A jó szokások napi gyakorlata

A nevelés légkör:

A nevelés gyakorlat:

Charlotte Mason pedagógiájának ötödik alapelve:

5. A NEVELÉS LÉGKÖR, GYAKORLAT ÉS ÉLET.

A nevelés gyakorlat – a test és az elme tudatosan kialakított jó szokásainak mindennapos gyakorlata. Neurológiai kutatások is megerősítik, hogy agyunk a mindennapi használatnak megfelelően alakul, azaz alkalmazkodik gondolkodásbeli szokásainkhoz.

Melyik szülő ne örülne, ha ilyesmit olvasna a gyereke bizonyítványához mellékelt szöveges értékelésben:

“Fia figyel az órán; összeszedetten koncentrál a feladatára. Tevékenyen részt vesz az osztály munkájában, képességei legjavát nyújtja. Önállóan gondolkodik, használja az eszét és a képzelőerejét. Emlékszik is arra, amit olvastunk. Minőségi munkát végez. Szófogadó, figyelmes és körültekintő. Őszinte. Társaival tisztelettel bánik, jó kedélyű, szemmel láthatóan élvezi az életet.”

Ha létezik ilyen gyerek, akkor kivételesen sikeres a nevelése.

Figyelemzavar, vagy rossz szokás?

Miért van az, hogy egyes gyerekek odafigyelnek, mások viszont öt percig sem tudnak egy dologgal komolyan foglalkozni?

Nem ismeretlen előttem a figyelemzavarok irodalma, mégis azt állítom, hogy a figyelem összpontosítás képessége elsősorban érettség, másodsorban szokás és gyakorlás kérdése. Az egyik gyereknél kialakult az odafigyelés jó szokása, a másik képtelen koncentrálni. Nála a szétszórtság szokása alakult ki; figyelme össze-vissza kalandozik a különféle ingerek vonzásában.

A felelősség pedig nem a gyerekek vállán nyugszik, hanem a miénken. Mi neveltük őt csecsemő kora óta, tehát tőlünk függ, hogy segítő vagy ártalmas szokásai vannak-e.

unalom

Az elkalandozó gondolatok szokása lehet olyan kaotikus családi körülmények következménye, amelyben a gyerek érzelmileg össze van zavarodva és irányvesztetté válik. De olyankor is rászokhat arra, hogy a gondolataival szórakoztassa magát, amikor kénytelen silány és vacak tananyag fárasztó órai feldolgozását hosszan végigülni, egymás után több órán keresztül, miközben semmi nem ragadja meg a képzeletét, és semmi nem érinti meg az érzelmeit. Persze hogy elkalandoznak a gondolatai!

Akit pedig rendszeresen a tévé elé ültetnek, leszokik az önálló gondolkodásról, közönyössé válik, és eltompul, vagy ki sem alakul a képzelőereje.

A nem kommunikálás szokása is könnyen kialakul. Elég hozzá pár elfoglalt felnőtt, és az, hogy a gyerek sok időt töltsön nagyobb gyerekcsoportban. Ha emellett különösebben senkit nem érdekelnek a gondolatai és az élményei, az eredmény nagy valószínűséggel egy olyan valaki lesz, aki egyáltalán nem tudja magát kifejezni.

Az érdektelenség szokásához csak egy olyan iskolába kell járatni a gyereket, ahol mindenkinek egyszerre, egy előre megadott tanterv ütemében kell elsajátítania a kijelölt tananyagot, és nem haladhat a saját képességei szerint gyorsabban, vagy lassabban, mint a többiek.

Az egyik gyerek lemarad, csak azért, mert a szülei csúnyán összevesztek, vagy mert középfülgyulladás miatt két hétig hiányzott, vagy mert még nem elég érett, hogy megtegye a következő lépést. Érzelmi és fizikai tényezők a képességeitől és az érettségétől függetlenül is befolyásolhatják bárkinek a fejlődési sebességét. A gyerek tehát valami miatt mulaszt, és egy fontos lépést kihagy. Nemsokára rossz jegyet kap. Azután mégegyet. Egy idő után ő is elhiszi magáról (ez is megszokás kérdése), hogy nem elég jó abban a tárgyban… vagy nem elég jó semmiben!

A másik gyerek pedig már korábban megtanulta azt az anyagot, amit épp most vesznek az iskolában. Mi lesz az ő érdeke? Milyen szokásokat fog ő kialakítani, mialatt unatkozik, és esetleg még néhány jó jegyet is bezsebel minden erőfeszítés nélkül?

Jézus azt mondta, hogy ne gáncsoljuk el a kicsinyeket. (Ne “botránkoztassuk” meg = ne tegyünk olyan követ az útjába, amiben megbotlik és elesik.) Ha a mozgásigényükkel és a világ élményszerű megismerésére vágyó tudásszomjukkal homlokegyenest ellenkező természetű elvárásokkal terheljük őket napi sok órán keresztül, mi másra jó az oktatási rendszerünk, mint arra, hogy a gyerekeink megbukjanak benne?

Segíthetsz rajta!

Lehet mentséget és kibúvót keresni, de nem érdemes. Inkább próbáljuk átgondolni, hogyan lehetünk minden egyes gyerekünk segítségére, például jó szokások kialakításával. Csak akkor lesz képes kijönni másokkal az életben, elvégezni a feladatait, eleget tenni vállalt felelősségeinek, követni az érdeklődését, és előrelépni az Istennel való kapcsolatában, ha (személyes érettségének megfelelő ütemben) megtanulja összeszedni és igazgatni saját magát.

sin-01

A jó szokások úgy segítik haladásunkat az életben, mint a sínpár a vonatot. A szokások sínét is előre le lehet fektetni gondosan, a haladás irányába. Ha nincs sín, akkor az élet fordulatai és átmeneti akadályai tartós zavart okozhatnak. Vegyük például a figyelem szokását. Ha a gyerek tud koncentrálni, akkor több szabadideje marad, mert ki tudja használni az idejét és nem piszmog egyetlen feladaton egész délután. Ha nem tudja összeszedni magát, akkor minden feladatának elvégzése rengeteg fáradtságába kerül.

Érdemes tudatosan megkönnyíteni gyerekeink életét azzal, hogy lefektetjük bennük a gondolkodás és a cselekvés jó szokásait. Ha ezt elmulasztjuk, maguktól megszilárdulhatnak a gondolkodás és a cselekvés rossz szokásai – különösen olyankor, ha a környezet, amelyben élnek, nem kedvez a természetes fejlődésüknek.

A nevelés légkör:

A nevelés gyakorlat: