KÉK fegyelmezés

« KÉK nevelés

“Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
– 1Korinthus 4:21

question-mark-cloudsHogy kezeljük a viselkedési problémákat? Mit tegyünk, amikor a gyerekünk átlépi a kijelölt határokat? Nincs kérdés, amit gyakrabban hallanék, mint azt, ami úgy kezdődik, hogy “Mit csináljak, amikor…”

A megoldás kulcsa: azt kell megértenünk, hogy a helytelen viselkedés az ösztönök és az indulatok mélyebb rétegeiből ered, ezért a fegyelmezésnek is a szív belső indítékait kell megcéloznia, nem pedig a felszínen megjelenő tünetet, a zavaró viselkedést. Hiába sikerül változtatnunk a formán (a viselkedésen), ha a tartalom változatlan marad.

Az adott pillanatban csak arra törekedjünk, hogy a problémás viselkedés leállítása közben ne rongáljuk a kapcsolatot! Ha sikerült a viharos helyzetből úgy kihajóznunk, hogy épségben maradt a kapcsolatunkat, nem tettünk kárt senki méltóságában, és megelőztük, hogy a villongásból világháború törjön ki, akkor megtettük, amit ott és akkor tenni lehetett.

Amikor rászólunk, ne mulasszuk el áthidalni azt a szakadékot (szeparáció-érzést), ami a saját engedetlensége okoz a gyerekben, és arra készteti, hogy elhúzódjon tőlünk. Valamivel emlékeztessük rá, hogy – noha az engedetlenség legtöbbször következményekkel jár –, továbbra is jóban vagyunk egymással, mert a kapcsolat fontosabb, mint a teljesítmény. A szakadék áthidalását szolgálják az ilyen mondatok:
– Most is ugyanúgy az apukád vagyok és ugyanúgy szeretlek, mint eddig. Ezt az ügyet később még meg fogjuk beszélni. De fél óra múlva foci, ugye nem felejtetted el?

Ez áthidalja a kapcsolatban keletkezett törést. A gyerek megérti, hogy nem szeretjük kevésbé azért, mert megszegte a szabályt, megbántott, kárt vagy bosszúságot okozott. Mivel érzi, hogy távolabb került tőlünk azzal, hogy átlépte az általunk kijelölt határokat, tudni akarja, hogy még mindig ugyanúgy szeretjük-e. Mielőtt tehát azzal foglalkozunk, amit csinált, tudtára kell adnunk, hogy bármi történt is, a kapcsolatunk változatlan. Erősen áll a helyén, mert nem az ő viselkedésén múlik. Amikor már elült a vihar, mindenki megnyugodott és a kapcsolat az ő érzéseiben is helyreállt, foglalkozhatunk a történtekkel.

De soha ne az melegében próbáljunk leckét tanítani, tanulságot levonni, nevelni! Ne az incidens kellős közepén akarjuk megvalósítani a nevelési céljainkat, hanem békeidőben!

Konfliktushelyzetben felnőttet is, gyereket is érzelmi hullámok dobálnak. Tanítani és tanulni pedig csak nyugodt lelkiállapotban lehet. Bölcsebb megoldást tudunk kitalálni, ha adunk magunknak elég időt ahhoz, hogy lecsillapodjunk, és nyugodtan átgondoljuk a dolgot. A gyerekünk is fogékonyabb lesz arra, amit a hozzáállása vagy a viselkedése kapcsán mondunk neki, ha a helyreállt kapcsolat biztonságos közegében beszélgetünk. Az engedetlen, helytelen, szabályszegő viselkedéssel tehát ne azonnal (a tett színhelyén) foglalkozzunk, hanem térjünk rá vissza később, miután megnyugodtunk, a kapcsolatban keletkezett törést helyreállítottuk, és volt időnk átgondolni, mi történjen. Az azonnaliság elve csak az idomító módszerekhez szükséges; a KÉK nevelésnek nem része.

Amikor eljött az ideje, hogy megbeszéljük a történteket, először aktiváljuk a kapcsolatot (szemkontaktus, mosoly, bólintás), és csak utána térjünk a tárgyra! Próbáljuk a gyerekünkből előhívni a saját, már meglévő jó szándékát. Isten a saját képmására teremtette a gyerekünket, mi pedig – a magunk tökéletlen módján – a születése óta vetjük a szeretetteljes értékrend magjait. Ha még nem is látszik, ahogy a gyerekünk érik, ezek a magok kezdenek a saját indítékaivá és szándékaivá válni. Számíthatunk rá, hogy valahol a lelke mélyén ott van a törekvés a jóra, ami valóban a sajátja. A jó viselkedést ezekből a jó szándékokból segítsünk neki belülről előhozni. Akkor is, amikor az ügyet megbeszéljük. Az a fontos, hogy akarja a jót tenni; hogy őszintén meg legyen benne a szándék. Hogy mennyire sikerül megvalósítania, az az érettségétől függ. Legyünk vele türelmesek, és igyekezzünk folyamatosan biztosítani az érési folyamathoz szükséges feltételeket: a biztonságos kapcsolatot, a nyugodt légkört és elég szabad teret a játékra.

Az tehát a döntő kérdés, hogy akar-e a gyerekünk úgy viselkedni (a hozzánk fűződő kapcsolata miatt), ahogy tanítottuk. Minél érettebb lesz, a tettei annál inkább összhangban lesznek a szándékával. Az a dolgunk, hogy a biztonságos kapcsolat fenntartásával folyamatosan őrizzük a szívét a megkeményedéstől. Amíg a szíve hozzánk kötődik és képlékeny “jó talaj”, addig befogadja, amit tőlük lát, tanul és tapasztal; elfogadja azt is, amikor kijavítjuk. De a szívéhez csak olyankor jut el a tőlünk érhező üzenet, amikor nyitott, azaz nem védekezik a sebezhetőség ellen.

A KÉK nevelésben a viselkedési problémákat ott kezeljük, ahonnan jönnek: a szív mélyén, az indítékok szintjén, a gyökereknél. A nevelés hosszútávú feladat. A problémás viselkedést nem az incidens közben alkalmazott gyors fogások oldják meg!

Beszélgetnünk kell vele a viselkedéséről, az indítékairól és a szándékairól, de előbb várjuk meg, míg lecsillapodnak a kedélyek (a miénk is), és át tudjuk gondolni, mit is kérdezzünk és mondjunk.

“Mit csináljak, amikor…?” A válasz:

  • Ne tegyél kárt a kapcsolatban.
  • Szólj rá (állítsd le a megengedhetetlen viselkedést), de ne tegyél vagy mondj olyasmit, amitől szégyellné magát).
  • Hidald át a köztetek keletkezett szakadékot – a kapcsolat fontosabb, mint a viselkedés és a teljesítmény.
  • Igyekezz minél előbb kijutni a “viharból”.
  • Az ügy (és a következmények) megbeszélésével várd meg, amíg helyreáll a béke és a kapcsolat. Adj magadnak is elég gondolkodási időt.
  • Aktiváld a kapcsolatot (szemkontaktus, mosoly, bólintás).
  • Ülj le vele beszélgetni. A probléma gyökerével foglalkozz: a gyereked belső indítékaival és szándékaival.
  • Belülről kifelé nevelj: ébreszd fel benne a saját jó szándékát! Ezzel nemcsak látszólag (a viselkedés szintjén), hanem valóban, szintjén is visszavezeted a gyerekedet a helyes útirányba.

Minderről részletesebben:

Mitől akar “jó” lenni egy igazi gyerek?

AZ EGÉSZSÉGES EREDETŰ JÓSÁG TITKA
– A kapcsolat-készség gyökereinek kialakulása az első 6 évben
– Az egészséges jóság – a harmonikusan fejlődő, “könnyen nevelhető” gyerekek hat közös vonása

A gyerekek lelki és idegrendszeri fejlődésének fokozatosan kialakuló gyökereivel, és a szülő-gyerek kapcsolat szerepével ismerkedtünk. A harmonikus és kiegyensúlyozott viselkedés elsősorban azon múlik, hogy a gyerek a róla gondoskodó felnőttekkel olyan kapcsolatban él-e, amelyben megfelelő táplálékhoz jutnak lelki és idegrendszeri fejlődésének “gyökerei”. Foglalkozunk a társas kapcsolódáshoz és a civilizált viselkedéshez szükséges képességek érési folyamatával is a személyiségfejlődés során.

Bevezető: KÉK fegyelmezés – Egyáltalán, mi a kérdés?

Mitől “jó” egy igazi gyerek? – a hat tulajdonság

1. A gyereked jó akar lenni!

A jóság személyválogató
Előbb melegítsd fel a kapcsolatot, és csak utána támaszkodj rá
A személyes kapcsolódás gyökerei 1
A személyes kapcsolódás gyökerei 2
A kötődés vonzó és taszító ereje

2. Óvatos, mert felfogja a figyelmeztető jelzéseket

3. Képes átérezni, hogy törekvése hiábavaló

4. Megfelelő kapcsolatban van a róla gondoskodó felnőttekkel

5. Halad valamerre, akar valamit, és jók a szándékai

6. Mérlegelni tudja saját ellentmondásos érzéseit

A fenyítés és a büntetés szakadást okoz a kapcsolatban

AZ EGÉSZSÉGTELEN EREDETŰ JÓSÁG, és NÉHÁNY ELTERJEDT MÓDSZER KRITIKÁJA
A “félelemkeltő” módszerek hatásmechanizmusa és kritikája – Miért hatásos, amikor kiabálunk a gyerekekkel? Miért engedelmeskednek, amikor rájuk ijesztünk, vagy büntetést helyezünk kilátásba? Miért vált be évszázadokon keresztül a hagyományos fenekes és a többi testi fenyítés?
Az “elkülönítő” módszerek hatásmechanizmusa és kritikája – Jobb, vagy ártalmasabb-e a fenyegetésnél és a testi fenyítésnél a sokak által javasolt “erőszakmentes” kiállítós bünti? Mikor megfelelő fegyelmező eszköz a következmények használata, és mikor üt vissza?

