A “jó” gyerek óvatos, mert felfogja a figyelmeztető jelzéseket

« KÉK fegyelmezés

Az elmúlt napokban az egészségesen jó gyerekek hat jellemző vonása közül az elsőben mélyedtünk el: a gyerek JÓ AKAR LENNI annak a kedvéért, aki felelős érte és gondoskodik róla. A gyereknek ez a vágya nem a jelleméből fakad – nincsenek született jó gyerekek; a Bibliából már rég tudjuk, és már a neurológiai vizsgálatok is alátámasztják, hogy a jóság nem a gyerekből, hanem a kapcsolatból származik. Bármely életkorban az a referenciaszemély a gyerek számára, akihez a legerősebb személyes szálak fűzik. A gyerek azt követi, akihez kötődik. Nem elég, ha te szereted őt; a gyerek részéről kell, hogy meglegyen a bizalmas kapcsolat ahhoz, hogy hatni tudj rá.

Akkor tudsz hatni a gyerekedre, ha a tiéd a szíve. Akkor akar jó lenni a kedvedért, ha személyes kötelék fűzi hozzád. Erről volt szó az előző bejegyzésekben.

Most továbbra is az egészséges helyről származó jósággal foglalkozunk; a harmonikusan fejlődő gyerekek további tulajdonságaival.

A harmonikusan fejlődő gyerek elővigyázatos

Kapcsolatkészségének érzékeny antennája felfogja a figyelmeztető jelzéseket, és érzi, hogy veszélyes vizekre evezett. A vészjelzés hatására keletkezett ijedtség (vigyázz! kapd össze magad! támadj, vagy menekülj!) egyik fontos zsigeri indulatunk. A másik kettő a frusztráció (düh, amikor valami nem megy), és a kapaszkodás (a közelség azonnali keresése, ami a szeparációs szorongás velejárója). Ezek a zsigeri indulatok mind a primitív, ösztönös magatartásformákért felelős limbikus rendszerben keletkeznek.

A riasztórendszer

riasztorendszer

Isten tényleg nem hagyott bennünket magunkra a gyerekneveléssel. Gondoskodott egy természetes riasztórendszerről is, ami a gyerekeket figyelmezteti, és távol tartja a bajtól. Ezt a riasztórendszert az amygdala irányítja, de agyunk jó nagy része (a limbikus rendszer), sőt az egész szimpatikus idegrendszer is ezzel foglalkozik. A gyerek azért észleli, hogy valami nincs rendben, baj készülődik, mert riasztórendszere felrázza: “Vigyázz!” Készültségi állapotba kerül: éber, körültekintő és elővigyázatos lesz. Ilyen egyszerű.

Az a gyerek éber, körültekintő és elővigyázatos, akinek jó a riasztórendszere

Körültekintő és elővigyázatos magatartásra az a gyerek képes, akinek jól működik a riasztórendszere. A körültekintő és elővigyázatos magatartás nem öröklött vagy tanult jellemvonás, hanem a jól működő riasztórendszer eredménye. A harmonikusan fejlődő gyerek jobban viseli magát, mint az, aki nem érez semmilyen rossz érzést, amikor veszélyes, vakmerő dologra készül. Milyen jó szó is ez a vakmerő! Vak+merő! Hm! Olyan valaki, aki fejjel megy a falnak, mert nem tűnik fel neki, hogy ott van.

A riasztórendszert működésképtelenné teszi a fájó érzések elleni folyamatos védekezés

A vészjelzés riasztása kellemetlen, rossz érzés, de nagy szükség van rá. Normális esetben a készültségi állapot a stresszt követően 20-30 percen belül kikapcsol. Ha viszont a sziréna folyton folyvást megszólal, az idegrendszer védekezésbe vonul a vészjelzés ellen. A riasztórendszer kényes jószág. Nagyon sérülékeny. Az állandósult vészhelyzet gátolja a működését. Annál a gyereknél, aki tartósan stressz alatt van, az agy kikapcsolja azokat az antennákat, amelyek a fenyegető és fájó érzéseket közvetítik, és a riasztórendszer nem riaszt; a gyerek érzéketlenné válik, nem rázza fel, nem zavarja a veszély. Akinek az idegrendszere befogta a fülét és a szemét, az már nem fogja fel, hogy baj van. Nem tud megijedni, és nem érez félelmet. Ez pedig veszélyes állapot.

Valójában az emberi sérülékenységről, a sebezhetőségről van szó. Ha a seb jobban fáj, mint amennyit tartósan el lehet viselni, akkor az agy gondoskodik az önvédelemről. Csökkenti az érzékenységét. A gyerek pedig ezzel együtt elveszíti a finomabb, gyengédebb érzéseit is. A finomabb figyelmeztető jelek már nem jutnak el hozzá, de a gyengédség finomabb jelei sem. Védetté válik a saját sebezhetőségével szemben. A riasztórendszer már nem működik jól, a gyerek nem veszi a figyelmeztető jelzéseket, és nem vigyáz. Nem körültekintő, nem elővigyázatos és nem óvatos, hanem vakmerő, meggondolatlan és figyelmetlen. Nem szólal meg a lelkiismerete. Ismétlem: ez nem veleszületett jellemvonás, hanem a védekezésben lévő, érzéketlen riasztórendszer hibája. Bibliai kifejezéssel élve: a megkeményedett szív hibája.

