén)
“A gyermek személynek születik.” (Charlotte Mason)
Személynek születik
– A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve
– A gondolkodó elme táplálása
Ördög, vagy angyal? A gyerek jó és rossz természete

_______________________
Felhasznált irodalom

  • Charlette Mason: A philosophy of education (a Home Education Sorozat 6. kötete); Wheaton, IL: Tyndale House Publishers. Először An essay towards a philosophy of education címen jelent meg 1925-ben.
  • Susan Schaeffer Macaulay: Fort the Children’s Sake (A gyermekekért); Crossway Books, 2009.