A jó szülői tekintély

Charlotte Mason pedagógiájának harmadik és negyedik alapelve:

3. A TEKINTÉLY ÉS AZ ENGEDELMESSÉG természetes, szükséges és törvényszerű; DE…
4. A TEKINTÉLY ELLENSÚLYA A GYERMEK EMBERI MÉLTÓSÁGÁNAK TISZTELETE. Személyes határait nem szabad semmilyen érzelmi manipulációval megsérteni: se félelemkeltéssel vagy szeretettel, se sugalmazással vagy a felnőtt személyiség erejével, se a gyerek saját vágyait kihasználva.

A szülő vagy a tanár tekintélye nem engedély a gyerekek bántalmazására: nem jogosít fel arra, hogy az érzelmeiknél és a vágyaiknál fogva manipuláljuk őket! Akkor meg mire jó?

I. A szülői tekintély gyakorlásának jó eszközei:

1. Értő figyelem
2. Igazságosság
3. Következetesség
4. Gyengéd irányítás

1. ÉRTŐ FIGYELEM

Ma sokszor hallunk olyan véleményeket, hogy nem szabad feláldozni az időnket és az energiánkat azért, hogy másokat szolgáljunk. Ennek az egyik legszomorúbb eredménye a felülről dirigáló szülő, aki kiadja a gyerekének az utasításokat, de azt már elfelejti, hogy mit jelentene a gyerekét szeretni. Pedig szülőnek lenni: szolgálat. Sok időt, nagylelkű együttérzést, melléállást és odafigyelést igényel.

tekintely-1-erto-figyelem

Az értő figyelem azzal kezdődik, hogy értem a gyerekem szükségleteit. Ne hagyd, hogy annyira tele legyen az életed, hogy nem marad benne hely arra, hogy a gyerekeidet megértsd, értékeld és gyengéden szeresd!

2. IGAZSÁGOSSÁG

A tekintélynek az igazság alapján kell állnia. Csak olyasmit kívánj meg a gyerekedtől, ami jó és igazságos. Ne terheld fölöslegesen – ne oszd be minden idejét! A szabad, önálló játék hasznos és szükséges időtöltés!

De a jó és igazságos dolgok közé tartozik az is, hogy neki is legyenek kötelességei, és nemcsak a tanulásban. Igazságos dolog megtanítani és elvárni tőle, hogy – korához és képességeihez mérten – legyen udvarias, jöjjön az asztalhoz, amikor hívjuk, és vegye ki a részét a családi munkákban is.

tekintely-igazsagossag

Az igazságosság része, hogy ismerd és tartsd tiszteletben a gyerek egyéniségét és érettségi szintjét, ahogy Isten is tiszteletben tartja a miénket – és a terhelést is mindig a gyerek egyéni érettségéhez, állapotához és teherbíróképességéhez igazítsd.

3. KÖVETKEZETESSÉG, szavahihetőség, megbízhatóság

Aki következetes, arra lehet számítani. Hogy tanulhatná meg a gyereked, hogy fejezze is be, amit elkezdett, jöjjön haza, amikorra megígérte, mondjon igazat, végezze el az elvállalt feladatát és külön nógatás nélkül csinálja meg a leckéjét, ha a szülei nem tartják be a saját ígéreteiket?

tekintely-3-kovetkezetesseg

A jó pásztor nem erőszakoskodik a bárányokkal. A legelő maga fegyelmezőeszköz, mert vannak határai. A határokon belül viszont szabadság van, és a bárányok szükségletei kielégülnek.

A világos, határozott határkijelölés igazságos és reális. Isten igéje segít eligazodnunk, merre vezet az egyenes ösvény, merre van a világosság. A jó pásztor nemcsak őrzi a bárányokat, hanem az igazság ösvényén vezeti őket. Azon, amelyik a tiszta forráshoz és a dúsfüvű legelőre vezet.

Képzelj el egy dühös felnőttet, aki kiabál a gyerekével:

– Tomi, soha nem igyekszel! Mint akit nem érdekel az egész! Nem is érdemes neked magyarázni, úgysem figyelsz oda!

tekintely-3-kovetkezetesseg-1És képzelj el egy másik felnőttet, egy jó pásztort, aki érti, hogy Tominak az a baja, hogy kezd rászokni, hogy félmunkát végezzen, és nem figyel, ha beszélnek hozzá.

