Akarsz tőle valamit? Előbb vedd fel a kapcsolatot, csak utána térj a tárgyra!

« KÉK fegyelmezés

Fegyelmezz úgy, hogy ne rongáld a kapcsolatot!

A kapcsolatra épülő fegyelmezés BIZTONSÁGOS alapelemei:

  1. Jó akar lenni a kedvedért? Őrizd és tápláld a szándékát!
  2. Akarsz tőle valamit? Előbb vedd fel a kapcsolatot, csak utána térj a tárgyra!
  3. Hidalj át minden szakadékot!
  4. Tudd, hol van a természetes hatalmad határa!
  5. Ne a viharban próbálj haladni!

A kapcsolatra épülő fegyelmezés második alapeleme: Előbb vedd fel a kapcsolatot, és csak utána térj a tárgyra! Kapcsold be a kötődő ösztönt, mielőtt használni akarod! Előbb melegítsd fel a kapcsolatot, és csak utána támaszkodj rá! Ne ronts ajtóstól a házba!

A kapcsolatfelvétel természetesen nemcsak a fegyelmezés eszköze; mindig ez az első lépés ahhoz, hogy táplálni és mélyíteni tudj egy kapcsolatot. Elengedhetetlen, amikor azt szeretnéd, hogy valaki hallgasson rád.

Amikor találkozunk, mindig köszönünk egymásnak. Mit fejez ki a köszönés? Üdvözöljük a másik embert jelenlétünkben; éreztetjük vele, hogy szívesen látjuk. Bármilyen elintézendő ügyünk van valakivel, előbb felvesszük vele a kapcsolatot: köszönünk neki, és csak akkor térünk a tárgyra, ha fogadta a köszönésünket, és barátságosan viselkedik. A gyerekekkel kapcsolatban is fontos minden interakciót kapcsolatfelvétellel, a kötődés “bekapcsolásával” kezdeni. A meglévő jó kapcsolatra is csak ezután lehet építeni; csak ezután kezdhetsz el a gyereked nevelésén a “kapcsolatra építve” dolgozni. Akkor fogadja be azt, amire tanítod, ha felébresztetted benne a veled való jó kapcsolatát.

Előbb gondoskodnod kell róla, hogy egy csónakban evezzetek; csak utána érdemes belekezdened abba, hogy megbeszélj vele egy problémát. Csak utána érdemes valamire felhívnod a figyelmét. Csak utána érdemes figyelmeztetned, hogy valamit ne csináljon, vagy megmondanod neki, hogy mit tegyen.

Ha valamit el szeretnél érni a gyerekeddel, először be kell fognod a kötődés szelét a vitorládba. Csak akkor fogtok arrafelé haladni, amerre akarod. Csak megfelelő kapcsolatban lehet a gyereket egészséges (nem félelemre, hanem kapcsolatra épülő) módon vezetni, útbaigazítani, tanítani, nevelni. A gyerek arra hallgat, akihez kötődik.

Nevelési törekvéseid sikere azon múlik, hogy a gyereked mennyire kötődik hozzád. Ahhoz, hogy nevelni tudd, a tiéd kell, hogy legyen a szíve. A kötődés mélysége és ereje fokozatosan és belülről fakadóan fejlődik (A személyes kapcsolódás gyökerei), de a feltételeit neked, a felnőttnek kell megteremtened. A jól kötődő gyereket könnyű nevelni. Előbb be kell kapcsolnod a kötődő ösztönét ahhoz, hogy természetes hatalmad határain belül maradva a vitorládba foghasd a szelet, a megújuló energiát, amit Istentől kaptál: a gyereked szándékát, hogy jó akar lenni a kedvedért. Ezt a szándékot a hozzád fűződő kapcsolata táplálja.

