A “jó” gyerek mérlegelni tudja saját ellentmondásos érzéseit

« KÉK fegyelmezés

Gondolkozik, mielőtt cselekszik. Ez hatalmas! Amikor fegyelmezünk, éppen ezt próbáljuk bejuttatni a kemény fejükbe: “Gondolkozz, mielőtt csinálsz valamit! Ne ugorj fejest mindenbe, ne első felindulásból cselekedj. Gondold végig, mi hova vezet.”

A megfontolt döntéshozatal képessége is lassan fejlődik ki, de Isten tervében benne van. Nem veleszületett képesség, és nem is bontakozik ki mindenkiben. Ismerünk felnőtteket, akik még mindig nem rendelkeznek vele. A gyerek tudatában az ellentétes érzések és gondolatok együttes jelenléte vet véget az impulzivitásnak. Az önfegyelem, a mások iránti figyelmesség, és a civilizált viselkedés kulcsa.

Mielőtt valakiből civilizált, kulturált, megfontoltan cselekvő ember lehet, szükség van pár befejező simításra… és Isten terve e téren is különleges. Annak ellenére, hogy ez az utolsó simítás a természetes fejlődés része, ellentétes az ösztöneinkkel. Azt gondolnánk ugyanis, hogy a mérsékeltebb, higgadtabb, megfontoltabb viselkedéshez valami zavaró elemet el kell távolítani. De nem így van. Nem eltávolítani kell valamit, hanem HOZZÁADNI.

Amikor a gyerekünket a zsigeri indulatai vezérlik, és féktelenül viselkedik, ösztönösen  rászólunk: “Hagyd abba!” Ugye? “Szűntesd be, állítsd le magad… elég legyen!” El akarunk távolítani valamit. A természetes fejlődési folyamat viszont nem ezt teszi. A természet utolsó simítása a kiegyensúlyozott fejlődés útján: mérséklő elemet AD HOZZÁ a rosszindulatú impulzusokhoz!

Frusztrált vagy, mert undok volt a testvéred. Nem tudsz nem frusztrált lenni. Nem tudod nem akarni megütni. Nem tudod nem akarni, hogy te legyél az első. Nem tudod nem akarni azokat a dolgokat. Benned vannak ezek a rosszindulatú impulzusok. DE, nem ez az egyetlen dolog, ami ott van benned. Más is van. Szereted is a testvéredet. Nem csak megütni szeretnéd, hanem megpuszilni is.

merseklo-elem

Ha az impulzív, verekedő gyerekben ott van valahol a mérséklő elem is, akkor megvannak a vegyes érzések alkotóelemei. Van mit tenni a keverőedénybe. Ez a kiegyensúlyozott viselkedés, az önmérséklet útja. De időbe telik, amíg valakinek az agya eljut idáig a fejlődés természetes útján.

Az önmérséklet munkáját agyunk homloklebenyének elülső része, a prefrontális kéreg látja el; azért mondjuk, hogy itt van az agy természetes keverőedénye. Ez az az eszköz, amelynek segítségével megtehetjük, hogy előbb gondolkozunk, mielőtt cselekszünk. A prefrontális kéreg azonban öt-hat éves kor alatt nem lát munkához. Ezért aztán nagy türelemre van szükségünk impulzív két-három-négyéveseinkkel. Amelyik gyereknek nagyon erősek az indulatai, annál a prefrontális kéreg még ennél is később kezdi meg ellátni a feladatát. Időbe telik, mire a prefrontális kéreg megnő. És gyakorlásra is szüksége van.

prefrontalis-kereg-konfliktus

A gyereknek előbb találkoznia kell saját ellentétes indulataival, vegyes érzelmeivel, hogy azt tudja mondani: “egyik részem ezt érzi, a másik részem pedig azt.” “Egyrészt szívesen behúznék neked egyet, másrészt viszont szeretlek.” “Egyrészt szeretnék felülni a hullámvasútra, másrészt viszont félek.” Az integráció teszi lehetővé a vegyes érzelmeket, és azt is, hogy a dolgokat többféle szempontból (azaz perspektivikusan) szemléljük, ami a kiegyensúlyozott, belátó gondolkodás, és a döntések előtti mérlegelés feltétele. Amikor az integrációs gondolkodás képessége kialakul, a gyerek használni kezdi a prefrontális kérget, ami a sok gyakorlás hatására szépen növekedésnek indul.

Büntetés-végrehajtó intézmények fiatalkorú lakóinak agyáról készült felvételeken látszik, hogy a prefrontális kéreg nagyjából akkora, mint a négyéveseké. A jó hír: soha nem késő. A rossz hír: az elején kell kezdeni. Használat közben nő meg, és nem egyik napról a másikra. [ld. Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!]

Isten a csecsemőléttől az érett felnőtté válásig a fejlődés teljes programját belehelyezte minden emberbe. Minden gyerekünkben ott van a terv arra, hogy kiegyensúlyozott, mások iránt figyelmes, körültekintő emberré váljanak, aki gondolkozik, mielőtt cselekszik. Nem nekünk kell beléjük nevelnünk, hogy előbb gondolkozzanak, és csak utána cselekedjenek. Bennük van. De a fejlődés időbe telik. És vannak feltételei:

  1. A prefrontális kéregnek ki kell fejlődnie, ami leghamarabb 5-6 éves korban kezdődik, és fokozatosan nő, végig, a kamasz évek alatt is. A sokat használt, jól működő prefrontális kéreg a válasz az önmérséklet képességére. Segítségével válik lehetővé, hogy a gyerekünk előbb gondolkozzon és mérlegeljen, mielőtt fejest ugrik valamibe. De ennek a fejlődésnek is vannak feltételei. Az önmérséklet, a felelősségtudat és a mérlegelés képessége is akkor érik be a maga idejében, ha
  2. a kapcsolatéhség jóllakott, és
  3. a gyerek szíve még mindig elég érzékeny ahhoz, hogy érezze a saját érzéseit és indulatait.

Ha ezek a feltételek megvannak, akkor az egyik érzést ellensúlyozni tudja a másik, ellenkező irányba húzó érzés; az egyik gondolatot a másik, ellenkező irányba ható gondolat. A belső konfliktus megjelenése, és az ellentétes impulzusok keveredése az önuralom és a KÖRÜLTEKINTŐ, MEGFONTOLT VISELKEDÉS előfeltétele.