Mi történik, amikor úgy teszel, mintha otthagynád a gyereket, vagy büntetésbe küldöd?

Az előző két bejegyzésben a félelemkeltő módszerek voltak terítéken, és az a kategória nagyjából lefedi a fegyelmezés hagyományos módszereit. Arról volt szó, hogy miért kapja össze magát a gyermek, amikor rákiabálunk, és miért vált be évszázadokon keresztül a verés.

Mielőtt a biztonságos és egészséges fegyelmezésre rátérek, az elkülönítő vagy szeparációs módszerek hatásmechanizmusával és kritikájával is szeretnék foglalkozni, mert a régi erőszakos módszerek helyett ma ezeket a korszerű és erőszakmentes megoldásokat ajánlják. Kérdés, hogy jobb-e, egészeségesebb módszer-e az elhagyás színlelése, a levegőnek nézés vagy a büntetésbe küldés, mint kiabálás, a pofon vagy a fenekes? Folytatás »

Mi történik, amikor úgy teszel, mintha otthagynád a gyereket, vagy büntetésbe küldöd?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. De akkor mi működik? Mert szuperek a bejegyzések. Értem őket. De mit csinàljak az önérzetes 11 hónapossal? Aki okos és ügyes. De még olyan sok mindent nem ért. Hogy miért nem helyes naponta 3x kipakolni a hűtőt pl. Kevés de konkrét korlátok vannak. Ismeri őket. És mégis. Folyton visszatér azon pár dologhoz amit nem szabad.

    • Herbarina! Élvezd a kicsidet, és értsd meg, hogy még csak 11 hónapos. Azért pakol, mert kíváncsi, érdeklődő kisgyerek, aki pontosan azt teszi, amit ebben a fejlődési szakaszban tennie kell ahhoz, hogy később teljes emberré bontakozzon ki. Próbáld inkább a környezetét úgy alakítani, hogy legyen, ahol nagy kedvvel pakolhat, ahelyett, hogy elvennéd a kedvét az izgalmas felfedezésektől. Ha nem azon gondolkozol, hogy mi módon idomíthatnád be sikeresen arra, hogy elkerülje a „nem szabad” helyeket, hanem elkezded nagyra értékelni a felfedező késztetéseit, és olyan körülményeket igyekszel teremteni, ahol mindig van elég izgalmas, új felfedeznivaló, és a „nem szabad” dolgokról puszta leszoktatás helyett ezekre irányítod a figyelmét, akkor lesznek jó kreatív ötleteid, amik működni fognak! Én például annak idején a konyhabútor könnyen kinyitható alsó részében csupa olyasmit tartottam (színes műanyag tartóedények, érdekes hangot adó fém lábasok és fedők, fakanalak), ami nem jelentett veszélyt a gyerekeknek, és amiben ők sem tudtak jelentős kárt tenni. Időnként változtattam a készleten. Amíg a konyhában voltunk, ők a lábam alatt ezeken a helyeken szabadon garázdálkodhattak, a végén nem volt túl nehéz visszapakolni mindent a helyére. Ha olyan helyet vesz célba, ami „nem szabad”, akkor mondom, hogy „nem szabad”, elveszem onnan a gyereket, és arrafelé fordítom, ahol érdekes, de „szabad” dolgokat talál. Ha frusztrálódik és sírva fakad, nem baj, magamhoz ölelem és megvigasztalom. Ennyi nyűg és kellemetlenség a pici gyerek velejárója… de hamar elmúlik ez az időszak.

      Ha viszont most következetes idomítással sikeresen kigyomlálod belőle ezeket a késztetéseket, akkor nem lesz, amiből a kíváncsiság, a felfedezés vágya és a tudásszomj táplálkozzon, amire pedig az iskolás években, és az egész értelmes, alkotó, boldog emberi életében nagy szüksége lesz. Isten tervének a része, hogy a 11 hónaposod olyan, amilyen; a közelségedre is, meg az izgalmas felfedezésekre is szüksége van a fejlődéséhez.

      Egyébként amint befejezem azoknak a módszereknek a taglalását, hogy mit ne csináljunk, rá fogok térni arra is, hogy mit igen; még pici türelem!

      • Sajnos vannak olyan helyek pl a fenn említett, amit nem tudok elzárni előle. Gyerekzárral sem. Persze nem idomítani akarom, sosem kiabáltam vagy hasonló csak szépen elhozom onnan, elmondom hogy ezt nem szabad, és elmegyünk valami érdekes csinálni. Szóval nem katasztrófális a helyzet, csak néha olyan tehetetlennek érzem magam… Köszönöm a megerősítést, azt hiszem tényleg csak azt tudom csinálni egyenlőre amit eddig. Meg mééég sokkal türelmesebb vagyok. Próbálkozom 🙂 Várom a módszereket, mert eddig nagyon hasznosnak találtam már csak a mit ne részt is.

Hozzászólások lezárva.