A játék nem munka

“Munka az, amit muszáj elvégezni, játék pedig az, amit nem muszáj.
Amiből következik, hogy a művirágkészítés, és a taposómalom taposása munka, viszont a telekásás vagy a Mont Blanc megmászása nem.”
– Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

Amit az eredményért végzünk, az nem játék. A munka és a játék két nagyon-nagyon különböző dolog. Egymás szöges ellentétei.

Mi a különbség a munka és a játék között?

A munka az eredményről szól. Arról, hogy eljussunk A-ból a B-be. Vigyük valamire. Produkáljunk valamit. A játék viszont nem az eredményről szól. A játék a játék kedvéért van.  Azért játszunk, hogy játsszunk. A tevékenység öröme miatt.

Amikor a gyerek játék közben tanul, akkor a tanulás kedvéért tanul, nem az eredményért. Átéli a tanulás örömét. A tanulása a tanulásról szól. A kíváncsiság játék. Teljes mértékben az. A tudásszomj pedig kíváncsiság.

mason-pedagogia-10

Ha egy gyerek már nem játszik, a kíváncsisága, a tudásvágya is megszűnik. Hány gyerek jár azért iskolába, hogy tanuljon? Megcsinálják a házi feladatot, mert muszáj, elolvassák, ami fel van adva, nehogy bajba kerüljenek. De azért mennek el az iskolába, hogy együtt legyenek a barátaikkal. Hány gyerek indul reggelenként így az iskolába: “Ma is többet fogok megtudni a világról! Olyan izgalmas! Már alig várom!”

Inkább azt látjuk, hogy napról napra lankad a tanulás iránti lelkesedésük. Erre mit teszünk? Jobban erőltetjük a dolgot! Elkezdjük lökdösni és huzigálni őket. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: “Mi a csuda történik? Mi a baj? Korábban majdnem elepedt a kíváncsiságtól! Lelkesednie kellene a tanulásért, és éppen az ellenkezője történik! Olyan irányba haladnak a dolgok, ami nincs rendjén!”

jatek-munka

A játékban maga a tevékenység köti le a gyereket; az okozza az örömöt. A munkában pedig minden az eredményről szól. Nem kell élveznünk a munkát; azért végezzük, hogy eredményt lássunk.

Annak is kell játszania, aki dolgozik

Amikor olyasmin “dolgozom”, amivel amúgy is szeretek foglalkozni, munka címén játszom – például most is. És nagyon élvezem. Vannak cégek, amelyek direkt odafigyelnek rá, hogy az alkalmazottaik eleget játsszanak. A Google-nél például van egy 10%-os szabály. Tudják, hogy ha a munkád legalább 10%-a nem játék, akkor nem leszel kreatív. Rájöttek, hogy a kreativitás nem munka közben jön elő az emberből, hanem játék közben. Ezért aztán a munkaidejük minimum 10%-ában játszaniuk kell. Pedig felnőttek.

jatek-google

Muszáj olyasmivel is foglalkoznunk, amit nem kötelességből végzünk, hanem azért, mert örömöt okoz. Ha nincs ilyen, hamar lemerülünk. Szükségünk van a 10% játékra még felnőttként is. Ha azzal foglalkozol, amit szeretsz, akkor megmarad az örömöd és a kreativitásod. Játszanod is kell.

Néhány húzóágazatban már komolyan veszik, hogy az embernek játszania kell. Persze nem attól fognak valóban játszani, hogy a játékot előírják. Magától kell jönnie. De fontos, hogy olyasmit is csinálhassunk, ami nem “igazi”, aminek nem lesznek következményei.

Aki nem játszik, kiég

Azt hisszük, hogy minél keményebben dolgozunk, annál rátermettebbek leszünk, és annál közelebb jutunk a céljainkhoz. Pedig ez nem így van. Nagyon nem. Isten nem így alkotta meg az agyunkat. Minél keményebben dolgozunk, annál hamarabb kimerülünk. Kiégünk. Agyunk így működik; hasznos, ha tudunk róla.

A gyerekeinket nem munkára kellene fogni, hanem hagyni kellene őket játszani. A természetes, szabad játék készíthetné fel őket arra, hogy a felnőtt kor kihívásai között kellő lelkierővel, rugalmassággal és találékonysággal megállják a helyüket, nem a készségfejlesztő foglalkozások. Oktatási rendszerünk: a hároméves kortól kötelező óvoda, és az egész napos, teljesítményorientált iskola árt a gyerekeinknek. Versengő életmódunkkal előre kimerítjük, virágzásuk előtt kiégetjük a fejlődő gyerekeinket. Nem jó nekik, ha nekünk az a legfontosabb, hogy megnyerjék a versenyt, jó jegyeket szerezzenek, és mindenben megfeleljenek a társadalom elvárásainak, a kor kihívásainak.

Egy kiégett gyerekből unatkozó, közömbös, fantáziátlan, önállótlan, befolyásolható, kockázatkerülő, ötlettelen, rugalmatlan, erőtlen és fáradt felnőtt; sok kiégett gyerekből pedig unatkozó, közömbös, fantáziátlan, önállótlan, befolyásolható, kockázatkerülő, ötlettelen, rugalmatlan, erőtlen és fáradt társadalom lesz. Ide vezet, ha mindenáron tartani akarjuk a tempót, ha – kerül, amibe kerül – be akarunk illeszkedni. Ide vezet, ha szerető és alkotó ember helyett versenylovat nevelünk a gyerekeinkből. Az eredményeikre egy darabig még büszkék lehetünk, de a szabad játékkal töltött gyermekkor elveszítésével sérül vagy elvész az emberségük is. Szabad játékra, nem eredményes munkára van szükségük ahhoz, hogy kibontakozzanak: hogy előhozzák magukból azt, ami bennük van, hogy azzá a virágzó és gyümölcstermő valakivé nőjenek föl, akivé a Teremtő Isten megalkotta őket. A valódi játék elengedhetetlen ahhoz, hogy virágzó és gyümölcstermő, egészséges és kiegyensúlyozott felnőttekké fejlődjenek.

A valódi játék tehát NEM munka. Mit tudunk  még róla?

A játék nem munka” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Szia!

    Ez a játék kérdése szerintem nem és személyiségfüggő is így nem értek egyet a leírtakkal. Gyerekkoromra visszaemlékezve a lányok játszottak úgy ahogy itt van leírva a fiúk pedig az eredményért játszottak. Ha például pingpongoztunk mindig a győzelemért játszottunk a versengésért és az izgalomért. Ha csak pötyögtünk (így hívtuk a tét nélküli játékot) nagyon hamar meguntuk. A lányok viszont nem szerették számolni a pontokat az igaz. Ez mindenféle játékra igaz volt. És a játékokban meg egyéb tevékenységekben az lett jobb az fejlődött aki komolyan vette és nyerni akart. Aki nem akart nyerni hamar lemaradt és nem is nyert semmit. Mindig azok nyertek akik az eredményért játszottak. Élveztük ezeket a játékokat a küzdelmet, mert noha volt aki többször nyert, de aki küzdött annak volt sikerélménye. Focizni sem szeretett úgy senki, hogy nem számoltuk a gólokat. Lehet akkor végigdolgoztam a gyerekkorom. Úgy érzem a t. szerző nagyon női oldalról közelítette meg a kérdést és amit leírt egybevág az általam tapasztaltakkal a lányokkal kapcsolatban. Szerintem a fiúk többségére ez nem igaz, mert bennük van a versengés.

    üdv.

Hozzászólások lezárva.