Ez a felnőtt veszi a fáradtságot, és segít Tominak jobb szokásokat kialakítani. Lehet, hogy az ölébe veszi, ha még kicsi, vagy ha már idősebb, odaül mellé. Tudja, hogy változnia kell. Barátságos hangon beszél hozzá, és számít az együttműködésére:

– Tomi, tegnap, amikor megkértelek, hogy fejezd be azt a munkát, 5 perc múlva abbahagytad. Nem engedhetem meg, hogy ehhez hozzászokj. Szeretnék ma egy gondosan befejezett munkát látni. Tudom, hogy menni fog, mert már láttam, hogy mennyire tudsz figyelni, amikor akarsz. Szerinted mikor leszel kész?

tekintely-3-kovetkezetesseg-2

Ez a felnőtt nem engedi, hogy Tomi megússza. Lépésről lépésre vezeti. Amikor Tomi jól érzi magát, mert befejezett egy kitűzött feladatot, új, sikeres szokások alakulnak ki benne. A jutalma pedig a saját sikerélménye.

Ha viszont csak ordítozást hall: “Reménytelen vagy, meg se próbálod…”, akkor mégjobban leáll. A szidás nem segítség és nem vezetés. Amikor egy embertől, bármilyen korú, azt várjuk, hogy vacak munkát végez, akkor könnyen elbizonytalanodik, elfogadja a negatív véleményt, és annak megfelelően teljesít. Vacak munkát végez.

Ha egy gyereknek újra meg újra azt mondod, hogy önző, vagy lusta, akkor megkötözöd a negatív elvárásaiddal. Ha viszont jobbat vársz tőle, és nem döbbensz meg, amikor látod, hogy ha tétova léptekkel is, de a tisztességes munka felé vette az irányt, akkor a vezetője és a pásztora vagy.

4. GYENGÉD IRÁNYÍTÁS

Ha egy helyzet abba az irányba sodródik, hogy a gyerek gyengesége valószínűleg hibába fog torkollni, jobb elterelni a figyelmét. Egy pici gyereknél ez azt jelenti, hogy valami érdekesebb játékba hívod, ezzel eltereled a gondolatait arról a nemszabad dologról, amit csinálni akart.

Például lobbanékony Luca egy bottal a kezében elindul Zsolti felé, akivel párszor már összeakasztották nemlétező bajszukat. Odamehetsz hozzá, és a normális hangodon azt mondhatod:

– Tedd le a botot, Luca! Gyere, segíts, adjunk egy kis almát mindenkinek!

A gyereknek abban próbálunk segíteni, hogy előbb-utóbb saját önfegyelemmel rendelkezzen.

tekintely-4-gyenged-iranyitas

Azzal is segíted az önuralmát erősödni, ha tetszik neked az, amilyen, és ezt nem is titkolod előle. Ha valóban nagyra értékeled, azzal egy életre megelőzöd, hogy folyton küzdjön a magasabb önértékelésért. Minden tanár tudja, hogy a legnehezebb azokat a gyerekeket tanítani, akik elveszítették az önbizalmukat. Nem tartják nagyra magukat; csüggedten üldögélnek a címkék alatt, amelyek jellemzik és egyúttal vissza is tartják őket. „Én kettes tanuló vagyok.” „Nekem nincs érzékem a matekhoz.” „Én nem tudok figyelni.”

Nem furcsa, hogy minden a szereteten és a morális kereten múlik? Ha jobban értenénk a valóságot, rájönnénk, hogy minden dolgok alapja: Isten szeretet, és tökéletesen szent.

II. Milyen a jó szülői tekintély?

1. Nem szünetel
2. Nem erőszakos – az viselkedik jól, aki jól van
3. Egyértelműen és világosan jelöli ki a határokat
4. A határokon belül szabadságot ad

1. A JÓ SZÜLŐI TEKINTÉLY NEM HAGYJA EL A HELYÉT

pasztorA tekintély nem szünetel. Isten szerető gondoskodása nem megy szabadságra.

“Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!”
– Zsoltárok 121:4

De ez nem azt jelenti, hogy egyfolytában ott kell keringened a gyerekeid feje fölött, mint egy helikopter. Hagyd őket nyugodtan és szabadon játszani; nekik se jó, ha árgus szemekkel lesed minden mozdulatukat. Különben mitől válnának érettebbé?

Egy törődő felnőttnek mindig tudnia kell, hogy a gyerek hol van, kivel van és mit csinál. Jó, ha önállóan játszik, de a szabadsága a tágas legelőre korlátozódik. Az már túl veszélyes volna, ha a kisbárány egyedül a hegyeken is átgyalogolna. Egy felelős felnőtt nem engedi, hogy egy gyereke olyan szinten felügyelet nélkül maradjon, ami már fizikai vagy morális veszélybe sodorhatja. A szabadság helye mindig a jól ismert határok, a biztonságot nyújtó korlátok között van, fizikai és morális értelemben egyaránt.