A “nehezen kezelhető” gyerekek és a “deviáns” fiatalok egyik jellemző vonása, hogy a riasztórendszerük nem működik rendesen. MRI felvételeket lehet készíteni az agyukról; szemmel látható a különbség.

agy-egeszseges-vedekezo

Bal oldalon az egészséges kapcsolatokkal rendelkező gyerek agya, jobb oldalon pedig egy árvaházban élő gyerek tartós önvédelmi üzemmódban lévő agya látható, amely a stressz elleni védekezésre rendezkedett be. Látható, hogy a védekező agy mennyivel kevesebb aktivitással reagál ugyanolyan körülmények között ugyanarra az ingerre. Különösen szembetűnő a különbség a két halántéklebeny területén (bekarikázott részek), amely a beérkező ingereket fogadja, és az érzelmeket szabályozza. A gondoskodó felnőttel való személyes kapcsolatot nélkülöző gyerekek halántéklebenye alig reagál.

Amikor félniük kellene, semmilyen reakciót nem mutat az agyuk. Nem regisztrálja, nem jelzi a félelmet.

Nem arról van szó, hogy az agyuk valamilyen veleszületett rendellenességben szenved. Csak állandósult bennük az önvédelmi, fájdalomcsillapító üzemmód. Úgy is fogalmazhatunk, hogy védőkérget növesztettek a szívük köré a riasztó gondolatok és érzések ellen. De az ilyen gyerek állandóan bajba keveredik. Nem tud vigyázni. Fel se tudja fogni, hogy veszély közeleg.

Vonzódni kezd a félelmetes élményekhez

Ha tartósan kell védekeznie a riasztó gondolatokkal és érzésekkel szemben, a riasztórendszer is tartósan érzéketlenné válik. (Ne érts félre: a tartós nem azt jelenti, hogy végleges és visszafordíthatatlan.)

Amikor valakinek csökkentett üzemmódban működik a riasztórendszere, akkor ijesztő helyzetben sem fél, csak az adrenalin szintje emelkedik meg. Ez pedig nemhogy nem kellemetlen, hanem kifejezetten jó érzés. A gyerek tehát félelmetes filmeket akar nézni, és félelmetes dolgokat akar csinálni. Amikor valaki itt tart, akkor egy rémálom érte felelős, róla gondoskodó felnőttnek lenni.

Azért lesz ilyen valaki, mert nem fegyelmezték eleget? Nem fogták elég szigorúan? Rossz példát mutattak neki?

Egyáltalán nem! Azért ilyen, mert valamilyen tartós stressz hatására (amihez a stabil személyes kapcsolat hiánya is elég) a riasztórendszere kiakadt. Nem, vagy megbízhatatlanul működik. Nem jutnak el hozzá a figyelmeztető jelzések, érzések és gondolatok formájában. Felelőtlenül és meggondolatlanul viselkedik minden olyan gyerek, aki elveszítette a figyelmeztető érzéseit és gondolatait.

Miért fontos az érzékeny szív?

A jól működő riasztórendszer a kellőképpen érzékeny szív eredménye. Az érző szívű gyerek az, aki időben felfogja a figyelmeztető jelzéseket, aminek hatására körültekintő, elővigyázatos és figyelmes tud lenni. Arra kellene tehát a nevelés során törekednünk, hogy a gyerekeink szíve elég érzékeny és képlékeny maradjon.

“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
– Példabeszédek 4:23

Sajnos legtöbbször nem erre figyelünk. A jó viselkedést fontosabbnak tartjuk, mint az érzékeny szív megőrzését. Még nevelés címén is sok nevelő hatásúnak szánt félelemnek és szorongásnak tesszük ki a gyerekeinket, mert el akarjuk venni a kedvüket a rossz viselkedéstől. Mintha a jó cél szentesítené az eszközt.

Érdemes elolvasni a Példabeszédek könyvének egész negyedik fejezetét (itt). Azzal kezdődik, hogy “Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre”, meg “Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!” – és kiderül belőle, hogy a szófogadásnak, az “atyai intés” befogadásának is az érzékeny szív az előfeltétele.

Minél fontosabb vagy a gyereked számára, annál jobban fájnak neki a tőled kapott sebek. Ha rendszeresen érik fájó hatások tőled (lekicsinylő szavak formájában; azzal, hogy nem tudsz rá odafigyelni; vagy annál fogva tartod sakkban, ami a legdrágább a számára), védőkérget növeszt a szíve köré, hogy ne érezze a fájdalmat. Ezzel nemcsak azt éred el, hogy egy idő után nem hallja meg a figyelmeztetést, és nem hat rá ugyanaz a büntetés, ami eleinte még hatott, hanem azt is, hogy elveszíti a szíve érzékenységét. Kérgessé, keménnyé válik a szíve. A kemény szívről sok szó esik a Bibliában is, érdemes megnézegetni.

attachment-heart-defended

A kérges, védekező szív ábrájának ötletét Dr. Gordon Neufeld előadásán láttam.

Azzal kell foglalkoznunk, ami fontosabb. Mi a fontosabb? Az érzékeny szív, vagy a jó viselkedés?

Meg kellene óvnunk a gyerekeinket az önvédelmi vakságtól, a kérges szív vakságától, hogy lássa, érzékelje, amikor veszély közeleg. A kérges, kemény szívű gyerek sose mond olyanokat, hogy “Megijedtem!” “Félek!” Vakmerő lesz, nem óvatos. Egy gyereknek érzékeny szívre, finom antennákra van szüksége ahhoz, hogy meghallja a figyelmeztetést, meg tudjon ijedni, és elkerülje a bajt.

Az a gyerek veszi észre, hogy rossz irányba halad, akinek jól működik a riasztórendszere, azaz nem keményedett meg a szíve. A bajt az tudja elkerülni, aki időben észreveszi, megijed és irányt változtat.