A gyereked jó akar lenni!

« KÉK fegyelmezés

A harmonikus fejlődés (és az egészséges jóság) hat tulajdonsága közül kezdjük azzal, amelyik a legfontosabb, és a leginkább mellőzött:

A gyermek ösztönösen meg akar felelni annak, akihez kötődik. A rendezett kapcsolat (a függő-gondoskodó viszony) fenntartásával a gyermek ösztönös megfelelési vágyát is táplálod. Ha rendezed a gyermekkel való kapcsolatodat, és nem felejted el kötődésbe hívni, mielőtt mondasz neki vagy kérsz tőle valamit, akkor a kötődés ösztönös erői is neked dolgoznak: a gyermek „jó” akar lenni a kedvedért. [Erről bővebb en itt olvashatsz: Hogy hatalmaz fel bennünket a nevelésre a gyermek kötődése?]

Ez az, amire alig gondol valaki.

A gyermek ösztönösen azt követi, akihez függő viszonyban kötődik – Isten eredeti terve szerint az érte felelős felnőttekhez kellene kötődnie.

kotodes-kacsa-imprinting-transparent

A kacsás kép az egészséges, magától értetődő engedelmességet jelképezi. A kacsamama megy valamerre, a kiskacsák pedig követik, ilyen egyszerű. Nem kergeti őket senki csattogó fogakkal. A gyerekek is ilyenek, nemcsak a kiskacsák. [Ezt a kacsás témát jobban kibontottam itt: Kapcsolatra épülő nevelés]

Nem az a kérdés, hogy mi, felnőttek mit akarunk. Mi nyilván azt akarjuk, hogy a gyerekeink hallgassanak ránk és kövessenek, mert csak akkor tudunk rájuk vigyázni. Minden szülő ezt akarja.

Tegyük fel, hogy egy jó tea mellett elpanaszolod a gyereked viselt dolgai közül azt, ami épp most zavar… én pedig visszakérdezek:

– Úgy tűnik, azt szeretnéd, hogy a gyereked viselkedjen jól a kedvedért.
– Hát persze! Igen, igen. Mi mást?
– És ez az, ami nem nagyon megy?
– Hát igen.
– Hm. És mondd csak: a GYEREKED jó AKAR lenni a kedvedért?
– Hát, ezerszer megmondtam neki, hogy ezt és ezt ne csinálja… Megmondtam neki, hogy amikor itt és itt vagyunk, akkor nem viselkedhet így… Minden alkalommal világosan megmondom, hogy ez nem elfogadható…
– Engem meggyőztél. Értem, hogy te tényleg azt akarod, hogy a gyereked jó legyen a kedvedért. De az még mindig nem derült ki, hogy ő is jó akar-e lenni a kedvedért?
– Épp azért teázgatok itt, hogy megtudjam, mivel tudom elérni, hogy kitakarítsa a szobáját, hogy elpakolja a ruháit… mit csináljak, hogy segítsen itthon, tisztességes hangnemben beszéljen… mit csináljak, hallgasson rám, hogy szót fogadjon!?

A tanárt pedig az érdekli: “Mit csináljak, hogy ne zavarja az órát… hogy komolyan vegye, amit mondok?” De nem az a kérdés, hogy te mit akarsz. Az a kérdés, hogy a gyerek jó akar-e lenni a kedvedért? Ezen múlik minden!

Isten terve szerint, a természet rendje szerint soha nem kellene olyan gyerekekkel küszködnünk, olyan gyerekeket rendes viselkedésre bírnunk, akik nem akarnak jók lenni a kedvünkért!

Az engedelmesség és a tisztelet egészséges forrása

“Gyermekek!
Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.
Tiszteld apádat és anyádat…”
– Efezus 6:1-2

A Biblia nem arra szólítja fel a gyerekeket, hogy jó elveknek és morális igazságoknak engedelmeskedjenek. Isten tudja, hogy a gyerek nem így működik! Nem attól lesz jó, hogy megtanítjuk neki, és ezerszer elmondjuk, mi a jó, mit kell csinálni, és mit nem szabad! A Biblia nem azt mondja, hogy “gyermekek, engedelmeskedjetek a törvényeknek, a hatóságoknak, a társadalmi normáknak, a saját szívetek parancsának, a jó erkölcsről kapott tanításoknak, a jó szónak, a józan észnek!” Ezek helyett azt mondja: „Engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenben.” Isten olyanra alkotta a gyerekek természetét, és nem véletlenül, hogy személyes kapcsolatban engedelmeskednek.

A tisztelettel is ez a helyzet. A Biblia nem azt mondja, hogy “tiszteld az együttélés szabályait, tiszteld a törvényt, tiszteld a családi szabályokat”, hanem azt, hogy “tiszteld apádat és anyádat”. A nevelés közege a személyes, élő, érzelmi kapcsolat!

Mitől akarhat jó lenni egy egészséges, eleven, kíváncsi, normális gyerek? Mi lehet a jóság természetes és egészséges forrása?

A jóság NEM az emberi természetből fakad, hanem a jó kapcsolatból!

