A játék nem igazi

Ami játékból van, nem igazi; nem a valóságos élet része. A lányaimmal annak idején szerettük azt játszani, hogy “mi lenne, ha”. Különféle szerepeket próbálgattunk. Egyikük ötéves lehetett, amikor azt javasolta: “Most játsszuk azt, hogy te leszel az anyuka, és én leszek a kislányod!” Attól még, hogy történetesen tényleg a kislányom, akár játszhatjuk is azt, hogy ő a kislányom. Egészen más hangon, természetesen.

Szinte minden szülő átélte már, hogy a szomszéd szobából aggodalomra okot adó hangok hallatszanak, és biztosra vehető, hogy ezúttal tényleg megölik egymást a gyerekek, talán már vér is folyik. Benyit, hogy közbelépjen: “Mi történik itt!?” Mire az egybehangzó válasz: “Semmi, csak játszunk!” Játékból viaskodnak egymással. Játékból “ölik egymást”.

jatek-kismacska-harc

Az állatkölykök is rengeteget birkóznak és verekszenek egymással játékból. Amikor a macskák játékból harcolnak, behúzva tartják a karmaikat. Jól szórakoznak, miközben a küzdelem fortélyait gyakorolják. Ha nem játszanának, később nem lenne belőlük talpraesett macska. Szükségük van a játékra.

A játék a gyerekek legfontosabb tevékenysége. Szükségük van arra, hogy minden valóságos következmény nélkül úgy tehessenek, mintha. A gyerekkor nem a teljesítmény, nem az előadás, hanem a gyakorlás ideje. Az állatkölykök és a kisgyerekek fejlődésének előfeltétele, hogy valódi következmények nélkül készülhessenek az életre. A gyerekkor természetes része kellene, hogy legyen, hogy felfüggeszthessék a valóságot. A fejlődésük nélkülözhetetlen feltétele, hogy egy következményektől mentes játékvilágban próbálgathassák magukat. Játék közben, egy “mintha világ” szabadságában tanulják és gyakorolják az élet dolgait. Csak úgy, játékból.

Nem jó nekik, ha idő előtt a felelősségteljes valóság felnőtt világába zárjuk őket, ahol mindennek valóságos következménye van! Túl korán erőltetjük rájuk a realitások világát. Némelyikük úgy próbál gyerek maradni, hogy képzeletbeli szerepeket, vagy képzeletbeli barátokat talál ki magának; mi pedig könyörtelenül visszarángatjuk a felnőtt világba.

A valódi játék nem igazi, de nagyon fontos: kifejező és felderítő tevékenység…