Ellenakarat

Fogalomtár » szócikk: ellenakarat

Az ellenakarat (angolul counterwill) automatikus védekezés a kényszerrel szemben. A fogalmat Otto Rank (1884-1939) osztrák pszichoanalitikus alkotta meg, és tőle vette át Dr. Gordon Neufeld [1] az ösztönös védekező ellenállás megnevezésére, amely akkor fog el bennünket, amikor úgy érezzük, hogy valamire kényszerítenek bennünket.

Az ellenakarat ösztöne arra késztet, hogy lépjünk fel a kényszer nyomásával szemben. Ez a velünk született ösztönreakció a gyerekek biztonságos kötődését is szolgálja: megvédi őket az illetéktelenek befolyásától.
Ha túlzottan fel nem nagyítja a kortárs-orientáció vagy egyéb tényezők, az ellenakarat a személyiség egészséges fejlődésében is szerepet kap: miközben a gyerek elhárítja mások akaratát, helyet készít a saját akarata kialakulásához.

ellenakarat

Miért nem hallgat rád a gyereked?

A gyerek elemi szükséglete a személyes kötődés minden életkorban. Arra hallgat, akihez kötődik, és ellenáll azoknak, akikhez nem kötődik! Bizalmas kapcsolatban természetes a gondoskodó-elfogadó viszony; bizalmas kapcsolat nélkül viszont minden utasítás és oktatás ellenakaratot vált ki a gyerekből. Az ellenakarat (és vele az ellenszegülő magatartás) akkor jelenik meg, amikor a nyomás ereje nagyob, mint a gyerek kötődése. E veleszületett (tehát Isten által beprogramozott) ellenkezés funkciója az, hogy a gyerek csak azt kövesse, aki felelős érte és gondoskodik róla. Nagyon fontos tehát, hogy amikor a gyerekünktől “csak azért is” magatartást tapasztalunk, ne a nyomást növeljük (keménységgel, büntetéssel, szigorral), mert ezzel olajat öntünk a tűzre: tovább erősítjük az ellenakaratot. De ne is maradjunk passzívak abban a reményben, hogy majd kinövi.

Ha azt veszed észre, hogy a gyereked (vagy a tanítványod) legtöbbször nem hallgat rád, sőt csak azért is azt teszi, amit megtiltottál, először azt vizsgáld meg, hogy minden rendben van-e a kapcsolatotokkal – “tiéd-e még a szíve”?

Az emberek általában rendkívüli módon ellenkeznek, ha bármilyen (vélt, vagy valós) kényszerrel szembesülnek. Az ellenakarat minden olyan alkalommal megjelenik, amikor valaki úgy érzi, hogy irányítják, valaki más akaratának kell (kényszer folytán) engednie; de még akkor is előjön, amikor saját magunkra próbálunk nyomást gyakorolni.

Miért nem működik a tiltás és a kényszer?

Az ellenakarat hatásai számos emberi kölcsönhatásban megjelennek. Legtisztább formáját a gyerekek “csak azért sem” magatartásában tapasztaljuk, de felnőttként is átélünk hasonlót. Semmi nem vált ki nagyobb ellenkezést, mint az, ha valamit megtiltanak, és ez akkor is igaz, ha a tiltást mi adjuk ki saját magunknak – ilyen például az önmegtartóztatás (pl. több alkoholt nem iszom) által kiváltott frusztráció és belső ellenkezés. Hatására egyik függőségünket automatikusan felváltja egy másik. Ez a magyarázata, hogy sokszor az evést kezdi túlzásba vinni az, aki leszokik a dohányzásról.

Ezért fontos, hogy a helyes viselkedés, vagy az erkölcsös magatartás valódi belső szándékból fakadjon, ne pedig az egyik kényszeres viselkedésnek a másikkal való felváltását jelentse! Az a “jó” magatartás szolgálja a fejlődésünket tehát, ami nem puszta külső vagy belső kényszer (tiltás, félelem) hatása, hanem amit belül magunk is őszintén jónak és kívánatosnak értékelünk; amikor – bibliai kifejezéssel élve – hitből, azaz saját belső meggyőződésünk alapján cselekszünk.

Aki kíváncsi a bibliai megoldásra, az olvassa el figyelmesen Péter első levelének ötödik fejezetét: 1Péter 5 (legeltessétek… ne kényszerből, hanem önként… legyetek józanok).

A józanság például többet jelent a puszta absztinenciánál. Könnyebben térünk át olyan dologra, ami örömet nyújt, amit nem érzünk kötelességnek, és ami minden mesterséges külső behatás nélkül is vonzó, érdekes, vagy szórakoztató (erről szól az önfegyelmezésben a figyelem elterelése). A józanság tehát azt jelenti, hogy mentes vagyok minden belső kényszertől, mert olyan elvek szerint élek, amelyekben hiszek.

Ez az az élmény, hogy nem a bűn törvénye, hanem a “szabadság tökéletes törvénye” szerint élünk.

“…aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.”
– Jakab 1:25

“Nem mondom, hogy teljesen józan vagyok.” – írja Máté Gábor – “Csak azt mondom, hogy felismerem és értékelem az odafigyelő tudatosságot – ami egy másik kifejezés a józanságra. Jobban izgalomba hoz, mint a CD vásárlás, vagy az egóm simogatása által keltett hamis kielégülés-érzés, amelynek a hajszolásába korábban oly sok időt és energiát beleöltem.

Amikor a józanságot választjuk, nem annyira arról van szó, hogy elkerülünk valamit, ami veszélyt jelent a számunkra, hanem elképzeljük, hogy egy általunk értékesnek tartott életet élünk. Egyénenként változó, hogy ki mit képzel el, de minden esetben egy olyan életet, amelyet az egyén irányít és nem a kényszerei. Minden tizenkét lépéses program végső célja a józanság és nem az absztinencia.” [2]

Kapcsolódó írások:

__________________________________
[1] Dr. Gordon Neufeld & Dr. Gabor Maté, M. D: Hold On to Your Kids – Why Parents Need to Matter More Than Peers; Ballantine Books (2006) – Glossary.
Magyarul 2014-ben jelenik meg A CSALÁD EREJE – Ragaszkodj a gyermekeidhez! címmel (Libri)
[2] Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona – ismerd meg a függőségeidet (Libri, 2013), 515.