A “szabadság tökéletes törvénye” szerint nevelünk?

“…az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette,
úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója:
azt boldoggá teszi cselekedete.”
– Jakab 1:20,25

“Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái,
mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.”
– 2Péter 2:19

Charlotte Mason pedagógiájának harmadik alapelve:

3. A TEKINTÉLY ÉS AZ ENGEDELMESSÉG természetes, szükséges és törvényszerű; DE…

Lehet szabadon élni tekintély és engedelmesség nélkül?

Remélem, kezd kirajzolódni, hogy az elfogadó és biztonságos családi légkör megteremtéséhez miért nem jó minta a hatalmi rangsoron alapuló közösségi rend, a parancsuralmi rendszer. De ugyanúgy nem egyeztethető össze vele a tekintélynélküliség, a törvény nélküliség sem, mert az elbizonytalanodáshoz vezet, és emiatt korlátozza a szabadságunkat.

Korlátok nélkül elvész a biztonságérzet.

Korlátok nélkül elvész a biztonságérzet.

Teljes szabadság csak filozófiai értelemben létezik, az életben sohasem. Mindig hatnak ránk a fizikai törvényei (pl. a gravitáció), és mindig az alárendeltjei vagyunk valamilyen törvénynek. A valóságban nem létezik teljes autonómia. Nincs olyan ember, aki az életét maga irányítja.

Erről bővebben: ld. Engedelmesség

Noha teljes szabadság nincsen, szabad akaratunk azonban van, és választhatunk, hogy kinek rendeljük alá magunkat (kinek a “szolgái” leszünk a Biblia megfogalmazásában).

Gyerekeink veleszületett emberi tulajdonsága az imádás igénye. Minden ember imád valakit, vagy valamit. Nincs istentelen ember. Mindenki választ magának istent, vagy isteneket. A gyerekeid is fognak. Ők is imádók lesznek. A kérdés nem az, hogy fognak-e imádni; csak az, hogy kit-mit választanak istenüknek.

A “szabadság tökéletes törvénye” az élő, világot teremtő Szentháromság Isten törvénye, aki nem egy magányos, egocentrikus diktátor, akinek szüksége van a hódolatunkra. Úgy mutatkozik be, hogy az Isten = szeretet (1János 4:8). Ennek az Istennek a törvénye adott egyetemesen érvényes közös normát, irányadó mértéket a föld lakóinak:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd embertársadat, mint magadat.”
– Máté 22:37-39

Ha az erősebb jogán kialakult hatalmi rangsor, a parancsuralmi rendszer nem megfelelő környezet a gyerekeink nevelésére, akkor mi legyen a család belső rendjével?

Egyértelmű, hogy a Bibliában fontos szerepe van a szülői tekintélynek, és az is, hogy engedelmességre szólítja fel a gyerekeket:

“Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”
– Efezus 6:4

“Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását!”
– Példabeszédek 1:8

“Mikor még, mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, tanítgatott, és ezt mondta nekem: ‘Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!'”
– Példabeszédek 4:3-4

“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
– Példabeszédek 4:23

“Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat.
Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon; még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
– Példabeszédek 22:5-6

“…a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.”
– Példabeszédek 29:15 (Károli fordítás)

“Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Tiszteld apádat és anyádat…”
– Efezus 6:1-2

Ezekből az derül ki, hogy a szülők közös feladata és felelőssége, hogy gyerekeiket ne gyötörjék, hanem gyengéd és határozott kézzel elvezessék arra a pontra, ahol képesek lesznek Istent önállóan tisztelni, szeretni és követni. Az élet pedig a “szívből”, azaz belülről indul ki. [ld. “Neveljétek őket!” – Belülről kifelé] A gyerekeink gondolkodásmódja, szokásai és viselkedése is azt teszi láthatóvá, ami a rejtett belső világukban, a lelkületükben ott van. Más szóval: az elfogadhatatlan viselkedés nem betegség, hanem tünet. A rossz lelkiállapot tünete. [ld. Aki jól van, az jól viselkedik 1. rész, 2. rész]

csaladmodell_anyakiralyno

“Gyermekek! Engedelmeskedjetek…” ???

A gyerekeket nem egységes módszerek szerint kell nevelni, hanem őket megismerve, a “nekik megfelelő” módon. Szükségük van nevelésre, ami a szülők dolga és felelőssége. A gyerek dolga pedig annyi, hogy engedelmeskedjen.

De miért is?

Minek alapján engedelmeskedjen a gyerek?

Azért, mert én azt mondom, és én vagyok a főnök? Amíg az én kenyeremet eszi, addig én ülök a trónon, “oszt jónapot”?

Mit mond a Biblia? “Engedelmeskedjetek… mert ez a helyes! Úgy tűnik, hogy itt nem a szülő mindenható személyének való alattvalói engedelmességről van szó. Hanem miről?

Isten törvénye = a szeretet törvénye

Isten törvénye nem farkastörvény, hanem a szeretet törvénye, mert Isten szeretet:

“Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”
– 1János 4:16

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd embertársadat, mint magadat.”
– Máté 22:37-39

Isten törvényes rendjét nem az erősebbtől való félelem tartja fenn. A bibliai szemléletű tekintélygyakorlás forrása nem a vezető ereje, hanem Isten Lelke:

“Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek URa.”
– Zakariás 4:6

Isten még a bűneset előtt hatalmat / tekintélyt / autoritást adott az embernek, amikor megbízta, hogy uralkodjon a természet fölött:

“…az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.”
– 1Mózes 2:15 (REV)

Ez az uralkodásra kapott megbízás Isten szeretet-törvénye szerint nem leigázást és kihasználást, hanem felelős gondoskodást jelent.

A szeretet az önzés ellentéte. Önérdekérvényesítő helyett másik-központú lelkület. Az újszövetség, a kegyelem világában nincs olyan, hogy a szülőnek JÁR a tisztelet és az engedelmesség a gyerektől. A Biblia a gyereknek mondja (Efezus 5), hogy tisztelje a szülőt (5Mózes 5:16), de azt nem mondja, hogy a szülőnek tisztelet jár, amit erőszakkal kell megkövetelnie.

Ha szeretjük és tiszteljük egymást, annak ellenére, hogy nem könnyű, és a másik meg sem érdemli, jobb lesz a kapcsolatunk, és szívesebben leszünk együtt. A tiszteletet és az engedelmességet az olyan elfogadó családi légkör táplálja, ahol mindenki arra figyel oda, hogy mit adhatna a másiknak, nem pedig arra, hogy a másik mit tehetne érte, illetve mi volna a kötelessége.

“Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
– János 13:34-35

“…szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.”
– Galata 5:13-14,18

“Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.”
– Galata 6:2

“A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”
– 1Korinthus 13:4-7

Jézus kereszthalála miatt az Újszövetség értékrendje pont a fordítottja annak, amit a körülöttünk lévő világ sugall: védd meg magad, és vedd el, ami jár neked! Jézus radikálisan másképp viselkedett. És nekünk, akiknek az Ő Lelke a rendelkezésünkre áll, Őt érdemes követnünk. Nem vagyunk rákényszerülve, hogy szorongva és erőszakosan neveljük a gyerekeinket.

jesus-washing-feet

Jézus, a szolgáló vezető

A szülői tekintély pedig nem erővel szerzett, vagy az erős jogán megörökölt tekintély, hanem Istentől kapott. A szeretet törvényének önmagát alárendelő ember szabaddá válik a farkastörvény kényszerétől: üss, vagy téged ütnek, uralkodj, vagy rajtad uralkodnak.

Azért érdemes egyénileg is, és együtt is, családi, közösségi, társadalmi szinten is ehhez az irányadó mértékhez igazítani az életünket, mert az a jó. Az egészet nem érti, aki azt gondolja, hogy azért kell Isten törvényét megtartanunk, mert akkor megjutalmaz, ha pedig megszegjük, akkor megbüntet. Ez az érdekvezérelt ember gondolkodásmódja. Azért kell Isten törvényét megtartanunk, mert az a jó. A gyerekeknek szóló parancs nekünk is szól, ha Isten gyermekei vagyunk: “Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.”

És mivel az a jó, az a jó nekünk is.

De nem olyan értelemben, hogy mindig kellemes lesz az életünk. Nem kapunk érte jutalmat. Sőt, a farkastörvények uralta világban hátrányt szenvedhet az, aki a szeretet törvényéhez igazítja az életét. Ha tehát a gyerekeinket ahhoz szoktatjuk, hogy a jutalom és a büntetés alapján döntsék el, mit tesznek, kimondatlanul is megnehezítjük számukra, hogy a szeretet törvényének engedelmeskedjenek.

A tekintély helye a nevelésben

A szülői tekintély nem az erősebb (okosabb, ügyesebb, rátermettebb) jogán szerzett tekintélyünk. Nem parancsolgathatunk a gyerekeinknek azon az alapon, hogy mi hoztuk őket a világra, nekünk vannak kiszolgáltatva, és a mi kenyerünket eszik. Azon az alapon sem parancsolgathatunk, hogy nagyon szeretjük őket, és a szeretetünkért hálával tartoznak.

1. A tartozik-követel üzemmód nem a szeretet törvényének része

Szülői tekintélyünket (hatalmunkat, autoritásunkat) Istentől kaptuk arra, hogy Őt képviseljük. Az ő szeretetének csatornája legyünk a gyerekeink életében, és az ő képviseletében demonstráljuk nekik, hogy mi a jó. A családban Isten nagykövete, képviselője, helytartója a két szülő (a férfi-nő viszony hatalmi vonzataira most nem térek ki). Isten szeretet-törvényének megismertetője elsősorban a két szülő. És e törvény betartatója is a két szülő.

Mégegyszer: a Biblia szellemiségével nem egyeztethető össze a hatalmi rangsoron alapuló közösségi rend, a parancsuralmi rendszer. De ugyanúgy nem egyeztethető össze vele a tekintélynélküliség, a törvény nélküliség sem, mert az káoszhoz vezet.

2. Milyen alapon gyakorolhatunk tekintélyt a gyerekeink fölött?

Isten megbízásából!

Emberek között nincs alá-fölérendeltségi rangsor Isten országában. Egy csónakban evezünk. Isten a teremtő, és mi, emberek pedig a szeretetből életre lehelt teremtmények vagyunk. Jézus a megváltó, és mi, emberek mindannyian megváltásra szoruló bűnösök vagyunk. Isten az Atya, és mi, megváltott emberek mindannyian Isten gyermekei, egymás testvérei vagyunk.

Isten országában, a szeretet törvénye alatt nem egymás versenytársai és ellenfelei, hanem testvérei vagyunk. Nem állunk harcban, nem kell védekezni és támadni, nem kell bennünket egymástól megvédeni. nem kell egymást legyőznünk, lefegyvereznünk, vagy kiiktatnunk, hogy előbbre jussunk.

Egy csónakban evezünk...

Egy csónakban evezünk…

Egy csónakban evezünk mindannyian: erősek és gyengék, eltartók és eltartottak, harcosok és sebesültek, agysebészek és agykárosodottak, szobrászok és széklábfaragók, muzsikusok és épületbontók, kutatók és szemétszétválogatók, férfiak és nők… Egy csónakban evezünk, szülők és gyerekek.

Nem állunk harcban. Nem kell megmutatnunk a kisbabának, hogy ki az úr a háznál! Mert egyikünk sem az. A mi családunkban Isten uralkodik, mi pedig az Ő gyermekei, egymás testvérei vagyunk, egy csónakban evezünk, egymásnak útitársai vagyunk.

A gyerekemnek nem az én utamon kell járnia, hanem Jézus útján. Én is azon járok. A gyerekemmel nem a saját véleményemet akarom elfogadtatni, hanem Jézust. Nem én vagyok az igazság forrása, nem én vagyok a megmondó ember. Jézus az igazság. Én is Őt szeretem, amikor az igazságot szeretem. És Őt szeretném jobban megismerni. Jézust szeretem, amikor az életet szeretem, mert Ő maga az élet. A gyerekem számára az élet forrása sem én vagyok. Ő sem az élet forrása számomra. Nem egymásból cumizzuk az életet. Nem élősködöm rajta érzelmi parazita módjára (szúnyog papa, bögöly mama).

keresztenysegEzért nem rettegek attól, hogy ha nem csinálom tökéletesen ezt a nevelés dolgot, akkor tönkreteszem az életét. Mivel nem én vagyok az életének, a boldogságának a forrása, ezért el sem vehetem azt tőle. Akkor is lehet egész ember, teljes ember, boldog ember, ha hibákat követek el a nevelésében. És fogok, mert ember vagyok. De felszabadíthat a szorongás alól a tudat, hogy a gyerekemmel kapcsolatban a Mennyei Atya megbízottja vagyok; életének forrása azonban Jézus. Az én életem forrása is Ő.

Jézus az út, az igazság és az élet. Senki nem mehet az Atyához, csakis Őáltala. Egy szülő sem tud boldog, teljes életű embert nevelni a gyerekéből. Csak Jézuson keresztül juthatnak el az Atyához.

A valódi élet Jézusban van, nem a jó nevelésben. Nem abban, hogy mennyire sikerül Istennek szót fogadnunk, és nem abban, hogy mennyire fogadnak szót nekünk a gyerekeink.

Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.

Aki engem lát, látja az Atyát.”
– János 14:6-7, 9

« Előzmény: Parancsuralmi rendszer szerint nevelünk?

Folytatás: A jó szülői tekintély nem kényszerít »

Kapcsolódó írások:

Kapcsolódó írások: