A nyugalom forrása: A KAPCSOLAT (de milyen kapcsolat?)

Mi tegyünk, hogy a gyerekeinknek legyen egy biztos helyük, ahol nem kell védekezésbe vonulniuk, hanem mélyen átérezhetik a szomorúságukat, amikor valami nem lehet meg, amikor valamiről le kell mondani? Mit tegyünk, hogy a gyerekeink dühös ellenkezése át tudjon fordulni bánatos elengedésbe, és tovább tudjanak fejlődni? Hogy segítsünk nekik? Mivel őrizzük meg a szívük érzékenységét? Mivel segítsük a rugalmasságuk és a lelkierejük kibontakozását?

A játék feltétele: A NYUGALOM (de milyen nyugalom?)

A gondoskodó-elfogadó viszonyban a gondoskodó fél dolga a szeretetkapcsolat fenntartása. A gyereknek ugyanúgy nem kell rászolgálnia a szeretetünk jeleire, mint ahogy arra sem, hogy enni adjunk neki. Nem kell jónak lennie azért, hogy érezze: szeretünk vele lenni. A feltétel nélküli szeretet kell, hogy sugározzon a tekintetünkből: örülök neked, szívesen látlak, és én dolgozom meg azért, hogy otthon érezd magad és megtaláld a nyugalmadat.

A fejlődés mozgatórugója: A JÁTÉK (de milyen játék?)

A mi szemünkben a játék csak szórakozás. A gyerekünk akkor mehet játszani, amikor már nincs más dolga. Pedig a játék a növekedés műhelye, az élet kísérleti laboratóriuma, gyakorlótere. Nélkülözhetetlen a normális fejlődéshez. Arra való, hogy a gyerekek következményektől védett helyen gyakorolják az életet. Nagyon fontos, hogy legyen hozzá hely és jusson rá idő!

A kicsiknek következményektől védett “játszótéren” kell gyakorolniuk az életet

A gyerekeink gyerekek, és gyerekkorukban gyerekéletet kell élniük ahhoz, hogy – amikor eljön az ideje – egészséges önmagukká nőjenek fel. Felnőtt felelősségeink egyike, hogy védett, szabad játszótérről gondoskodjunk a gyerekeink számára. Minden kicsi gyereknek szabadnak kell lennie a következmények terhétől.

A játék nem munka

Amit az eredményért végzünk, az nem játék. A munka és a játék két nagyon-nagyon különböző dolog. Egymás szöges ellentétei. A játékban maga a tevékenység köti le a gyereket; az okozza az örömöt. A munkában pedig minden az eredményről szól. Nem kell élveznünk a munkát; azért végezzük, hogy eredményt lássunk.