Amikor a szülők ideje és energiája nagy részét a munka tölti ki, a gyerekek fölött szünetel a tekintély. Pedig a gyerekek akkor lehetnek felhőtlenül, gyerekeknek való módon szabadok, ha felnőttek vannak körülöttük, akik viselik a felelősséget azért, ami történik.

2. A JÓ SZÜLŐI TEKINTÉLY NEM ERŐSZAKOS – az viselkedik jól, aki jól van

Könnyű dühbe gurulni egy gyerekre – ilyenkor többnyire a saját kudarcaink dühítenek minket. Azt akarom, hogy ez a gyerek azzá a tökéletes emberi lénnyé váljon, akivé nekem valami miatt nem sikerült. És a legkönnyebb azokon kitöltenem a mérgem, akik alattam vannak. Ilyenkor van szükség az alázatra:

– Nagyon sajnálom, hogy kiabáltam veled. Fáradt vagyok, és rajtad töltöttem ki a mérgem. Tényleg el kellett volna pakolnod a sáros csizmádat, de nem kellett volna kiabálnom veled. Hibáztam. Bocsánatot kérek.

Az őszinteség megerősíti a hitelességedet.

Egyikőnk sem érhet a szerető Pásztor-vezető nyomába, aki tökéletesen jár előttünk, és aki szeretetben vezet az igazság ösvényén. Mi, tökéletlen szülők a jó irányba is tökéletlen módon mutatunk. Jézus nem attól az út, az igazság és az élet, hogy én mennyire képviselem jól. Én a tökéletes Jézus tökéletlen követője vagyok. A gyerekeimet is arra hívom, hogy őt kövessék. Felszabadít a tudat, hogy nem én vagyok számukra az etalon.

pasztor-2

A gyerekem a jó pásztor báránya, és én is az vagyok. Együtt járunk az úton Jézus nyomában.

Mit tegyek, ha Tomi nem fejez be egy világosan elmagyarázott feladatot 10 percen belül? És ha Luca mégis lecsap a bottal?

“…szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: ‘Szeresd felebarátodat, mint magadat.'”
– Galata 5:13-14

Bizonyos következmények számításba jöhetnek. Tomi játékidőben is befejezheti a munkáját. Luca nem játszhat tovább Zsoltival, ha bántja. Ki lehet jelölni a határokat, fenn lehet tartani a korlátokat böntetés nélkül is.

Az érzelmi manipuláció pedig akkor is tilos, ha erőszakmentesnek tűnik. Érzelmi taktikákkal ne manipuláld a gyerekedet!

Szülői tekintélyem alapja a fölöttem álló erkölcsi tekintély, akinek a törvénye rám is érvényes. Jézus személye és törvénye az a stabil bázis, amelynek alapján tekintélyt gyakorolhatok a gyerekeim fölött. Biztosan állhatok a lábamon, mert tudom, hogy Isten törvényei jók. Ő maga a szeretet. A szabályokat azért adta, hogy azok szerint éljünk, mert az a jó nekünk. Nagy terhet vesz le a vállamról, hogy biztosan tudhatom, mi a jó. A gyerekeimmel együtt ezen az úton fogok járni.

A kemény bánásmód, a félelemkeltés, az önkény és a gyerek szeretetigényével vagy más vágyaival való játszadozás nem jöhet szóba, ha követem az Újszövetség tanítását, amely szerint a vezetés azt jelenti, hogy szolgáljuk azt, akit vezetünk. Tisztelettel bánok a gyerekemmel, mert ő is személy. Igyekszem megismerni és figyelembe venni az egyéni szükségleteit és képességeit. Nem a földbe döngölöm, nem is trükkös módszerekkel veszem rá valamire “ügyesen” (azaz manipulálva). Mindent megteszek azért, hogy felemeljem őt és segítsem a fejlődését. Szeretetben kell őt vezetnem a jó pásztor nyomában. Le is van írva, hogyan:

“A szeretet türelmes, jóságos;
a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan,
nem keresi a maga hasznát,
nem gerjed haragra,
nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr…”
– 1Korinthus 13:4-7

Könnyebben engedelmeskedik az a gyerek, akinek kielégítő gyerekélete van – aki jól van, az viselkedik jól. Ha érdekes dolgokkal foglalkozhat, új készségekre tehet szert, szeretetkapcsolatban él, bátorítást kap az alkotásban, élvezheti a szépséget a természetben, a művészetekben és a zenében, órákat tölthet szabad játékkal, és mászhat, úszhat, evezhet, korcsolyázhat… ha ilyen igazi gyerekkora van, akkor a bűnös természete a hátsó ülésre kerül.

A bűnös természet akkor kezd burjánzani, amikor valaki együttlét-éhségben szenved, unatkozik, nem mozog eleget, fáradt, éhes, és nem jut hozzá naponta a jóság forrásához, Isten igéjéhez.

nature-study-19

Ha innen nézzük a dolgokat, sok mai gyereknek pokol az élete. Miért csodálkozunk, ha lehetetlenül viselkednek? Aki jól van, az jól is viselkedik. Önmagához képest.

