Fegyelemmel és intéssel – korlátok és határok

A közfelfogás szerint a gyerekek fegyelmezése egyet jelent a büntetéssel, és ránk is hat ez a szemlélet. Egyszerűbb is így eligazodni a szülői teendők között. De ha azt hiszem, hogy fegyelmezési kötelezettségemnek eleget teszek, ha következetesen megbüntetem a gyerekeimet, amikor rosszat tesznek, és szorgalmasan javítgatom a hibáikat, akkor könnyen megfeledkezem arról, hogy fontosabb dolgom is van…

Ne ingereljétek gyermekeiteket!

Mi lehet az oka, hogy a gyerek bizalmatlan, elutasító, távolságtartó, közönyös, haragos, a végsőkig elkeseredett, és veszélyes önmagára, vagy másokra? A szülői visszaélés, a szülői hatalom félreértelmezett gyakorlása: a túlféltés, az összehasonlítgatás, az irreális elvárások, a mindent ráhagyás, a meg nem értés, a kényelmedhez való ragaszkodás, a hibázni nem engedés, az elhanyagolás, a szeretetmegvonás, az érzelmi zsarolás, a szóbeli, vagy testi bántalmazás. Ezekkel jó szándékod ellenére is a végsőkig elkeserítheted a gyerekedet. Ne tegyél ilyeneket!

Mi a szülők dolga?

Az Efezus 6:4 a nevelést két oldalról közelíti meg: a negatív és a pozitív oldaláról. Először megmondja, mit ne tegyen a szülő a gyerekkel (ne ingereljétek gyermekeiteket…), utána pedig megmondja, mit tegyen (…hanem neveljétek őket az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.).