Az érett ember kapcsolatban is önmaga

Dr. Gordon Neufeld szerint az érett személyiség három minimális kritériuma az, hogy valaki legyen

  1. önállóan is életképes,
  2. alkalmazkodóképes, és
  3. kapcsolatban is önmaga.

“A szeretet másik-központú lelkület:
önkéntes és örömteli elkötelezettség az ő javára,
bármibe kerül is nekem.”
– Dr. Larry Crabb

Mi, emberek, társas lények vagyunk. Szeretünk együtt lenni. Élvezzük és keressük egymás társaságát. Társas lények vagyunk, de ha érettek is vagyunk, akkor nemcsak az együttlétre, hanem a különálló, független létre is törekszünk. Az érett ember egyszerre kapcsolatok tagja ÉS különálló személyiség. Önmaga marad, miközben kapcsolatban van. A társas kapcsolatokra érett ember közösségben is, csoportnyomás alatt is, és mély szeretetkapcsolatban is megtartja saját személyiségét. A szocializáció[1] – társas kapcsolódás a személyes autonómia megőrzése mellett – az egyenlőségen (az egymás kölcsönös tiszteletén) nyugvó felnőtt kapcsolatok, és a demokrácia[2] alapfeltétele.

Csak a szocializálódott, az egyenlő társas kapcsolatokra érett emberek társadalmában maradhat fenn tényleges demokrácia. Az tud másokra is tekintettel lenni, felelősséget vállalni, és civilizáltan, kiegyensúlyozottan viselkedni, akinek nem kell féltenie-védenie önmagát másokkal szemben. És csak a szocializálódott, társas lénnyé érett ember tud valóban szeretni: másokért önmagát kiönteni. Ilyesfajta önátadó szeretetre csak az képes, aki mások folyamatos megerősítése nélkül is tisztában van önmagával.

Hogy lehetséges meghitt kapcsolatban megtartani azt, aki én vagyok? Hogy fér meg egymással a szabadság és a szerelem? Az őszinteség és a tapintat?

Nehéz dolog ez. Aki házasságban él, jól tudja, milyen fontos, hogy bizalmas kapcsolatban is önmagunk maradjunk. Ugyanakkor nem házasodtunk volna össze, ha nem volna fontos az együttlét. Vágyunk az összetartozásra, fontosak akarunk lenni egymásnak, együtt akarunk lenni – egyszóval erősen vágyunk a kapcsolatra. Ugyanakkor szintén erősen igényeljük azt is, hogy saját magunk lehessünk. E két ellentétes irányú késztetést nagyon nehéz egyensúlyban tartani.

Érett személyiség kell hozzá. Felnőtt fejjel is komoly próbatétel. Élethosszig tartó tanulást igényel. Aki ebbe belegondol, az talán rádöbben, mennyire nevetséges dolog 3-4 évesektől elvárni, hogy jól szocializált társas lényként viselkedjenek egymással és velünk. Még azt sem tudják, hogy legyenek önmaguk! Túl korai tőlük azt várni, hogy civilizáltak legyenek a kapcsolataikban – szívből legyenek önzetlenek, tekintettel legyenek másokra, figyelmesen és tisztelettel bánjanak a társaikkal, meg a szomszéd nénivel. Ne bántsanak senkit, de ne is boruljanak ki, ha csúfolják őket, és ne sodorják magukat veszélybe csak azért, hogy elfogadják őket a többiek.

kortars-nyomas-03

Először arról kell gondoskodnunk, hogy stabil szülő-gyerek kapcsolat közegében végigjárhassák a társas kapcsolódás képességének lépcsőfokait; csak ezután úszhatják meg sérülés nélkül a kortárs közösséget. És csak ezután tudnak másokkal is “önzetlenül” bánni: tekintettel lenni rájuk, és figyelembe venni az érzéseiket. Amíg valaki (a róla gondoskodó felnőttel való bizalmas kapcsolat közegében) nem jut el a személyes érettségnek arra a fokára, hogy önálló, autonóm önmaga legyen, addig – akármennyi idős – nem lesz képes másokra tekintettel lenni; és arra sem, hogy önmaga maradjon (meghúzza a saját határait) akkor is, amikor mások elfogadására vágyik. Ezért is érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen hatással lehet éretlen gyerekeink fejlődésére, ha napjuk nagyrészét saját (hozzájuk hasonlóan éretlen) kortársaikkal összezárva töltik. Mi történik velük a természetes szocializáció helyett? Hogy folytatódhat megkezdődött fejlődésük ebben a közegben?

