Személynek születik

“…megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába.
Így lett az ember élőlénnyé.”
– 1Mózes 2:7

Charlotte Mason pedagógiájának első alapelve:

1. A GYERMEK SZEMÉLYNEK SZÜLETIK.

Elsőre közhelynek is tűnhet. Pedig alapigazság. E szemlélet hiánya sok nevelési hibát, és fölösleges szenvedést okoz.

Ki ez a Valaki?

Körülöttünk fulladoznak a kicsi gyerekek! Nyomásgyakorlással, taszigálással, szigorú felügyelettel vagy elhanyagolással kényszerítjük őket emberi méltóságuk feladására. Ahelyett, hogy Isten teremtett világát fedeznék fel, a szobában kuksolnak és a villogó képernyőt bámulják. Túl gyakori, hogy a felnőttek fontos tennivalói között nem jut idő a számukra – a gyerekekkel való foglalkozás a bárkivel elvégeztethető rutinfeladatok szintjére degradálódott. Amint lehet, már adjuk is be őket a bölcsibe, mert ott olyan szépen elvannak, nekünk pedig megvan saját életünk. Mintha idő- és pénzrabló betolakodó lenne a gyerek, akit azért viselünk el mégis, mert valahogy bennük látjuk jövőnk reménységét.

Persze azért tudjuk, hogy nem az. De ki?

Nem fogaskerék!

Charlotte Mason (1842 -1923) az ipari forradalom korában élt, amikor a gyerekeket alábecsülték, és gépek szolgálatába állították. Az iskolában is olyan körülmények voltak, mint Charles Dickens regényeiben. Friedrich Engels: A munkásosztály helyzete Angliában c. művében (1845) leírta, hogy bánnak a gyerekekkel a gyárakban, akiknek a gép szempontjából gazdaságos időben, levegőtlen helyen, kényelmetlen testhelyzetben kellett dolgozniuk. A materialista világképben az emberi méltóságnak nincs alapja. Az emberi méltóság egyetemes alapértékének hiányában a gyári munkás annyit ér, amennyit munkája hozzáad a gép munkájához; az ember annyira értékes, amennyire hasznos tagja a társadalomnak.

A gyereket az állam és az iskola ma is fogaskeréknek tekinti a társadalom nagy gépezetében: nevelésénél az a fő szempont, hogy munkájával a társadalom hasznos tagja legyen, utánpótlás a kiöregedő generáció helyébe.

Csak a szerető szülő látja a valódi értékét… vagy mégsem?

Nem is magántulajdon!

Hányan esnek abba a hibába, hogy a saját tulajdonuknak hiszik a gyerekeiket! A felnőttek gyakran ugyanúgy határozzák el, hogy jó volna ‘csinálni’ egy gyereket, mint ahogy egy kutyus vállalására szánják el magukat. És aztán úgy dédelgetik, úgy idomítják, úgy tartják pórázon és adják be kiképzésre, mint egy szeretett háziállatot!

Pedig a gyerek nem fogaskerék a társadalom gépezetében, és nem is magántulajdon.

A pici gyerek, akit a karodban tartasz, egy másik személy. És ez csodálatos dolog.

baba-mama-02

Személy!

De miféle személy?

  • Kis teste eleven és egészséges, vagy alultáplált és elgyötört.
  • Gondolkodó elméje léber és fogékony, vagy tompa és elhanyagolt.
  • Érzelmi állapota kiegyensúlyozott, melegszívű, bizalommal teli és gyengéd, vagy félős, bizalmatlan és gyanakvó, mert már bántották.
  • Isten láthatatlan valóságának megragadására képes lelke nyitva áll Jézus előtt, aki szereti a gyerekeket, vagy inkább idegenkedő. Ami rosszabb: lehet, hogy már megunta a dohos vallásos szólamokat. Milyen jó volna, ha megmelegedhetne a Jó Pásztor szeretetének tüzénél, aki róla is gondot visel?

“Nézd meg jól az öledben ülő kisgyereket! Akármilyen állapotban is találod, nézz rá mély tisztelettel. Szeretheted, szolgálhatod, és lehetsz a barátja. De nem csinálhatsz vele és belőle bármit, amit csak akarsz. Nem a tulajdonod.”
– Susan Schaeffer Macaulay

Mit jelent, hogy személy ez a kicsi a karodban?

A gyermek saját nevelésének cselekvő részese, tehát nevelésünk akkor eredményes, ha számítunk és támaszkodunk aktivitására. Elhibázott dolog őt passzív alanynak, az értékek és tudnivalók passzíív befogadójának, megtöltendő “vödörnek”, vagy  megformálandó “anyagnak” tekinteni. Az oktatás terén az élményszerű tanulással valósul meg leginkább ez az alapvetés, amikor a gyerek a felelős saját tanulásáért. A gyerek kíváncsi, igénye van a felfedezésre, a közvetlen tapasztalásra. Hiba az aktív cselekvésre vágyó gyerekeket passzív befogadóként kezelni. A tanulás szellemi táplálkozás: a tanuló végzi, a tanár pedig a táplálékkal látja el.

