Válasz: Miért kell az elfogadás helyett embertelenségre nevelni a gyerekeinket?

Az Oktatásügyi Panaszláda weboldalán közzétett, eredetileg az MLP-nak címzett blogbejegyzésben szereplő tankönyvi fejezet (Hit- és Erkölcstan, 4. osztály) jó példa arra, amikor a magukat illetékes elvtársnak tartó felnőttek Isten és az Ő élő Igéje és a gyerekek közé furakodnak a magyarázataikkal.
Miután az említett blogbejegyzést föltettem a KÉK nevelés a facebook oldalára, valaki megkérdezte, hogy mit gondolok a homoszexualitás elfogadásával kapcsolatban. Ezt válaszoltam:

Hogy lehet a depressziótól megszabadulni?

Akármilyen kifinomult rendelkezem, csak újabb epedező ciszternát ások vele, ami hosszú távon nem tartja meg a vizet, amire szomjazom. A depressziótól az szabadít meg, ha minden mást a második helyre teszek, az első helyet egyedül Krisztusnak tartom fenn, és hajlandó vagyok végre Rábízni magam.

Sodoma és Gomora

Sodoma és Gomora említése a szabadjára engedett szexualitás és a féktelen bulizás képeit idézi fel. E két település volt az eredeti “bűnös város”. Az őket ért ítéletet a Biblia újra meg újra elrettentő példaként emlegeti. Pedig sem a bűnük, sem az őket sújtó ítélet nem arról szólt, amit sokan gondolnak.

Bábel tornya, és a bábeli zűrzavar

A legtöbb ember vallásos elképzelése szerint egy istenség odafentről jó erkölcsöt követel, és megveri a rosszalkodókat. A jót jutalmazza, a rosszat bünteti: répa és bot segítségével igyekszik rávenni az embert, hogy “jobb helyre” tornássza fel magát – “pokol” helyett a “mennyországba”.