Félelemkeltő módszerek:

Mi történik, amikor kiabálsz a gyerekeiddel?
Mi történik, amikor megfenyíted a gyerekeidet?

Elkülönítő (szeparációs) módszerek:

Mi történik, amikor úgy teszel, mintha otthagynád a gyereket, vagy büntetésbe küldöd?
Mi történik, amikor önálló elalvásra próbálod nevelni a kisbabát, és magára hagyod?
Mi történik, amikor következményeket használsz kisgyerekek és éretlenek fegyelmezésére?

Fegyelmezz úgy, hogy közben ne rongáld a kapcsolatot!

A BIZTONSÁGOS ÉS EGÉSZSÉGES FEGYELMEZÉS

Mi a fegyelmezés?

A sorozat harmadik harmadában a gyengéd és határozott “KÉK” fegyelmezés gyakorlati elemeit ismerjük meg, amelyek segítségével lépni tudunk, amikor “helyzet” van, de a gyökerek szintjén orvosoljuk a problémás viselkedést. Lehet úgy is fegyelmezni, hogy a kapcsolatot sem rongáljuk, sőt, az érett személyiség fejlődését segítjük. Közben arra is kitérünk, hogy miként fegyelmezzük azokat a “nehezen kezelhető” gyerekeket, akik valahol elakadtak a társas kapcsolódáshoz és a civilizált viselkedéshez vezető érettség útján, és akiknél kudarcba fulladtak a nem kapcsolatra épülő fegyelmezési kísérletek.

A kapcsolatra épülő fegyelmezés BIZTONSÁGOS alapelemei:

  1. Jó akar lenni a kedvedért? Őrizd és tápláld a szándékát!
  2. Akarsz tőle valamit? Előbb vedd fel a kapcsolatot, csak utána térj a tárgyra!
  3. Hidalj át minden szakadékot!
  4. Tudd, hol van a természetes hatalmad határa!
  5. Ne a viharban próbálj haladni!

A kapcsolatra épülő fegyelmezés EGÉSZSÉGES mesterfogásai:

  1. Hívd elő a saját jó szándékát!
  2. Hívd elő a saját ellentmondásos indítékait!
  3. Hívd elő az elengedés könnyeit!

Az éretlenek fegyelmezése – tartalék elemek:

  1. Vállald a felelősséget!
  2. Rendszer és jó szokások segítségével tartsd fenn a rendet!
  3. Azt kormányozd, ami a gyerekedet kormányozza!
  4. Egyszerű forgatókönyvekkel javítsd a viselkedését!

A cél az, hogy olyan saját szemléleted legyen, amelynek segítségével nemcsak pillanatnyilag hatásos, hanem hosszú távon is építő megoldásokat tudsz alkalmazni a gyerekeiddel felmerülő nevelési helyzetekben.
kotodes-fugges-elefant-kek-neveles-03

Mivel a kapcsolatra épülő szemlélet a feje tetejére állítja a bevett (akár a konzervatív, akár a divatos) gyakorlatot, érdemes a szülőtársaddal együtt átvenni ezt az anyagot, vagy eljönni egy kurzusra, ahol más szülőkkel is lehet róla beszélgetni (ezekről a hírlevélben értesítést küldök, íratkozz fel és “kedveld” a Facebook oldalt). A közös élmény és az együttgondolkodás segít, hogy jobban értsd a gyerekedet, és támogatja a közös elhatározásokat. Ha csak az egyikőtök szemlélete változik, fennáll a veszély, hogy a kétféle látásmód konfliktust teremt.

Néhány hasznos eszköz a kicsik és éretlenek fegyelmezéséhez:

KÉK fegyelmezés” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nagyon jókat, és nagyon jól (szemléletesen, példákkal érvelve) ír. (Büszke vagyok magamra, hogy kb. 95 %-ban így gondolkodtam és cselekedtem, amiben meg nem, abban Magának van igaza.) Két gyerekem, és két unokám van. Sajnos a lányomnak és a menyemnek is meg kell mutatnom “magát”. Elkeserítő, hogy milyen sok “nemjó” szülő van. És, persze, éppen ők nem olvasnak-hisznek ilyen okos írásoknak sem… Köszönöm. Mészáros Márton

Mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s