A személyes érettség a jól működő, demokratikus társadalom előfeltétele is. Évszázadok óta tudjuk (már Rousseau is megmondta), hogy a demokráciát nem az tartja fenn, hogy a következő generációnak is jól megtanítják; ott marad fenn a demokrácia, ahol a gyerek autonóm felnőtté érik, aki jól ismeri önmagát, és kézben tartja életének és döntéseinek kormánykerekét, mert az ilyen ember képes tiszteletben tartani mások emberi méltóságát is. Az érettség feltételeinek biztosításával tehetünk a legtöbbet azért, hogy a következő generációban is kibontakozzon és fennmaradjon a demokratikus lelkület. A demokrácia nem olyasmi, amit kívülről rá lehet kényszeríteni valakire, vagy amit tankönyvből meg lehet tanítani. A demokrácia termés – mégpedig háztáji. A családban terem.

Nem a tanultság, és nem is a génállomány teszi lehetővé, hogy valaki teljes emberré legyen, hanem a személyes érettsége. A teljessé lett, az Isten terve szerinti érettségre eljutott ember [ld. Efezus 4] lehet képes magát másokért odaadni úgy, hogy közben önmagához, hitéhez, értékrendjéhez is hű marad. A lelkileg is nagykorú, érett ember tud nem függve-kapaszkodva, elismerésért küzdve, hanem másik-központú módon szeretni. Feltétel nélkül, önátadó módon. A gyerekeknek pedig ilyen szeretetre van szüksége tőlünk, a gondjukat viselő felnőttektől. Érett felnőtté kell válnunk ahhoz, hogy felnőtt módon szerető szülők, nagyszülők, pedagógusok lehessünk.

Isten társas természetének tökéletesen megvalósult emberi példája az, ahogy Jézus, a “második Ádám” odaadta magát értünk. Ő mondta:

“Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”
– Lukács 9:23-25

Az érett ember a társadalom és a kultúra sója is lehet, ha Krisztust képviseli a világban. Ha kiformálódhatna bennünk (idővel pedig a gyerekeinkben) az a teljes ember, akinek Isten eltervezett bennünket, azt is megtalálnánk, amire a legjobban vágyunk: a teljes és tartalmas életet. A 1) függőségektől szabad (önállóan is életképes), 2) összetört és megvigasztalt (alkalmazkodóképes), és 3) a szeretetben kiöntött, hűséges (a társas kapcsolatokra saját személyisége megtartása mellett alkalmas) életet. Ez akkor lehetséges, ha az ember nem önmaga körül kering, és nem mások elismerésétől függ. Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy Krisztus körül keringjünk úgy, ahogy a Föld a Nap körül [ld. Ki forog ki körül? Isten szívügye]. Ez a valóban nekünk való, természetes élet, amelyben az ember virágzó, gyümölcsöző önmagává kiteljesedhet.

hr2

Legalább ennek a három dolognak ki kell fejlődnie bennünk ahhoz, hogy elérjük az érett felnőttséget: az önállóságnak, az alkalmazkodóképességnek, és a függőség nélküli, egyenlő kapcsolódás képességének. Most pedig azzal folytatjuk, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a gyerekeink is érett emberré fejlődjenek; virágzó és gyümölcstermő felnőtté; a legteljesebb önmagukká, amilyenek Isten terve szerint lehetnek…

Kapcsolódó:

___________________________
[1] Kapcsolódás – kötődés, szeretet, bizalmas kapcsolat; Önállóság – egyéni függetlenség, szabadság; Szocializáció – a kettő szintézise: önmagam vagyok, miközben máshoz kapcsolódom – egyenlőség, demokrácia.]
[2] demokrácia = egyenlő bánásmód; olyan társadalmi berendezkedés, ahol a közösség tagjai egymáshoz egyenlő felekként viszonyulnak