Feltámadt!

“Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt!”
– Lukács 24:5-6

Jesuah

Pálhegyi Dávid · Új Forrás

Isten-e világot úgy szerette,
Hogy od’adta egyszülött Fiát.
Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen,
Hanem éljen az, ki Őhozzá kiált.

Egy szűz fogant méhében, szült egy fiút,
Jel volt ez neked, Izráel.
Hogy a magasból eljött a naptámadat,
Velünk van az Úr: Immánuel!

Ő kinek uralma véget nem ér,
S királysága örökké áll.
Most eljött, kit rég várt az elkínzott nép,
Hogy ajándékul adja magát.

Orcáját od’adta az Őt verőknek,
Hátát hagyta, hogy szaggassák.
A köpdösés elől nem fordult el,
A gyalázkodók közt szelíden állt.

Csak néztek Őrá, akit átszögeztek,
Siratták mint egyetlen fiút.
Mert az Úr mindnyájunk vétkeit rávetette,
Kínhalált halt ártatlanul.

De Ő harmadnap, hajnalban föltámadott,
Nem tartotta fogva a halál.
Mert az Életnek Királya föltámadott,
S országa neked nyitva áll.

Térj Hozzám! Jöjj Hozzám!
Eltörölte álnokságod, mint a felleget,
S mint felhőt bűneidet.