Ördög, vagy angyal?

“Te pedig a szívben levő igazságot kedveled,
és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.”
– Zsoltárok 51:8

Bizonyára tapasztaltad már a gyerekek kedves természetét. Talán láttad is, ahogy egy hároméves odaadja a játékát egy másiknak, vagy ahogy egy kétéves vigasztalóan megölel egy másik síró kicsit. De valószínűleg gyerekek másik természetével is találkoztál már. Azzal, amelyik akkor bújuk elő, amikor a négyéves kisfiú kitépi a babát hároméves húga kezéből, és jó messzire eldobja.

A gyermek emberi lénynek születik – állapítottuk meg korábban. Ez azt is jelenti, hogy – mint minden ember – ő is hajlamos a jóra is, és a rosszra is.

Charlotte Mason pedagógiájának második alapelve:

2. A GYERMEK NEM SZÜLETIK ROSSZNAK VAGY JÓNAK,
DE A ROSSZRA IS, ÉS A JÓRA IS KÉPES.

Rousseau [1] azt vallotta, hogy a gyermek jó természettel jön a világra, Mason viszont arra a következtetésre jutott, hogy hajlamos a jóra is, és a rosszra is, mint minden ember. Ezért úgy kell nevelni, hogy – amikor feljődésének arra a fokára jut, hogy különböző késztetései már egyszerre jelentkeznek (pl. a szeretetből fakadó ölelés és a haragból fakadó ütés vágya) –, a benne lévő ölelés győzzön a benne lévő ütés felett.

Ember, tehát bűnös természettel születik; de ez nem azt jelenti, hogy eleve rossz[2], és hogy a nevelés célja a lázadó természet csíráit kigyomlálni belőle. Ugyanakkor nem is csupa angyali ártatlanság. Minden gyerekben ott van a rossz és a jó hajlama egyszerre, és ez neveléssel nem megszűntethető. A nevelés abban segít, hogy valaki a benne lévő jót akarja előhozni, a rossznak pedig megálljt akarjon parancsolni. Az, hogy erre képes-e, és mikor képes valaki, érettség, nem nevelés kérdése.

Charlotte Mason szerint a nevelés arra való, hogy – amikor eljön az ideje – az ember előhozza magából a jót és háttérbe szorítsa a rosszat. Hasonló gondolatot fogalmaz meg az emberi viselkedés egyik ma élő neves kutatója:

“Ahhoz, hogy elutasítsuk az emberi természetről való komor elképzelést, amely szerint az ember öröklött módon önző vagy agresszív, nem szükséges azt hinnünk, hogy a gonosz csak illúzió, és mindenki jó szándékú. Nem kell Carl Rogers nézeteit vallanunk. Inkább abból kell kiindulnunk, hogy az ember éppen annyira képes a mások iránti nagylelkű és együttérző viselkedésre, mint amennyire az önzésre. Azonos körülmények között éppen úgy kitelik tőle, hogy valakinek segítsen, mint az, hogy valakit bántson.” [3]
– Alfie Kohn

A gyerekek nem annyira rosszak, hogy csak vasszigorral lehet velük bánni, de nem is annyira angyaliak, hogy maguktól is nemeslelkűek lesznek, ha a rossz hatások kiküszöböléséről gondoskodunk. A gyerek éppen annyira ember, mint mi – és ez azt is jelenti, hogy a jóra is, és a rosszra egyaránt hajlamos. Ugyanakkor, mivel a gyerek nem kis felnőtt, meg kell várnunk, amíg prefrontális agykérge is megérik arra, hogy tudatosan átélje, és szabályozza belső késztetéseit, indulatait (ld. Integráció).

verekedes

Emberi mivoltukból fakadóan sokféle (előnyös és kevésbé előnyös) emberi adottsággal rendelkeznek a gyerekeink; a szülői lehetőségünk és felelősségünk, hogy megteremtsük érlelődésük feltételeit, és az is, hogy – érettségüket figyelembe véve – fokozatosan megtanítsuk őket bánni saját késztetéseikkel is indulataikkal. Leginkább abban segíthetjük, hogy a benne lévő jó hajlamot akarja előhozni magából, a rossz fölött pedig, miután már érett rá, ténylegesen is akarjon önfegyelmet gyakorolni.