3. A JÓ SZÜLŐI TEKINTÉLY EGYÉRTELMŰEN ÉS VILÁGOSAN JELÖLI KI A HATÁROKAT

Segíthetsz a gyerekeidnek, hogy jó szokásokkal nőjenek fel. Ez olyan környezetben (családi légkörben) lehetséges, ahol szabad hibázni, és az ember a saját hibájának a következményeiből tanulhat. Egy bölcsőde vagy óvoda, ahol 20 vagy több gyerekre jut egy pedagógus, nem engedheti meg ezt a luxust. Kénytelenek életszerűtlen gyerekvilágot teremteni, hogy a biztonságot garantálni tudják. A gyerekeink hibáit nem kell állandóan árgus szemekkel keresni. De lelkiismeretesen kell őket vezetni. A jó családi légkörre az elengedett, élhető normalitás jellemző, ahol mindenki hibázhat. Elesünk, felsegítjük és megvigasztaljuk egymást, és megyünk tovább.

A gyerek “beépített” hajlammal születik a szeretett felnőtteknek való engedelmességre a bizalmas kapcsolat közegében. Az engedelmességet tehát nem belenevelni kell, hanem előhívni és támogatni. Nem kell fenyegetni, nincs szükség erőszakos módszerekre, mert a szülőnek eleve beépített tekintélye van a gyerek szemében. Elég, ha a rendes hangodon kérsz tőle valamit, és úgy, mint aki számít is rá, hogy meg fogja tenni, amit kérsz. Többnyire ott csúszik el az engedelmesség, hogy a gyerek kihallja Anya hangjából, hogy igazából nem számít az engedelmességére. Anya (vagy Apa) nem biztos a saját tekintélyében.

Az engedelmesség jó szokásának megszilárdításához fontos, hogy csak olyat kérj, amit teljesen komolyan gondolsz, és ne gyötörd a gyerekeidet folytonos parancsolgatással.

szabadsag-korlatok-lehetoseg-felelosseg

Az a gyerek, aki ahhoz van szoktatva (nem kényszerítve), hogy mindenben engedelmes, nagyobb szabadságot élvezhet, mert meg lehet benne bízni. Elég neki kevés utasítást adni, amiről tudja, hogy be kell tartania; az idő nagy részében pedig békén lehet hagyni, hogy maga döntse el, mit tesz és mit nem. Azon az áron is, hogy hibázni fog. Kora előrehaladtával adj neki egyre több felelősséggel járó egyre több szabadságot! A jó tekintély nem ráerőszakolja a másik emberre a saját akaratát, hanem vezetésével a lehetőség és a felelősség egyensúlyát teremti meg.

lehetőség-felelősség

A szabad, belülről vezérelt ember tud élni a lehetőségeivel (nem él vissza a szabadsággal), és vállalja a lehetőségekkel járó felelősséget is. Ebben a keretben tudja betölteni a szeretet parancsát:

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd embertársadat, mint magadat.”
– Máté 22:37-39

4. A JÓ SZÜLŐI TEKINTÉLY A HATÁROKON BELÜL SZABADSÁGOT AD

Néhány reális, és határozottan kijelölt határ, a határon belül pedig szabadság. Kívül demokrácia, belül önuralom.

Ami ehhez fontos:

  1. A kölcsönös bizalom légköre – nem ellenfél vagy, hanem az ő oldalán állsz.
  2. Uralkodj magadon! Könnyű túl sokat parancsolgatni, és engedelmes robottá nevelni a gyereket. Korlátozd magad, és csak olyasmit kérj, amit jó és helyes dolog megkívánni, és amit teljesen komolyan gondolsz.
  3. Ne reagálj, hanem vezess! Elveszítjük az egyensúlyt, ha a nevelésünk és a fegyelmezésünk puszta reakció a bennünket körülvevő kultúrára – akár azzal, hogy mindenben követjük, akár azzal, hogy kategórikusan az árral szemben haladunk.
  4. A realitások  talaján állj, de legyél kreatív! Az egyensúly azt jelenti, hogy optimisták és realisták vagyunk egyszerre. Ismernünk kell a saját gyerekeink személyiségét és szükségleteit; és tekintettel kell lenni a társadalmi korlátokra is. DE – különösen e korlátok terén – nem kell mindenbe beletörődni! Nézz magasabbra, tágítsd a saját határaidat, keresd meg az adott lehetőségeket, és élj velük! Akad ilyesmire is példa.

“Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
– Jakab 1:5

Kapcsolódó írások: