Hogy lehet elérni, hogy a gyerek ne basáskodjon?

Előzmény: Ki mondja meg, mi legyen?

A változtatás néha gyorsan megy, máskor hosszú időbe telik, de majdnem mindig eredményes. Nem az a lényeg, hogy mit teszel, hanem az, hogy ki vagy a gyereked számára! Passzív szerepet játszol, aki mindig mindent igyekszik békésen megoldani? Vagy tudod, mire van a gyerekednek szüksége, és magadra vállalod a döntések felelősségét? Nem ígérem, hogy könnyű lesz… de lényeges része a gyermeknevelés művészetének.

Sokat tehetsz azért, hogy megváltozzon a parancsolgató gyerek lelkülete:

Legyél megértő vezető!

Amikor a nevelésed abból áll, hogy utólag reagálsz a gyereked viselkedésére, hangulatára vagy kívánságára, akkor bizony a kormányt is neki adod át. Jobb lenne, ha legtöbbször kezdeményezően cselekednél, azaz te járnál elől, és a kicsid caplatna utánad.

Fordulj felé értő figyelemmel! Már tudod, hogy mire érzékeny, és nagyjából ki tudod, számítani, mikor mi várható tőle. Amikor csak lehetséges, előzd meg: add meg neki, amire szüksége van, mielőtt ő kérné!

anya-cipelHa például séta közben észreveszed, hogy egyre csoszogósabban lépked, és már tudod, hogy nemsokára felhangzik a “Mamiii, vegyél föööl!”; előzd meg, és ajánld fel meleg és lelkes hangon: “Hadd vegyelek föl egy kicsit!” Örülni fog. “Nahát, azt akartam, hogy fölvegyél, és nem is kellett kérnem!” Ha megszokod, hogy általában így bánj vele, nagyobb biztonságban fogja magát érezni: tudni fogja, hogy olyan gondoskodó Mamija van, aki számon tartja a szükségleteit. Legközelebb megint szívesen indul el veled sétálni a saját lábán, mert tudja, hogy nem kell veled is megküzdenie, amikor elfárad. Jobban rád mer hagyatkozni, mint az a gyerek, akinek mindig ki kell könyörögnie, hogy fölvegyék. Apróságnak tűnik, de ez az apró változtatás komoly előrelépés abba az irányba, hogy a kicsid megbízzon benned és a vezetésedben.

Ne fenyegetőzz, és ne használd ki, hogy te vagy az erősebb

buntetes-1Népszerű nevelési módszer, hogy a szülő büntetésből elveszi a gyerek számára fontos dolgokat, vagy ezzel fenyegetőzik. A fontos dolog  nemcsak kedves tárgy, hanem egy várva várt esemény is lehet, például a délutáni szabad játékidő, a közös olvasás, egy barát szülinapi bulija, vagy egy élvezetes kiruccanás.

A büntető módszerek több veszélyes üzenetet közvetítenek. Az első az, hogy a gondoskodó szülő a gyerek ellen fordítja a gondoskodást. Ha ez rendszeresen megtörténik, a gyerek megtanulja, hogy túlságosan ne lelkesedjen semmiért, mert ami iránt lelkesedést mutat, azt elvehetik tőle… ami pedig fáj. A másik üzenet ahhoz is támpontot nyújt, hogy mit kellene tennünk a parancsolgató gyerekkel. Minél többször fenyegeted ugyanis, és minél gyakrabban lépsz fel vele szemben az erősebb jogán, annál inkább úgy fogja érezni, hogy nincsenek jobb eszközeid, és nem tudsz élni természetes hatalmaddal. A fenyegetés és az erődemonstráció tehát elkoptatja a szülői tekintélyedet. Ha pedig a gyereked nem lehet biztos abban, hogy stabil támaszt nyújtó felnőtt vagy, akkor nem is fog rád támaszkodni, hanem a biztonság kedvéért magához ragadja az irányítást.

Ne alkudozz, és ne is kérj engedélyt!

nem-eszikNem kell engedélyt kérned a gyerekedtől, mielőtt vásárolni indultok. Azt sem kell megbeszélned vele, hogy mit főzhetsz vacsorára. Ne érts félre! Nem arról beszélek, hogy ne vedd figyelembe, hogy mit szeret és mit nem; de a te dolgod eldönteni az ilyen dolgokat. Régebben a magyar kultúra része volt, hogy mi, nők tápláltuk azokat, akiket szeretünk. A klasszikus nagymama ma is így viselkedik. Régebben a gyerekeknek eszébe nem jutott ellentmondást nem tűrő hangon kinyilatkoztatni, hogy mi legyen az ebéd vagy a vacsora. A családi kapcsolatok koreográfiájának része volt, hogy szeretteink táplálása a gondoskodó szerephez tartozik. Az ételek megválasztásával és elkészítésével is a gondoskodó szeretetüket fejezték ki az anyák és a nagymamák. A nagymama tudta, hogy mi egészséges és tápláló, és ezt a tudást párosította azzal a tudásával, hogy a családtagok mit esznek meg szívesen. Nagy szeretettel gondoskodott róluk, anélkül, hogy bárki beleszólt volna a dolgába. Ma viszont sokan a gyerektől várják, hogy ő mondja meg, mi legyen – anya azt készíti, amit az ő kis szeme fénye szeretne, még akkor is, amikor nem az a legjobb választás. Pedig gondolj bele, neked is mennyire jól esik, ha valaki tudja, mire van szükséged, és külön kérvény benyújtása nélkül gondoskodik rólad. Mi lenne, ha így bánnál a gyerekeiddel?

hr2

“Nem kellene inkább azt tanítanom neki, hogy nem parancsolgathat és kész?”

Persze, annak a megtanítása is a te dolgod, hogy mi helyes és mi helytelen, és ez a basáskodásra is vonatkozik. De nem túl hatékony, ha úgy próbálod tanítani, hogy közben te is hadilábon állsz a parancsolgatással. Fontosabb cél, hogy a gyereked parancsolgatását képes legyél tünetnek tekinteni, mégpedig az elbizonytalanodás tünetének, és először az alapproblémát kezeld. Amikor a gyereked érzi, hogy betöltöd a természetes gondoskodó-vezető pozíciódat, tehát ő is nyugodtan elfoglalhatja az elfogadó szerepét, akkor sokkal szófogadóbb lesz… és az is ezen az úton válik magától értetődővé a számára, hogy tőled vegye át a viselkedési mintákat.

vezeto-koveto-kapcsolat

“Én boldognak szeretném látni a gyerekemet. Miért ne adjam meg neki, amit kér?”

Vedd körül szeretettel, bánj vele tisztelettel… és természetes, hogy boldognak akarod látni, ha egyszer szereted! Amikor olyasmit kér, ami szerinted is jó neki, és elfogadható módon kéri, ahogy tanítottad, add meg nyugodtan. De sokkal fontosabb, hogy gondoskodj róla, mint az, hogy mindig a kedvére tegyél, mert ezek a szerepek gyakran nem férnek össze egymással. Akár túl passzív és engedékeny vagy, akár túl szigorú egyeduralkodó, mindkét szélsőség rongálja a gyereked beléd vetett bizalmát, és vele a kapcsolatotokat is. Találd meg az egyszerre gyengéd és határozott bánásmód kényes egyensúlyát, és próbálj minél többször kezdeményezően gondoskodni a gyereked szükségleteiről!

hr2

A basáskodó gyerek nagyon gyakori manapság, és úgy tűnik, egyre gyakoribb lesz. A parancsolgató lelkület komolyan próbára tesz minden szülőt, de lehet rajta segíteni. Eszternek ma is szüksége van arra, hogy egy mamakörben megbeszélje a gondjait, de már nem olyan feszült és elkeseredett, mint amikor először találkoztunk. Azt mondja, néha előfordul, hogy a gyereke tesz egy-két basáskodó megjegyzést, de ő már biztosabban kezeli ezeket a helyzeteket, az eredmény pedig ég és föld különbség.

Előzmény: Ki mondja meg, mi legyen?

Hogy lehet elérni, hogy a gyerek ne basáskodjon?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.