Emberi dolgok

Szokások

Mielőtt a gyerekeink biológiailag megérnek arra, hogy a bennük lévő vegyes érzéseket egyszerre tapasztalják, és közülük a jót válasszák (pl. az ütés helyett az ölelést), semmi értelme jutalmazással és büntetéssel idomítanunk őket erre. Az a bizonyos biológiai érés, a prefrontális lebeny mérlegelő képessége, ha a fejlődés rendben zajlik, legkorábban 6-7 éves kor körül alakul ki. A lányoknál picit előbb, a fiúknál inkább valamivel később. Addig egy értelmes dolgot tehetünk azért, hogy éretlen gyerekeink is viszonylag civilizáltan viselkedjenek: ez pedig az, hogy jó szokásokat alakítunk ki bennük. Ehhez pedig megszokott napirend,  folyamatos mintaadás, értő figyelem, és türelmes, segítő gyakorlás szükséges.

Egy dologtól biztosan mentes az újszülött kisbaba: a rossz szokásoktól. A szülő kezében ott van tehát a lehetőség, hogy jó szokásokat alakítson ki benne, mielőtt a rossz szokások gyökeret vernek. Minden rossz hajlamot enyhít, ha az embernek azzal ellenkező jó szokásai vannak.

A fogmosáson és a kézmosáson kívül milyen téren hasznos még a jó szokások kialakítása?

Éhség és szomjúság

A gyerek ízlését igényessé lehet formálni anélkül, hogy közben válogatóssá is válna. Hogyan? Úgy, hogy valódi ételt adunk neki enni, és folyamatosan újakkal is megismertetjük. Így nem a finomított szénhidrátból készült, lisztes, cukros, olajos, dúsított és tartósított műkaják fogyasztását tekinti majd normálisnak, és nem csak olyasmit képes megenni, amit már megszokott. Ugyanez érvényes nemcsak a fizikai ételekre, hanem a szellemi táplálékokra is.

Az aktív és szabad életmód

Egészségük szempontjából különösen fontos, hogy a gyerekeink szabad játék közben eleget használhassák az izmaikat (sokat mozogjanak, futkározzanak, biciklizzenek odakint), és ne okozzunk nekik fölösleges stresszt.

A gondolatok rejtett világa

Szeretnénk azt hinni, hogy csak a tetteink számítanak, de magunkban azt gondolunk, amit akarunk, hiszen a gondolatainkkal úgysem bántunk senkit. A gondolatvilágunkat azonban ugyanúgy befolyásolják kialakult szokásaink, mint a tetteinket. Nemcsak étkezési, és tisztálkodási szokásaink vannak, hanem intellektuális szokásaink is.

A szülő és a pedagógus fontos feladata, hogy száraz tények közlése helyett a gyerek elméjét élő könyvekkel és élő gondolatokkal [4] serkentse gondolkodásra. A gondolatszegény, kötelességből belapátolt tananyag ugyanúgy elveri a gyerek szellemi éhségét, ahogy fizikai éhségét is elveri a tápértékszegény műkaja, miközben nem táplálja őket.

Kodály a zenéről írja, de minden más élő szellemi tápanyagra is igaz, hogy az nem tan és nem tárgy, hanem a nevelés eszköze, ami az ismeretek befogadásának esélyét javítja; olyan valami, ami “túlmutat önmagán és a tantárgyak felett lebegve a maradék Egészet képviseli.” [5]

A képzelet

A képzelet egyaránt alkalmas nemes gondolatok és képek raktározására, és gonosz, csúnya dolgok tárolására is – attól függ, mi az, amihez hozzájut a gondolkodó elme. Sokkoló képek, rémisztő thrillerek, értéktelen könyvek egészségtelen dolgokkal töltik meg a gyerek elméjét, és – a rossz minőségű étellel szemben, ami ha károkat is okoz, de végül távozik a szervezetből – a bekerült szellemi tartalom nem ürül ki, hanem egy életre ottmarad.

Emberi vágyak

Szeretjük, ha mások értékelnek bennünket, elismerik a munkánkat és odafigyelnek ránk; szeretünk valamiben elsők lenni; vágyunk megértő társra, értelmes életre, és tudásra. Természetes – velünk született – vágyaink ideális esetben a teljesebb életre ösztönöznek; de egyensúlyát veszítve bármelyikük kárt okozhat a jellemünkben.

Nemcsak mi, hanem a gyerekeink is szeretnének valamiben kitűnni. Az iskola viszont sokszor a maga céljaira használja a gyerekeknek azt a vágyát, hogy elsők legyenek valamiben, és ennél fogva próbálja motiválni őket: versengést hoz létre közöttük. A győzelemért egyesek erőszakkal küzdenek, mások csaláshoz folyamodnak, nehogy veszítsenek.

A pontozás és az osztályzás jobb teljesítményre ösztönözheti ugyan a gyereket, de közben rossz szokásokat is kialakít benne. A jutalom (pl. a jó osztályzat) megszerzéséért fog tanulni, nem az új ismeretek megszerzésének öröméért. A kilátásba helyezett jutalom nyereségvágyra ösztönöz. Szintén értelmetlen célért terheli túl magát a gyerek, ha azért hajt, mert nagyobb elfogadással jutazlmazzuk a teljesítményét. E hibás másodlagos motivációk az őszinte kíváncsiság helyét foglalják el, aminek az egész életét végig kellene kísérnie. A gyereknek a veleszületett tudásszomjon kívül semmi másra nincs szüksége ahhoz, hogy kedve legyen tanulni.

A gyönyörködés képessége

A szépérzék arra való, hogy gyönyörködjünk a kedves szavakban, a zenében, a festményekben, és a természet megunhatatlan szépségében. De a fogékony gyerek megtanulhat rossz dolgokban is gyönyörködni. Idősebb korában a legtöbb ember már csak azt tudja befogadni, amihez hozzászokott. Akinek a veleszületett szépérzéke a silány szellemi táplálék következtében tönkremegy, kiszáradt lélekkel jár-kel a világban, és ritkán csodálkozik rá valaminek a szépségére.

A logikus érvelés képessége

A logikus érvelést a tudatlanok nagyra tartják, de a gyerekeknek azt is fontos megtanítanunk, hogy a logika nem csalhatatlan. Logikusan meg lehet magyarázni  olyasmit is, ami nem az igazságra épül – pl. a gyanakvást, a bizalmatlanságot, és az előítéletességet. A legtöbb gaztettet logikus érvekkel alátámasztva követik el az emberek egymás ellen – elég a 20. század történelmére gondolni.

Erkölcsi érzék, igazságérzet

Minden gyereket lenyűgöz a tudomány és a történelem – akár az elemi részecskékről, vagy a csillagrendszerről hall, akár régesrég történt eseményekről. És megtalálja a történetek morális tartalmát is; nincs szükség arra, hogy ezekre külön felhívjuk a figyelmét, mégkevésbé, hogy meg is fogalmazzuk a számára. Elég, ha az olvasmányból kiderül, hogy egy király gyenge volt és erőszakos; emlékezni fog rá, és megtanulja a “leckét” anélkül, hogy külön összefoglalnánk az erkölcsi tanulságokat.

Sőt, az erőltetett, moralizáló magyarázatok a gyerek és a tanulság közé állnak – ekkor már nem az olvasottakra reagál, hanem azokra az érzelmekre, amiket a magyarázat vált ki belőle. És ha ez rendszeresen történik, kialakulhat bene az a rossz szokás, hogy eleve védekezve viszonyul mindenfajta erkölcsi tartalomhoz.

A gyerekünknek vele született morális érzéke is van, ami fokozatosan fejlődik ki benne; ezért olyan fontos számára az igazságosság. De nincs szükség arra, hogy prédikáljunk neki egy-egy olvasott történet vagy együtt látott film erkölcsi tanulságairól, és arra sem, hogy a viselkedése miatt lelkiismeret-furdalást ébresszünk benne, vagy egyfolytában dicsérgessük. Ha a megerősítésnek ezeket a megerősítő-kioltó módszereit alkalmazzuk, akkor a gyerek azért fog jót tenni, hogy elnyerje tetszésünket vagy elkerülje a kellemetlenséget, és nem azért, mert (morálisan) az a helyes cselekedet.

