A személyes kapcsolódás gyökerei 2.

« KÉK fegyelmezés

első részmásodik rész

1. TESTKÖZEL – érzékszervek

Élete kezdetén a csecsemőnek testközelben kell Lennie. Ez a szoros együttlét minden későbbi kapcsolatának alapja. A kisbaba az érzékszervein keresztül tapasztalja a jó kapcsolatot. Sokat kell kézben tartan, ringatni, szoptatni… kell, hogy érezze az illatodat, hallja a hangodat, lássa az arcodat. Minden ezzel indul.

Mire a második év elkezdődik, a sok-sok meghitt testközel megalapozza a gyermek kapcsolatát a hozzá legközelebb állókkal.

2. HASONLÓSÁG – utánzás, dackorszak

A kapcsolódás újabb gyökere kezd növekedni, és a második évben a kicsi elkezdi a szeretteit utánozni. Hasonlítani akar hozzánk. Megpróbál olyan lenni, mint azok, akikhez kötődik. Elkezd úgy beszélni, mint mi, úgy viselkedni, mint mi, úgy öltözni, mint mi. Néha egyenesen zavarba ejtő, amikor utánoz. De ez is a természetes fejlődési folyamat része. Ez a természet-adta módja annak, hogy a gyereket a környezet formálja. Kötődő ösztöne segítségével tudunk hatni a gyerekünk viselkedésére, beszédstílusára, öltözködésére, ízlésére, gondolkodásmódjára, kultúrájára. Személyes kapcsolatban vagyunk vele, ő pedig utánoz. Ha minden jól megy, az utánzás már a második életévben megindul. Nem kell erőltetni. Magától terem, a fejlődési folyama részeként.

A második életévben tehát, amikor a gyerek elkezd járni, és már el tud távolodni tőlünk, a hasonlóság jelenti számára a távolság áthidalását, a kapcsolat fenntartását. Ekkor kezd beszélni is. Hasonlítani akar hozzád; ezért veszi át automatikusan a kultúrádat és az értékrendedet.

Nagyon nehéz átadni a kultúránkat egy olyan gyereknek, aki nem akar hozzánk hasonlítani. Nem tudod rávenni, hogy úgy beszéljen, úgy nézzen ki, és úgy gondolkodjon, ahogy te és azok, akikhez tartozol, ha hiányzik belőle a vágy, hogy hasonlítson hozzád. A kötődő ösztönből fakadó hasonlítani akarás a viselkedés, a kultúra és az értékek átvételének a természetes elindítója.

3. ÖSSZETARTOZÁS, LOJALITÁS

Élete harmadik évében a gyerek kezd ráébredni saját különbözőségére. Ha nem lehet ugyanolyan, mint Anya és Apa, akkor legalább szeretne velük egy csónakban evezni. A kapcsolatot most az összetartozás szálával próbálja szorosabbra fűzni. Létrejön az együvé tartozás köteléke. A közelség most azt jelenti a számára, hogy birtokolni kezd (Az én anyukám, az én apukám!), és mások ellenében mindenben a pártodat fogja.

A kicsiben felébred a vágy, hogy annak az oldalán álljon, akihez kötődik. Kialakul a “törzsi” gondolkodás: vagyunk mi, és vannak a mások. A mieink jók, a mások pedig rosszak. Aki a kapcsolatkészség kibontakozásában itt megreked, annak a világában csak az a jó csapat, akinek ő drukkol. Ez a mentalitás az oka, hogy mérkőzés után az ellenfelek drukkerei ripityára verik egymást. Ez okozza azt is, hogy emberek képesek faji, vallási, nemzetiségi alapon, és bármilyen csoportba tartozás vagy nem tartozás alapján szeretni vagy gyűlölni egymást.

A hároméves nevelését viszont megkönnyíti, ha kicsi szívének minden szenvedélyével egyet akar érteni velünk, csak azért, mert hozzánk tartozik. Ez a korszak is a természetes fejlődés része, és külön ösztökélés nélkül érkezik, ha a fejlődés feltételei adottak.

