Mit hiszünk?

Ki ez? Mi ez? ∙ Kapcsolat · Mit hiszünk? · Letöltések · Copyright és Felhasználás · Google keresés a blogon

Címlap » Teológia » Mit hiszünk?

trefoil

KEGYELEMBŐL ∙ HIT ÁLTAL ∙ KRISZTUSBAN

A jó hír: 3-2-1 – ISTEN, a VILÁG… és TE

Jézus a megígért Krisztus, akiben Isten lett emberré. A Szentlélek Isten és a Krisztus Lelke; személy, nemcsak erő.

1. Isten személye – Az egy, örökkévaló Isten, aki a világot céllal teremtette meg, személyében három: Atya, Fiú, Szentlélek. Egyedül Isten méltó az ember imádatára.

2. A Szentháromság – Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek, de e három személy egy Isten. A Szentháromság valósága az alapja nemcsak teológiai szemléletünknek, hanem annak is, ahogy a gyakorlati életet is kapcsolatra épülő szemlélettel közelítjük (ld. KÉK nevelés).

3. Az Atya Isten – az élő Isten (Szentháromság) első személye, akitől a Fiú (Krisztus) öröktől fogva származik, és akitől a Szentlélek ered.

4. A Fiú Isten, Jézus Krisztus – Ő a ‘Messiás’, az egy, igaz Isten, aki emberré lett és köztünk élt, hogy a megváltásra szoruló ember kapcsolatát helyreállítsa Istennel. Jézus nemcsak egy Út, nemcsak egy Élet, hanem az Igazság. Minden igazság Jézusban van. Minden valóságot akkor látunk tisztán, ha Krisztuson keresztül szemléljük.

5. A Szentlélek Isten – Isten Szentlelke bennünk és közöttünk él; meggyőz és tanít bennünket az igazságról.

6. A Szentírás – A 66 könyvet tartalmazó Biblia Isten Isten végleges és teljes írott kijelentése, ezért hitünk és életünk minden kérdésében legfőbb tekintélynek, irányadó mértéknek tartjuk.

7. Az ember méltóságának alapja az istenképűség: Isten minden egyes embert önmagához hasonlóvá teremtett. Minden ember személynek születik. Isten a vele való személyes kapcsolatra alkotott és hív minden egyes embert.

8. Az ember bűne az, hogy elfordult Istentől: nem bízik Benne, hanem a maga útját járja, ezért születésétől fogva nem Isten, hanem a bűn uralkodik rajta, tehát ellenséges viszonyban van Istennel. Az emberi természet a bűn következtében megromlott: nemcsak a jóra, hanem a rosszra is hajlamosak vagyunk. A bűn rabsága vet gátat eredetileg kapott szabadságunknak. Isten eltorzult képmásai vagyunk.

9. Isten kegyelme – Az ember Isten kegyelméből, Jézus Krisztus élete, kereszthalála és feltámadása miatt újra jó kapcsolatba kerülhet Istennel. Isten szeretetéből, azaz kegyelemből lehet bárki Isten gyermeke Jézusban. Nem kell, és nem is lehet kiérdemelni. Jézus megváltó munkája minden emberre érvényes, és befejezett.

10. Az Evangélium – az a jó hír, hogy Isten emberré lett: Jézus Krisztus halt meg helyettünk a bűneink miatt, és ezzel a sajátjaivá tett bennünket. Jézus Krisztus megtartó szeretete soha nem múlik el; nem hagy elveszni bennünket.

11. Újjászületés hit által – Isten minden embert arra hív, hogy forduljon el az Isten nélküli, önközpontú életmódjától, és bízza magát Jézusra: higgyen benne, mint Urában és Megváltójában. Magától senki nem tud újjászületni. Aki elfogadja, amit Jézus elvégzett érte a kereszten, az Vele együtt meghalt a test szerinti életnek, és feltámadt (újjászületett) a Lélek szerinti új életre.

12. A megigazulás – Isten Jézus jóvátétele miatt fogadja el igaznak (tisztának) a hívő bűnöst.

13. Az üdvösség – Az ember nem azért “üdvözül”, mert sikerült elég jónak lennie (Isten mércéje olyan magasan van hogy ez senkinek nem sikerülhet), hanem azért, mert Krisztus kiváltotta őt elveszett állapotából.

14. A bűnbánat – a lelkület fordulata; válasz Isten kegyelmére. Lényege nem a szomorúság, hanem a belátás, hogy a bűn rabja vagyok, és szabadításra van szükségem.

15. A megszentelődés – a hívő ember Krisztushoz hasonlóvá formálódásának folyamata: “kiformálódik”, vagy “kiábrázolódik” benne Krisztus (ld. Galata 4:19).

16. A hit – “a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1) Hinni azt jelenti, hogy bármi történik, bízom Isten jóságában.

17. Ki tartozik Krisztushoz? – aki hisz Benne, tehát megváltójaként elfogadja és követni kezdi Jézus Krisztust. A ‘keresztény’ szó azt jelenti, hogy Krisztushoz tartozó.

18. Az Egyház – Isten Egyháza “Krisztus teste”, és minden Krisztusban újjászületett ember alkotja – a hívők Krisztus testének tagjai. Ez az Egyház nem azonos egyetlen egyházi intézménnyel vagy felekezettel sem. Istennek minden népből és nemzetből vannak megváltott, örökbefogadott gyermekei.

19. A keresztség (bemerítés) – Krisztusba “megkeresztelkedni” jelképesen azt fejezi ki, hogy Jézussal együtt a régi, Ádám-fajta életnek meghaltunk, és az új, Krisztus-fajta életre feltámadtunk.

20. Az úrvacsora – Jézus és a tanítványok utolsó vacsorájára emlékeztet, ahol nem volt bárány, csak kenyér és bor. A vacsora legfontosabb része hiányzott! Jézus ezzel azt szemléltette, hogy ő lesz az áldozati bárány. Ezt jelképezi az egyházi úrvacsora vagy szent áldozás szertartása.

21. Isten országa – Jézus vissza fog térni közénk, és mindent az Atya kezébe ad: mindenki számára nyilvánvaló lesz Isten királyi uralma.

Ld. még: Dr. Szalai András: Az üdvösség fogalomköre

Keresztény hitünk alapjait foglalja össze a Nicaea-Konstantinápolyi Egyetemes Keresztény Hitvallás (Kr.u. 381.):

Hiszünk egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak alkotójában.

És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden általa lett. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből. Megtestesült a Szentlélektől és a Szűz Máriától, és emberré lett. Pontius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadt az Írások szerint, fölment a mennyekbe, ott ül az Atya jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

És a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával.

[Hisszük] az egy, szent, egyetemes és apostoli Anyaszentegyházat, valljuk az egy keresztséget a bűnök bocsánatára; várjuk a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.

[A magyar fordítás forrása: Denzinger, H. – Hünermann, P.: Hitvallások és az Egyház Tanítói Hivatalának megnyilatkozásai; Szent István Társulat, Budapest / Örökmécs Kiadó, Bátorterenye, 2004). Szövegét a görög kritikai kiadás alapján Bugár M. István patrológus javította.]

Ez a hitvallás hitünk és keresztény életünk alapja. A benne összefoglalt alapkérdéseken kívül az olyan kérdések, amelyekben hívő keresztények nem értenek egyet egymással, pusztán a Szentírás eltérő értelmezéséből fakadnak: pl. Kálvinizmus vs. Arminianizmus, a föld kora, az utolsó idők teológiája, és a Bibliára hivatkozva megfogalmazott etikai álláspontok.

A Biblia eredeti formájában Isten minden időben érvényes kijelentése, attól függetlenül, ahogy szavait a saját kultúránk és tapasztalataink szemüvegén át értelmezzük. Jó dolog gondolkozni és véleményt formálni, de nem muszáj minden véleményünket a legmélyebb meggyőződés szintjére emelni. Harcos ellenségeskedés helyett érdemes inkább tanulnunk mások eltérő véleményéből.

Kapcsolódó: Lelkiismereti szabadság és tolerancia

Címlap » Teológia » Mit hiszünk?

_____________________________

Részlet egy levélből: “Keresztény embertől ennyire igényes (mind formájában, mind tartalmában) honlapot én nem is emlékszem, h láttam volna. Végre tisztán, világosan, józanul, de egyértelműen megfogalmazott gondolatok, hitvallás! És mindebben együttérző szeretetet véltem kiérezni…” (H. K.)

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s