Sodoma és Gomora

Sodoma és Gomora említése a szabadjára engedett szexualitás és a féktelen bulizás képeit idézi fel. E két település volt az eredeti “bűnös város”. Az őket ért ítéletet a Biblia újra meg újra elrettentő példaként emlegeti. Pedig sem a bűnük, sem az őket sújtó ítélet nem arról szólt, amit sokan gondolnak.

Körülmetélés

Ha Isten ígéretei Ábrahám utódjában teljesednek be, nem túl kockázatos pont az alsó fertályon metélgetni? Nem olyasmit parancsol-e Isten, ami félő, hogy levágja az utódlás szervét?
De igen. És pont ez a lényeg.

Ábrahám

Történetünk hősének eleinte úgy tűnhetett, mintha Istentől nem állna távol a viccelődés. Az öreg és még mindig gyermektelen Ábrámot Isten elnevezte Ábrahámnak, ami azt jelenti, hogy “sok nép atyja”.

Bábel tornya, és a bábeli zűrzavar

A legtöbb ember vallásos elképzelése szerint egy istenség odafentről jó erkölcsöt követel, és megveri a rosszalkodókat. A jót jutalmazza, a rosszat bünteti: répa és bot segítségével igyekszik rávenni az embert, hogy “jobb helyre” tornássza fel magát – “pokol” helyett a “mennyországba”.

Olajág és békegalamb

A Földközi tenger országaiban olajágat a jóindulat gesztusaként vagy a béke jeléül adnak a vendégeknek és a barátoknak. Az ókori görög kultúrában az olajág a béke és a jólét jelképe volt. A szimbólum a Bibliából ered…

Nemzette…

Eddig olyan szépen gördült a történet. Kozmikus teremtés, katasztrofális zuhanás, cselszövés, gyilkosság. Most pedig egy családfa. Értelmetlen kitérőnek látszik a történet szempontjából.

Kivéve, ha a történet egy leszármazottról szól.

Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?

“Sok hívő keresztényt Auschwitz ébresztette rá, hogy rossz oldalon állt, mert valamilyen módon Káin szerepével vállalt közösséget. Sokan ekkor jöttek rá arra, hogy Istennek arra a kérdésére, hogy hol van a testvéred, nem szabad úgy válaszolni, hogy ‘őrzője vagyok én az én testvéremnek?’…”