Erkölcsi normákat nem lehet erőszakkal lenyomni egy gyerek torkán. Az erkölcsi nevelésnek az a természetes és hatásos módja, hogy a gyerek természetes úton kapcsolatba kerül mintákkal, amelyeket van módja személyesen is követni.

A mi feladatunk egyrészt az, hogy látható (azaz gyakran jelenlévő) és követhető példák legyünk, másrészt pedig az, hogy olyan élő könyveket [6] adjunk a kezébe, amelyekben sok más jó és követhető példát láthat különféle élethelyzetekben. Így alakul ki a fejében egy belső ideál: annak a valakinek a belső képe, akivé válni szeretne.

Minden gyereket valami más ragad meg – az egyiket Platón [7] eszméi inspirálják, a másikat Pán Péter [8], a harmadikat a Narnia [9] a szereplői. Előre nem tudhatjuk, mi hatol egy-egy gyerek mélyebb rétegeibe, ezért változatos szellemi táplálékot kínálunk.

A személyes példamutatásról még annyit, hogy hús-vér emberek lévén mindig lesznek korlátaink, nem mindig járunk elöl jó példával. Ennek ellenére a bizalmas kapcsolatban látott hiteles (és nem tökéletes) személy példája a legfontosabb – a jó könyvek révén viszont nemes lelkű hősök is hatást gyakorolhatnak a gyerekeinkre.

Minden gyerek szívügye az igazságosság, különösen olyankor, amikor a saját jogait érzi veszélyben; erre sem kell külön tanítani.  Arra viszont igen, hogy ne csak a saját jogai, hanem másoké iránt is érzékeny legyen. Amikor már képes rá, meg kell értenie, hogy a másik ember is ugyanolyan fontos, mint ő maga. A felelősségtudat a jellem fontos része. Elsősorban érés dolga, de a maga idejében fontos szerepe van benne a nevelésnek is.

Charlotte Mason (1925) is azt vallotta, hogy mindannyian igazságérzettel és szeretetre való képességgel születünk:

“Tudnunk kell, hogy az igazságérzet és a szeretetre való képesség mindenkiben megvan – arra kaptuk ezeket, hogy szeretetben együtt tudjunk élni.”

A társas kapcsolódás képessége az agy fejlődésével együtt fokozatosan érik meg az emberben. Maga a képesség tehát nem tanulás, hanem érettség kérdése; az érettséget pedig azzal segíthetjük, ha megteremtjük a fejlődés feltételeit, ami elsősorban a biztonságos érzelmi háttér, meghitt szülőgyerek kapcsolat. A képesség megléte, az érettség tehát a tapintatos, szeretetteljes, önzetlen viselkedés előfeltétele – és hat éves kor előtt egyetlen gyerek sem jut el ilyen fokú érettségre. Amit a kapcsolatok terén tanítunk a gyerekeinknek, annak a maga idejében, 6 éves kor után érik be a gyümölcse, nem előbb. A nevelés hosszútávú befektetés a gyerek életébe. Amíg a gyümölcs beérik, addig marad a türelem és a jó szokások kialakítása. Többször leírtam már, és ide kívánkozik most is: a család a gyakorlás, nem az előadás helye!

Mi az, amit meg kell tanítanunk a gyerekeinknek – elsősorban példamutatással – a többi emberhez való kapcsolódás terén?

A Szeretet Törvénye

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd embertársadat, mint magadat.”
– Máté 22:37-39

A szeretet jóakarat, jóindulat mások felé; nem önközpontú, hanem másik-központú lelkület. Önkéntes és örömteli elkötelezettség az ő javára, ami akkor sem szűnik meg, ha sokba kerül nekem. Nem a magam javára használom a másikat. Vele örülök a sikereinek, és osztozom a fájdalmában is, amikor bánat éri.

“Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…”
– Máté 7:12

Mi mindenben nyilvánulhat ez meg? Többnyire apróságokban, például:

  • Tételezzük fel másokról is a legjobbat.
  • Mondjunk igazat.
  • Végezzük el a munkánkat, ne próbáljuk meg kihúzni magunkat a felelősség alól.
  • Mindenki felelős a másikért, mindenki tud segíteni és szorulhat segítségre.

A sorozat többi része:
Charlotte Mason pedagógiája
Aki jól van, az jól viselkedik – 2. rész
Hogyan tudnám jól csinálni, hogy kezdjem?
Beszélgessünk a nevelésről! (előadássorozat 2013 őszén)
“A gyermek személynek születik.” (Charlotte Mason)
Személynek születik
– A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve
– A gondolkodó elme táplálása
Ördög, vagy angyal? A gyerek jó és rossz természete

____________________________________________
Az olvasmány, ami erre leginkább inspirált:
Charlotte Mason: A philosophy of education (a Home Education sorozat 6. kötete); Wheaton, IL: Tyndale House Publishers. (Először An essay towards a philosophy of education címen jelent meg 1925-ben.)

[1] Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) Filozófus, író. Filozófiai, társadalom-filozófiai, teológiai és zeneelméleti kérdések mellett a gyermeknevelés elméletével is foglalkozott utópisztikus regényében (Émile ou de l’education – Emil vagy a nevelésről). Szerinte a gyermek születésekor jó, csak a társadalom romlott viszonyai teszik rosszá. A gyermek érintetlen természetét meg kell óvni a káros hatásoktól, és biztosítani kell számára a zavartalan fejlődést.

[2] Fontos, hogy ez a kijelentés nem az eredendő bűn teológiájával való szembeszállás!

[3] Alfie Kohn (1996): Beyond Discipline: From Compliance to Community (Fegyelmezés, és ami mögötte van – Az alkalmazkodástól a közösségig) 8.

[4] élő ≈ nem halott, száraz, gondolatszegény, ‘megmondó’ közlés vagy tananyag, hanem átélhető, az életet megismertető szellemi alkotás vagy gondolat, ami további gondolkodásra serkenti az elmét, amivel élni lehet (a befogadó önmagára ismer benne,  személyesen szólítja meg, őróla is szól, ezért tevőlegesen is rész tud venni benne)

[5] Dolinszky Miklós megfogalmazása, aki az ELTE zenei tanszékének zenetörténet tanára. Elhangzott 2007. szeptember 8-án a Bartók Rádióban, az Előadások Kodályról c. sorozatban.

[6] élő könyv – gondolatokban gazdag, további gondolkodásra inspiráló és átélhető igényes olvasmány, melynek szereplői életszerűen megformált karakterek, akikhez az olvasó személyesen kapcsolódhat (lehet bármilyen műfaj, pl. állatmese, népmese, történelmi regény, fantáziaregény, életrajz, stb.)

[7] Platón (régiesen Plátó, eredetileg: Arisztoklész; Kr. e. 427 – Kr. e. 347), ókori görög filozófus, iskolaalapító. Munkásságának nemcsak társadalomtudományi, hanem irodalmi értéke is jelentős. Egy Alfred North Whiteheadtől származó szállóige szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy csomó Platónhoz fűzött lábjegyzet.

[8] Pán Péter J. M. Barrie skót regény- és drámaíró műveinek visszatérő szereplője; egy csintalan fiú, aki tud repülni, soha nem nő fel, örök gyermekkorát pedig Sohaország szigetén tölti az Elveszett Fiúk vezetőjeként. Kalandjai során sellőkkel, indiánokkal, tündérekkel és kalózokkal találkozik, és néha olyan gyerekekkel is, akik Sohaországon kívülről érkeznek.

[9] Narnia egy kitalált világ neve, melyet C. S. Lewis alkotott. E világ az író hét részes, gyerekeknek írt regénysorozata, a Narnia Krónikái helyszíne. A világ az ott található Narnia országról kapta a nevét, ahol a legtöbb kötet játszódik.