Válasz: Miért kell az elfogadás helyett embertelenségre nevelni a gyerekeinket?

Az Oktatásügyi Panaszláda weboldalán közzétett, eredetileg az MLP-nak címzett blogbejegyzésben szereplő tankönyvi fejezet (Hit- és Erkölcstan, 4. osztály) jó példa arra, amikor a magukat illetékes elvtársnak tartó felnőttek Isten és az Ő élő Igéje és a gyerekek közé furakodnak a magyarázataikkal.
Miután az említett blogbejegyzést föltettem a KÉK nevelés a facebook oldalára, valaki megkérdezte, hogy mit gondolok a homoszexualitás elfogadásával kapcsolatban. Ezt válaszoltam:

A gyerek gondolkodó elméje nem a nevelés műve

A gyermek személynek születik – ez azt jelenti, hogy belülről változik, nem kívülről. Aktív felfedezőként ismeri meg a világot, nem passzív vödör, amit meg kell tölteni. Csak belülről tud változni és fejlődni! Az olyan nevelés, ami kívülről próbál hatni rá és a felszínt (a viselkedést vagy a mérhető teljesítményt) célozza meg, kudarcra van ítélve.

Mitől nő a nő?

Mit kell tudnunk a saját nőiségünkről ahhoz, hogy jobban értsük magunkat, és jobban kifejezzük Isten (nemiség fölött álló) természetének azt a részét, amit csak egy nő tud visszatükrözni?

Féltékenység és ítélet

Ha bűn a féltékenység, Isten miért féltékeny? Isten féltékeny – “féltékenyen” szeret. És ítél. Riasztónak szavak ezek. Úgy véljük, hogy az ítélet és a féltékenység Isten jellemének két szörnyű vonása. Pedig, ha együtt látjuk a kettőt, teljesen más kép tárul elénk.