Félelemkeltés nélkül hatékonyan fegyelmezni sem lehet a bizalmas kapcsolat közegén kívül. Vagy belülről, a szívén keresztül tartasz rendet a gyereked életében, és ez a kapcsolatra épülő fegyelmezés; vagy pedig kívülről irányítod, ami viszont csak erőszakos ráhatással lehetséges. A gyereked akkor akar magától jó lenni a kedvedért, ha kötődik hozzád.

tekintet

A kötődés első jó szokása, az üdvözlés

Arról szól, hogy felvesszük a kapcsolatot, bekapcsoljuk a kötődő ösztönt. Hogy zajlik? Három egyszerű lépésben:

  1. Kapd el a gyereked tekintetét. Barátságos módon kerülj a látóterébe, és érd el, hogy rád nézzen. Ehhez néha kissé tolakodó is lehetsz; nézd meg, hogy éppen mit néz, és arról mondj pár barátságos szót. Ezúton könnyen elérheted, hogy rád nézzen.
  1. A második dolog: érd el, hogy visszamosolyogjon. Csalogass elő egy kis mosolyt, valami jelét annak, hogy szívesen lát, üdvözöl a jelenlétében. Ilyen meghívást úgy kaphatsz, hogy előbb te hívod meg őt. Éreztesd vele, hogy szívesen látod, örömmel üdvözlöd őt a jelenlétedben. Hogyan? Mosollyal lehet valakit mosolyra fakasztani. Igazi, üdvözlő mosollyal a gyerekedet is mosolyra tudod fakasztani, miután elérted, hogy rád nézzen. Ha nem tudsz egy gyerekből elővarázsolni egy őszinte mosolyt, akkor nem kész arra, hogy munkához láss. Nevelési munkát csak bizalmas kapcsolat közegében lehet végezni. Akkor láthatsz hozzá bármilyen nevelési munkához, ha a gyereked kinyitja neked az ajtót. Nyitott ajtóra van szükség kettőtök között.

Egy másik ember, aki nem te vagy, és aki másmilyen, mint te vagy, akkor tud örömmel üdvözölni a jelenlétében, a saját “belső szobájában”, ha nincs oka arra, hogy önvédelemből zárva tartsa az ajtót. Lépj ki a komfortzónádból, kezdeményezd és tartsd fenn vele te a jó kapcsolatot; akár két éves, akár tizenkettő az a gyerek, akiért felelős vagy, és akiről gondoskodnod kell. Szeresd kezdeményezően; éreztesd vele, hogy szeretsz vele lenni, elfogadod őt annak, aki, és értékes kincsednek tartod. Mindenfajta nevelési próbálkozás akadálya lehet, ha a másik ember azt érzi, hogy az ő átfaragása a cél, mert nem elég elfogadható így, ahogy van. Amikor tárt karokkal és őszinte mosollyal közeledsz, a gyerekedben a másodperc tört része alatt dől el, hogy hívogatónak vagy fenyegetőnek, vonzónak vagy veszélyesnek, érdekesnek vagy aggasztónak ítéli a közeledésedet. Ettől a pillanattól függ, hogy kulcsra zárja-e a belső “ajtaját”, vagy kinyitja előtted.

  1. A kapcsolatfelvételhez, a kötődő ösztön bekapcsolásához hátra van még egy dolog, és ez is az üdvözlés része: érd el, hogy bólintson. Mondj valamit, amire rábólinthat.

– Jól aludtál?
– Ízlett a banánturmix?
– Milyen szépen süt a nap!
– Hű, láttad, mekkorát villámlott?

Igen, igen, aha, igen. Megvan a bólintás. Az a lényeg, hogy úgy érezze, egy húron pendültök, egyetértetek, ugyanazt akarjátok. Ha üdvözlő, batárságos közeledéseddel nem sikerül kivarázsolnod belőle egy bólintást, akkor mit csinálsz, amikor tényleg szükséged lesz az együttműködésére? Ezekkel a felszínes, egyetértésre hívó szavakkal tudod kitapintani, hogy valóban veled van, együttműködő üzemmódban van-e. A mosoly mosolyt fakaszt… Így zajlik az üdvözlés. Észre sem vesszük, de kapcsolatfelvételkor ilyen “hódító táncot” lejtenek egymással a jól szocializált emberek. Minden kultúrában kicsit másképp, de a lényeg mégis ugyanaz. A találkozó tekintet, a mosoly, a fejmozdulat jelzi, hogy egy húron pendülünk-e, él-e köztünk a kapcsolat.

