Ember, Isten, Kapcsolat

Mi után sóvárgunk? Valami után, ami össze tudna kapcsolni létünk és emberségünk gyökereivel.
Mire vágyunk? Valamire, ami össze tudná kötni létezésünk titkát a nagyobb valósággal.
Mit keresünk? Valamit, ami épségben meg tudná őrizni a gyerekeink lelkét, és ami összetört szívünk darabjait is összeforrasztaná.

A nyugalom forrása: A KAPCSOLAT (de milyen kapcsolat?)

Mi tegyünk, hogy a gyerekeinknek legyen egy biztos helyük, ahol nem kell védekezésbe vonulniuk, hanem mélyen átérezhetik a szomorúságukat, amikor valami nem lehet meg, amikor valamiről le kell mondani? Mit tegyünk, hogy a gyerekeink dühös ellenkezése át tudjon fordulni bánatos elengedésbe, és tovább tudjanak fejlődni? Hogy segítsünk nekik? Mivel őrizzük meg a szívük érzékenységét? Mivel segítsük a rugalmasságuk és a lelkierejük kibontakozását?

A fejlődés mozgatórugója: A JÁTÉK (de milyen játék?)

A mi szemünkben a játék csak szórakozás. A gyerekünk akkor mehet játszani, amikor már nincs más dolga. Pedig a játék a növekedés műhelye, az élet kísérleti laboratóriuma, gyakorlótere. Nélkülözhetetlen a normális fejlődéshez. Arra való, hogy a gyerekek következményektől védett helyen gyakorolják az életet. Nagyon fontos, hogy legyen hozzá hely és jusson rá idő!

A gyereked jó akar lenni!

A gyerek JÓ AKAR LENNI – Isten eredeti terve szerint azok kedvéért, akik gondoskodnak róla. Azoknak a felnőttnek a kedvéért akar jó lenni, akik felelősek érte. A hozzád fűződő személyes kötelék indítja arra a gyerekedet, hogy szót fogadjon neked…

Mi a kötődés?

A kötődés (angolul attachment) az emberi kapcsolatok gravitációja: mozgató- és összetartó ereje. A legtágabb értelemben kötődésnek nevezünk két ember között bármilyen természetű közelség elérésére és fenntartására irányuló vonzóerőt; létezik testi, érzelmi, és pszichés kötődés. Olyan hajtóerő tehát, amely két embert egymás felé vonz és összekapcsol.