A sötét középkorban pedig az volt az általános nézet, hogy a gyermek eredendően gonosz, és ha nem büntetik szorgalmasan, akkor szörnyeteg marad. Később az ellenkezőjébe csapott át a közgondolkodás. A humanista forradalom hatására elterjedt a nézet, hogy a gyermek eredendően jó. Tiszta lap, amikor megszületik, és ha csupa jó dologgal írják tele, akkor később is jó marad. Tanítsuk őket mindig jóra, mutassunk nekik mindig jó példát, és voilá! Ha nem rontjuk el őket, gyerekek jók lesznek, mert jónak születtek.

Akinek volt már dolga 2-3 éves gyerekekkel, az valószínűleg kigyógyult ebből a naiv ábrándból. A gyerekek nem születnek sem gonosznak, sem jónak. [Ezzel kapcsolatban ajánlom: Ördög, vagy angyal? című régebbi bejegyzésemet.]

kotodes-07-engedelmesseg

Óvodás koromban egy idős néni vigyázott rám és még néhány gyerekre délelőttönként a lakásában. Alig látott, csak lassan tudott járni… mégis minden nap le mert vinni minket a közeli parkba játszani. Úgy keltünk át az úttesten, hogy minden ujját fogta egy-egy gyerek. Ő leült egy padra, mi pedig a meglehetősen szűk látó- és hallótávolságán belül játszhattunk. Eleven kislány voltam, a parkot is jól ismertem, el tudtam volna szaladni a játszótérre, ahol hinta is volt, meg homokozó. Haza is találtam volna… mégis szót fogadtam a Tántinak. A kötődő ösztöneim arra indítottak, hogy meg akarjak felelni neki, magyarul szerettem, és igyekeztem “jó” lenni a kedvéért. Azt hittem, hogy belőlem fakad ez a jóság. Nem értettem, miért nem fogadott mindenki ugyanúgy szót neki, mint én. Azt hittem, hogy én vagyok ilyen aranyos.

A következő évben a Tánti már nem vállalt több óvodást, ezért egy igazi nagy óvodába kerültem, ahol egyetlen porcikám sem akart jó lenni az óvó néni kedvéért. Folyton meggyűlt velem a baja. Valahogy mindig a rosszaság jött ki belőlem. Kezdtem azt hinni, hogy rossz vagyok. Az első osztályos Kati néni mellet azután aranyos kislány lettem megint. A jó és a rossz viselkedés nem az emberi természetből, hanem a személyes kapcsolatból fakad.

engedelmes-kutya

Ebből a szempontból a kutyák is hasonlítanak ránk. Szeretett gazdájának még a harcias természetű kutya is kezes báránya. De próbálj csak parancsot adni egy olyan kutyának, aki nem a tiéd! A jó viselkedés kulcsa nem a jó természetünk, hanem a jó kapcsolat. Szerettem a Tántit. Szerettem az anyukámat. Nem voltam kezes bárány. Volt bennem jóság és rosszaság is. Rájuk hallgattam, őket követtem, mert jó akartam lenni a kedvükért.

Az tud nevelni, akihez a gyerek személyesen kötődik

“Gyermekek!
Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.
Tiszteld apádat és anyádat…”
– Efezus 6:1-2

Isten terve szerint a gyerekeket azok a felnőttek nevelik, akikhez személyes kötelék fűzi őket. Ez a napnál is világosabb. A természetben az állatkölyköt is a róla gondoskodó anya neveli a kölcsönös kötődő ösztön segítségével. A gyerek spontán az első számú “referenciaszemély” felé fordul, és tőle várja a zöld jelzést a viselkedésére.

Istennek ez a terve a válasz a nevelési gondjainkra. Nem hagyott bennünket magunkra a gyerekeinkkel! A kötődő ösztön formájában az engedelmesség és a tisztelet vágyát is beleírta a szívükbe. Azért van velük mégis annyi problémánk, mert a kötődés hatalmas erejét és Isten által megszabott törvényszerűségeit nem vesszük figyelembe.

Amikor viszont a gyereknek olyan valaki mondja meg, hogy mit csináljon, olyan valaki parancsolgat neki, akihez nem fűzi személyes szeretetkapcsolat, akkor ösztönösen érzi, hogy ez nincs rendben, és nem hagyja magát (ld. ellenakarat). A nevelés közege a személyes kapcsolat. Ahol hiányzik a kapcsolat, ott hiányzik a közeg, amelyben a gyerekre hatni lehet!

Gyerekkorunkat az értük felelős felnőttekkel való bizalmas kapcsolatban kellene töltenünk – ez volna nevelkedésük természetes közege, és egészséges fejlődésük feltétele.

A hozzád fűződő személyes kötelék indítja arra a gyerekedet, hogy szót fogadjon neked, és jól viselkedjen a kedvedért. Ahhoz, hogy Isten terve megvalósuljon benne, és a benne rejlő lehetőségek kibontakozhassanak, a szívének ezernyi szállal kell kötődnie hozzád.