Amire te rábólintasz, arra ő is rábólint. Én mindenben egyetértettem a Tántival. És kiálltam mellette. Ha valaki kinevette a háta mögött, én rászóltam és rendreutasítottam. Ha azt mondta, hogy “sss”, én visszhangoztam, hogy “sss”. Ez a belülről fakadó lojalitás nemcsak engedelmesség; a kisgyerek azt is az ügyének érzi, hogy mások is engedelmeskedjenek annak, akire ő felnéz. Ez a lojalitás. Életében először akar a hároméves szolgálni és engedelmeskedni.

Kétéves korában még egyetlen porcikája sem vágyott az engedelmességre. A dackorszak idején a jó kapcsolat még nem ösztönzi engedelmességre a gyereket. Az egy- és kétéves csak hozzád akar bújni, és csak olyan akar lenni, mint te. Az engedelmesség megszületésére várnod kell. Aki ezt nem tudja, szorgalmasan fegyelmezi dacos kétévesét, pedig csak a meghitt kapcsolatot kellene táplálni, és türelmesen meg kellene várni, hogy megjelenjen a belülről fakadó engedelmesség három éves kor táján.

A dackorszak ellenkezése nem jellemhiba, amit csírájában kell elfojtani, vagy tövestül kell kigyomlálni! Ha a fejlődés feltételeit megteremted – és a legfontosabb a stabil kapcsolat –, akkor a gyereked végig fog haladni az egészséges fejlődés minden szakaszán. Talán nem olyan nagy sebességgel, ahogy szeretnéd, de végighalad. Bele van írva a természetébe, ugyanúgy, ahogy a levelek, a virág és a gyümölcs is bele van írva a növény természetébe. Már benne volt a magjában. Isten minden emberbe beleírta a természetes jó viselkedés kibontakozásának tervét. Az érési folyamathoz viszont idő kell, és megfelelő környezet. Isten minden emberbe beleírta a természetes jó viselkedés kibontakozásának tervét.

Az újszülött nem tiszta lap, akit nekünk kell teleírni; a gyerek nem ormótlan gyerekanyag, akiből nekünk kell embert faragni. A szülő nem kőfaragó, hanem kertész. A gyökerek növekedésének a feltételeiről kellene gondoskodnunk, és akkor számíthatunk rá, hogy a maga idejében megérik a gyerekünk: virágzó és gyümölcstermő, teljes emberré.

Mindez nem azt jelenti, hogy a fegyelmezésnek ne volna szerepe. A rend fenntartása is szülői feladat. Szükség van rá, mert emberek között élünk. A gyerekeink éretlen emberek, és a mi dolgunk, hogy elfogadhatóan viselkedjenek akkor is, amikor még nincs meg bennük a kellő belátás és önuralom. Az viszont nem helytálló elképzelés, hogy ha nem gyomláljuk ki belőlük tövestül a rosszaság csíráit, akkor nem lesz belőlük rendes ember. Ez egyszerűen nem igaz. Az éretté válás tervét Isten ugyanúgy beleírta a gyerekeinkbe, mint azt, hogy testileg is meg fognak nőni. Nem lesznek nagyobbak, ha szorgalmasan huzigáljuk őket. A személyiségfejlődésnek ugyanúgy a feltételeiről kell gondoskodunk, ahogy a testi fejlődés esetében tesszük. Nem faragni kell a gyerekeinket, hanem folyamatosan biztosítani kell a gyökereik számára a jó talajt: a személyes kapcsolatot. Minél mélyen meggyökerezhetnek bennünk, annál jobban fejlődnek.