Ha egy érzékeny témát akarsz megbeszélni a férjeddel vagy a feleségeddel, nem is gondolsz erre, de mégis megpróbálod elérni, hogy rád nézzen, mosolyogjon és bólintson, mielőtt a tárgyra térsz. Meg akarsz róla győződni, hogy él-e a jó kapcsolat. Eljárod a hódító táncot, ő pedig visszajelez, hogy szívesen lát-e a jelenlétében. Viszonozza az üdvözlésedet és behív, vagy nem fogadja az üdvözlésedet, és szinte hallod, ahogy belülről kulcsra zárja előtted az ajtót. Ha nem veszed ezeket a finom fogadó, vagy nem fogadó jelzéseket, hanem egyszerűen rátérsz a tárgyra, a párod úgy fog rád reagálni, mintha ajtóstul rotottál volna a házba. Aki ezekre az íratlan kapcsolati szabályokra nincs tekintettel, arra szokták azt mondani, hogy úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban.

A jó modorról leginkább a gyerekeinkkel szemben szoktunk megfeledkezni. Pedig ezek minden kapcsolat íratlan szabályai. Mielőtt a tárgyra térsz, mielőtt munkához látsz, melegítsd fel a kapcsolatot, izzítsd be a kötődő ösztönt, és várd meg a “megívót”. Mielőtt reggel a sürgetni kezded a családot – ilyenkor irányítani próbálod, hogy mit csináljanak, ami munka, mert meghatározott célja van –, érd el, hogy rád nézzenek, visszamosolyogjanak és bólintsanak. Szánd rá azt a pár másodpercet! Előbb üdvözöld a családod tagjait, melegítsd fel a szunnyadó kapcsolatotokat, és csak utána kezdd megmondani, hogy mit csináljanak! Meglátod, nagy lesz a különbség.

A jó kapcsolat megteremtése és fenntartása a szükséges feltétele annak, hogy együttműködjön veled a gyereked (vagy bárki más), amikor arra van szükség. A gyerekeddel persze nem a puszta együttműködés céljából tartod fenn a jó kapcsolatot, hanem azért, mert szereted, és te vagy az életében az Anya, vagy az Apa… az érte felelős és róla gondoskodó felnőtt. Egy éretlen, vagy nehezebben kezelhető gyerekkel ne nyersebb legyél, hanem mégkörültekintőbb! A kicsik és az éretlenek nem tudják a különféle impulzusokat integrálni (egyszerre felfogni és mérlegelni). A legerősebb indítékuk az egyetlen indíték, ami belefér a fejükbe, tehát aszerint cselekszenek. Az ő esetükben tehát különösen fontos, hogy minden alkalommal újra bekapcsold a kötődő ösztönüket, mielőtt támaszkodni próbálnál rá. Az éretlen gyerek, amikor egy ideig nem lát téged és nem gondol rád, fejben még nem tudja megtartani a hozzád fűződő meleg kapcsolatát. Amikor újra látjátok egymást (ébredéskor, vagy távollét után), neked kell a szunnyadó kötődését felébreszteni és felmelegíteni ahhoz, hogy amit mondasz neki, az legyen az őt mozgató legerősebb belső indíték.

Ez a házi feladatod minden egyes alkalommal, mielőtt kinyitod a szádat, hogy megmondd valakinek, mit csináljon. Érd el, hogy a gyereked (vagy a férjed, vagy a feleséged) rád nézzen, mosolyogjon és bólintson. Miközben bólint, már mondhatod is, amit szeretnél. Amikor látod a bólogatást, akkor kérd meg arra a fontos valamire. “Te is érzed ezt a finom illatot? Légy szíves, terítsd meg az asztalt!” Ez a bánásmód meg tudja változtatni egy család légkörét.

Kapcsolódó:
Előbb melegítsd fel a kapcsolatot, és csak utána támaszkodj rá!

Mi teszi könnyűvé a nevelést?