Agyunk problémamegoldó hálózata játék közben alakul ki

Ez egy forradalmi felismerés. Korábban azt gondoltuk, hogy agyunk úgy működik, mint egy számítógép, és minél több stimulust kap, annál jobban növekszik. Később kiderült, hogy ez teljes tévedés volt. Azt gondoltuk, hogy az agyat gyakoroltatni kell, és ha sok feladattal látjuk el, sok mindenre tanítjuk, akkor nagyobbra nő. Sok-sok vizsgálat és mérés során bebizonyosodott, hogy nem a tanulástól nő az agy. A gyerekek agya csak a valódi játék (kifejező és felderítő tevékenység) közben növekszik.

play-03

Az agy nem biológiai számítógép. Nem információ-feldolgozásra való. Az agy problémamegoldásra való. És ahhoz, hogy problémát tudjon megoldani, ki kell küszöbölni a következményeket. Szabadnak kell lennie az eredményesség kényszerétől. Máskülönben túl nagy nyomás nehezedik rá. Ha egy feladatot helyesen kell elvégezni, a gyerek kudarcra van ítélve. És hány gyerek él annak az elvárásnak a szorításában, hogy helyesen kell teljesítenie? Már az nagyon jó változást okozna a gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, ha a hívásunk igazából nem elvárást jelentene, hanem tényleg csak hívnánk őket – arra, hogy együtt legyünk, kapcsolatban legyünk, megismerjük egymást, szeressük egymást és játsszunk egymással. Milyen jó volna, ha várakozással, és nem elvárással volna tele a szívünk, amikor rájuk gondolunk, velük foglalkozunk.

Dr. Neufeld mesélte egyik előadásán, hogy ötödikben nehezen ment neki az osztás. A tanára így bíztatta: “Gordon, játsszál a számokkal!” Eleinte nem értette, mire gondolt a tanár. Azon kínlódott, hogy megtalálja a helyes megoldást. Kétségbeesetten próbálta megtanulni, hogy kell azt a bonyolultabb osztási műveletet jól elvégezni. A tanár azt javasolta, hogy jöjjön az iskolába 20 perccel korábban, és játsszon a számokkal a táblánál. Megfogadta a tanácsot, és két hét elteltével gyönyörűséges heuréka élményben volt része. Felfedezte a számok megmaradásának törvényét! Gordon Neufeld ma is úgy tartja, hogy abban a csodálatos áttörést hozó pillanatban kezdődött tudományos pályafutása. A játékon keresztül jutott el hozzá.

Sokan küzdünk a matekkal, mert nem játszva közeledünk hozzá. Meg akarjuk tanulni, azt pedig csak korlátozottan lehet. Az igazi matematikusok játszanak. Játék közben fedezik fel az összefüggéseket. Az igazi tudósok is játszanak. Játék közben születnek a nagy felismerések. És nem felnőtt korukban kezdenek játszani. Gyerekként ismerték meg a szabad, örömteli, kifejező és felderítő játékot, amelyben a felfedezések megszülethetnek. A nagy felfedezések játék közben születnek, nem munka közben.

Agyunk problémamegoldó hálózata játék közben alakul ki. Az iskola csak felhasználja az agyat, amit a játék kifejleszt. Az iskolában nem tudunk agyi növekedést előidézni; problémamegoldó gondolkodásra nem lehet megtanítani a gyerekeket. Az iskolai tanítás arra nem alkalmas, hogy az agy problémamegoldó tevékenységét fejlessze – azt viszont el tudja érni, hogy kimerítse, kiégesse, lefárassza az agy kapacitásait. A fejlődés, a növekedés játék közben következik be; játék közben alakulnak ki és alkotnak hálózati rendszert agyunk problémamegoldásra alkalmas idegpályái, amelyeket azután még az iskola is használ. Nem mindegy tehát, hogy mit tekintünk fontosabbnak. Újra kell gondolnunk a prioritásainkat, mert nem állja meg a helyét az az elképzelés, hogy a gyerekek képességeit a készségfejlesztő foglalkozás és a korai beiskolázás fejleszti. Nem igaz, hogy minél hamarabb kezdjük őket tanítani, annál okosabbak és kreatívabbak lesznek. Nem igaz, hogy a korábban fejlesztett gyerekek a társaikkal szemben előnyre tesznek szert. Nem a lecke a fontosabb, hanem a játék – legalábbis a gyerek fejlődése szempontjából.

Ez azért fontos kérdés, mert az összes civilizált ország oktatáspolitikája ebbe az irányba halad. Ami az iskolában történik a gyerekekkel, azt ugyanis tervezni, irányítani, kontrollálni lehet. Pedig nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is komoly következményekkel jár, ha az ember természetes fejlődésének feltételeit és törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyják a döntéshozók. Ezek a törvényszerűségek már adottak. Így vagyunk megteremtve; ezen nem áll módunkban változtatni. Amilyen módon a gyerek fejlődik, és amire szüksége van az optimális fejlődéséhez, azt megváltoztatni nem, de megismerni lehet. És lehet, sőt, igencsak ajánlatos alkalmazkodni hozzá. Jó volna, ha engednénk, hogy a gyerekek, lehetőleg a családi kör védett keretei között, szabad játék közben gyakorolják és bontakoztassák ki az emberiességük megőrzéséhez és a problémamegoldó gondolkodáshoz egyaránt szükséges képességeiket.

Agyunk problémamegoldó hálózata játék közben alakul ki” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. 30 éve hirdetem, vallom, és csinálom fenti programot, 116 képességfejlesztő játékfeladatot dolgoztam ki. Még senki sem jelentkezett, hogy ez értékes, hasznos, szükséges tevékenység, és szívesen társulna, kipróbálná. El vagyok keseredve ezen a nemzeti önsorsrontó szemléleten, morális vakságon.

Hozzászólások lezárva.