Itt kezdenek kifejlődni a kapcsolódás mélyebb, sérülékenyebb gyökerei:

gyokerek-09

4. FONTOSSÁG (sokat jelentesz, számítasz)

Ha minden jól alakul, akkor a negyedik év során a gyerek rájön, hogy Anya és Apa arra figyel, amit fontosnak tart. Ezért aztán fontos akar lenni; a kapcsolatban akkor érzi biztonságban magát, ha azt tapasztalja, hogy sokat jelent neked. Szereti az arról szóló történeteket, hogy ő milyen drága kincsed… hogy vártátok, és mennyire örültetek neki, amikor megszületett.

Ráébred: úgy lehet Anyát és Apát boldog közelségben tartan, ha megfelel az elvárásaiknak. Ha teljesíti azok kívánságát, akikhez kötődik. Ekkor alakul ki igazán, hogy jól akar viselkedni a kedvedért. A jóságra való maximális törekvés nem a jutalmazás és büntetés eredménye. Az egészséges jóság belülről fakad a jó kapcsolat közegében. A négyéves leolvassa az arcodról, és kiolvassa a viselkedésedből az értékítéletedet és az elvárásaidat.

Keresi a jeleket, hogy fontos-e neked. Mindent megtesz, hogy az legyen. És fáj neki minden jel, ami arra mutat, hogy nem számít annyit, mint más dolgok az életedben.

5. ÉRZELMEK – annyira szeretlek!

Valamikor az ötödik életév során a gyerek a szívét is odaadja annak, akihez kötődik. Ha a fejlődés eddig töretlenül zajlott, a limbikus rendszer most kiengedi a féket, és a gyerek megtelik gyengéd érzelmekkel. Amikor az érzelmek szabadon áradnak, a sérülékenység is megnő. A kicsi gyerek mélyebb sebeket kaphat azoktól, akiknek odaadta a szívét. De ha eddig folyamatos volt a közelség, a limbikus rendszer megteszi ezt az ötödik lépést, ami óriási lépés. Sokkal könnyebb olyan gyerekekkel bánni, akinek a miénk a szíve. Akármilyen éretlen emberke, de ha tiéd a szíve, akkor a szívből akar jó lenni a kedvedért.

6. MÉLY ISMERET – szeretlek, pedig ismerlek

Ha továbbra is megvannak a fejlődés feltételei, és a kapcsolat még mélyebb gyökereket ereszthet, akkor a 6 éves nem akar semmilyen titkot, ami elválasztja Anyától, Apától, vagy attól, aki róla gondoskodik. A gyerek a bizalmába fogad, és minden titkát megosztja veled. Mindent kikotyog.

Ez a fejlemény nagyon hasznos a nevelésben. Nem teszi a gyereket angyallá, de sokkal könnyebb egy olyan gyereket nevelni, akit úgy ismerhetsz, mint a tenyeredet. Sokkal könnyebb, mintha rejtegetné előled a titkait.

A kamasz, aki idáig nem jutott el, egyszerű elv szerint él: „Amiről Anya és Apa nem tud, abból nem lesz baj.” Nagyon nehéz olyan gyerekről gondoskodni, aki így gondolkozik.

Amikor viszont mindent meg akar osztani veled, ami a szívét nyomja, akkor természetes ajtó nyílik előtted a bizalmi kapcsolatra. Ezt nem lehet trükkös módszerekkel elérni. A gyereked szívéhez vezető út a természetes fejlődés műve, Isten terve alapján.

Mi felnőttek, azért vagyunk felelősek, hogy a gyerekeink fejlődési feltételeiről gondoskodjunk. A bizalmas kapcsolat megteremtésével és fenntartásával gondoskodunk róla, hogy folyamatosan a földben maradjanak a gyökerei. Tápláljuk, locsoljuk, és támogatjuk a fejlődését. Amikor Isten tervére hagyatkozunk, az eredményt is nyugodt lélekkel Istenre bízhatjuk.

Pál írta (saját szolgálatával kapcsolatban):
gyokerek-10b

6Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. 7Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. 9Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. 11Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.”
– 1Korinthus 3:6-11

első részmásodik rész