Szabadítsd meg a gyerekeidet a teljesítmény kényszerétől

A nyugalom a valódi játék előfeltétele. A gyerekeink akkor tudnak igazán játszani, ha nem töltik meg az életüket olyan dolgok, amelyek kiszorítják az életükből a valódi, szabad játékot. Egyik fontos szülői feladatunk, hogy – akár környezetünk elvárásaival szemben is – gondoskodjunk a gyerekeink számára a játékhoz szükséges szabadságról!

A játékot kiszorító konkurens tevékenységek önmagukban nem feltétlenül rosszak. Csak olyanok, mint a gyomok a kertben. Némelyikük kedves és szép, mégis ki kell őket huzigálnunk, ha elszívják a tápanyagot a növényeinktől. Akkor ártalmas egy elfoglaltság, ha a gyerekeink legfontosabb tevékenysége, a szabad játék helyét foglalja el.

Sajnos ma megpróbáljuk megszokni, hogy jól meglegyünk a lehető legkevesebb játékkal és pihenéssel, mert azt hisszük, hogy a játék és a pihenés a fejlődés útjában áll. Azt hisszük, hogy nem a nyugalom, hanem a munka az, ami ténylegesen az előmenetelünket, és a jövőre való felkészülésünket szolgálja. Azt gondoljuk, hogy nem a pihenésben, hanem a munkában van a boldog élet záloga: meg kell tanulnunk egyre jobban teljesíteni, egyre többet kihozni magunkból, egyre többet termelni. Azt hisszük, hogy bölcs előrelátással cselekszünk, amikor az eredményesség, nem pedig a nyugalom feltételeit igyekszünk megteremteni a gyerekeink számára. A legjobbat akarjuk, mégis kárt okozunk ezzel, mert a fejlődés elengedhetetlen feltétele a nyugalom.

versenysport-03

Szabadságot kellene adnunk a gyerekeinknek az eredményesség és a teljesítmény kényszerétől, ahelyett, hogy még mi is belehajszolnánk őket! Gyorsan eljön az idő, amikor a munka világában kell majd megállniuk a helyüket, ahol minden az eredményről szól. A munka világában is akkor tudnák kellő rugalmassággal megállni a helyüket, ha, amíg gyerekek, szabadok lehetnének ettől, és érett személyiséggé fejlődhetnének! Meg lehetne valahogy oldani, hogy mi, felnőttek (szülők, tanárok, döntéshozók) elég szabadságot adjunk a gyerekeinknek az eredményesség és a teljesítmény kényszerétől?

Divat manapság aránytalanul nagy hangsúlyt fektetni bizonyos képességek kifejlesztésére. Kiváló tornászokat, táncosokat, sportolókat, és versenyképes koponyákat próbálunk nevelni a gyerekeinkből. Sport- és tanulmányi versenyekre készítjük fel őket, mert azt akarjuk, hogy előnnyel induljanak az életbe. Szinte mindenki egyetért abban, hogy “nem lehet elég korán kezdeni”! Valóban?

Miközben 4-7 éves gyerekeink sok időt és energiát fektetnek egyes képességeik korai fejlesztésébe – és bámulatos eredményeket érnek el –, komoly hátránnyal indulnak a bennük lévő humán potenciál, az emberi lehetőségek kibontakozásának terén. Ezt nem én találtam ki: a fejlődési vizsgálatok eredményei egyhangúan ezt támasztják alá, de kevesen vannak, akik a fejlődéslélektani kutatások eredményét emberi nyelven el tudják juttatni a szülőkhöz és a pedagógusokhoz. Az egyik nagyszerű valaki, aki áthidalja a tudományos berkek és a köztünk, “felhasználók” között tátongó szakadékot, Dr. Gordon Neufeld. Harmincvalahány előadását ültem végig, mire nekem is leesett a tantusz.

– De akkor nem lehet a gyerekemből versenytornász? – kérdezik sokan. – Hogy fog tanulmányi versenyeket nyerni, ha nem kezdünk el már óvodás korában célirányosan foglalkozni vele?

Igen, sok szülő ezt érzi komoly dilemmának. Nekik üzenem: mielőtt belefognak a korai célirányos fejlesztésbe, érdemes nemcsak a várható sikerekkel, hanem a kockázatokkal is számolni. A kicsi gyerek nagy árat fizet a szép eredményekért. Lehet, hogy bajnok lesz belőle, de ha emberi tulajdonságai a gyerekkor hiánya miatt csak részben tudnak kibontakozni, akkor sikerei ellenére sem lesz elégedett ember. Nem fogja jól érezni magát, nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, mert a boldogság képessége belülről fakad. Nem a kimagasló gyerekkori teljesítmény teszi lehetővé a boldog (és eredményes) életet, hanem az Isten terve és időzítése szerint teljessé érett (virágzó és gyümölcstermő) személyiség. Célirányos (és természetellenes) korai fejlesztéssel elérhetjük, hogy a gyerekünk érmet nyerjen az olimpián, de azt nem, hogy jól érezze magát az életben, boldog lehessen a kapcsolataiban, és ne roppanjon össze a nehézségek súlya alatt. Az érett személyiségből fakadó életképesség pedig sokkal fontosabb, mint az, hogy ő-e a világ legjobb ifjú tornásza, vagy matematikusa.

Korunkban nem a háborús veszély vagy az éhezés, hanem az eredményesség és a teljesítmény kényszere az, ami elrabolja a gyerekeink gyerekkorát. Jót teszünk velük, ha igyekszünk őket megóvni ettől, amennyire csak lehet.

Kapcsolódó írás:

“Megpihent a hetedik napon”

“Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten [Jézus], aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.”
– János 1:18

Véget nem érő munka nincs a Biblia világában, de van beteljesülés. Van pihenés. Bármivel foglalkozunk, a végső cél nem a teljesítmény, hanem a kapcsolat – hogy az emberiség pihenhessen Jézus “kebelén”.

_____________________________________
kép forrása: www.punchng.com/feature/torture-or-training