Mivel a gyermek személynek születik, tiszteletben kell tartani személyiségének sérthetetlenségét. A jó nevelés nem manipulál jutalmazással, büntetéssel vagy sugalmazással. Ebből az következik, hogy összesen három eszköz marad a kezünkben:

  1. A környezet – elsősorban a nyugodt és elfogadó családi légkör;
  2. A napi gyakorlat – testi és gondolati szokások, amelyek az önfegyelem kialakulásában segítenek;
  3. Az élet – élményszerű tanulás személyes ‘tanítványi’ kapcsolatban, miközben a közös életünket éljük; és mások élő gondolatain keresztül, amelyet az intellektuális és morális táplálékból vesznek fel.

Itt Jézus jut eszembe, aki együtt gyalogolt, hajózott, evett, aludt és dolgozott a tanítványaival. A hétköznapi élet apró példáin keresztül tanította őket, és történeteket mesélt nekik (de a tanulság megértését aktív gondolkodó elméjükre bízta).

Méltasd figyelemre!

  • Ne a nyesegetni, alakítani, formába önteni valót lásd benne!
  • A kicsi az öledben: személy, aki gondolkodik, cselekszik és érez.
  • Egy másik emberi lény. Arra pont nem szorul rá, hogy valaki embert faragjon belőle. És arra sem, hogy valaki megtöltse, mert nem üres tartály.
  • Már most Valaki: teljes értékű ember; nem abban van az értéke, akivé egyszer majd, reményeink szerint válhat.

A gyerek Egész ember, ezért a jó nevelés és a jó pedagógia is egész valóját célozza meg. Személy – emberi mivoltánál fogva megilleti a megbecsülés és tiszteletet. Veleszületett vágya a világ megismerésére is emberségének része – meg kell tehát számára teremteni a lehetőséget, hogy tiszta és bőséges forrásból olthassa belülről fakadó tudásszomját.

Mason első alapelvének tehát, mely szerint a gyermek személynek születik, nevelési, oktatási és pszichológiai vonatkozásai is vannak. De ez még nem minden.

Valaki – és mégsem a világ közepe

A világ nem az ember, hanem Isten körül forog, az ember pedig az Isten megismeréséhez és dicsőítéséhez szükséges képességek birtokában van. Akkor gazdag és teljes az élete, akkor elégedett és boldog, ha felfedezheti, megismerheti és alakíthatja és élvezheti a teremtett világot, és ha felfedezheti, megismerheti, imádhatja és élvezheti szerető Alkotóját!

Teremtőnk ezt a kicsi gyereket olyan emberi lénnyé alkotta, aki önmagát (örömét, önbizalmát, élete értelmét) akkor találja meg, ha elkezdi Istent megismerni, akinek a “képmására” teremtetett. Személy mivoltának lényege, emberi méltóságának alapja az, hogy Isten képmását hordozza.

“Megteremtette Isten az embert
a maga képmására,
Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket.”
– 1Mózes 1:27

“…megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.”
– 1Mózes 2:7

Isten a önmagához hasonlóvá, a saját (részleges és tökéletlen) tükörképévé alkotta őt, és a saját életét lehelte belé. Ez tesz bennünket személlyé – ezért nem bánhatunk a pici gyerekünkkel sem úgy, mintha pusztán a társadalom majdani hasznos tagja, vagy a saját tulajdonunk, szemünk fénye, idomítható házikedvencünk volna.

A szabadságot és a boldogságot sem az érvényesülés és a jó kereset hozza meg a számára; hanem a mennyei Édesapától függő engedelmes és bizalmas kapcsolata. A többi áldás csak ráadás. Ezért látott el Isten minden embert, minden pici gyereket azokkal a veleszületett képességekkel, amelyekre a Vele való kapcsolathoz van igazán szüksége: tud Utána VÁGYAKOZNI, tudja Őt ISMERNI és SZERETNI, és tud Benne GYÖNYÖRKÖDNI.

hatranyos-helyzetu-kicsik

Kapcsolódó:
Alkossunk embert a képmásunkra!
Az élet lehelete
Az emberi méltóság

A sorozat többi része:
Charlotte Mason pedagógiája
Aki jól van, az jól viselkedik – 2. rész
Hogyan tudnám jól csinálni, hogy kezdjem?
Beszélgessünk a nevelésről! (előadássorozat 2013 őszén)
“A gyermek személynek születik.” (Charlotte Mason)
Személynek születik
– A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve
– A gondolkodó elme táplálása
Ördög, vagy angyal? A gyerek jó és rossz természete

__________________________________________________________

Felhasznált irodalom:

  • Susan Schaeffer Macaulay: For the Children’s Sake (A gyermekekért); Crossway Books, 2009.
  • Dr. Larry Crabb’s School for Spiritual Direction (2012) – saját jegyzet
  • Charlette Mason: A philosophy of education (a Home Education Sorozat 6. kötete); Wheaton, IL: Tyndale House Publishers. Először An essay towards a philosophy of education címen jelent meg 1925-ben.