A fejlődés mozgatórugója: A JÁTÉK (de milyen játék?)

A mi szemünkben a játék csak szórakozás. A gyerekünk akkor mehet játszani, amikor már nincs más dolga. Pedig a játék a növekedés műhelye, az élet kísérleti laboratóriuma, gyakorlótere. Nélkülözhetetlen a normális fejlődéshez. Arra való, hogy a gyerekek következményektől védett helyen gyakorolják az életet. Nagyon fontos, hogy legyen hozzá hely és jusson rá idő!

A kicsiknek következményektől védett “játszótéren” kell gyakorolniuk az életet

A gyerekeink gyerekek, és gyerekkorukban gyerekéletet kell élniük ahhoz, hogy – amikor eljön az ideje – egészséges önmagukká nőjenek fel. Felnőtt felelősségeink egyike, hogy védett, szabad játszótérről gondoskodjunk a gyerekeink számára. Minden kicsi gyereknek szabadnak kell lennie a következmények terhétől.

A játék nem munka

Amit az eredményért végzünk, az nem játék. A munka és a játék két nagyon-nagyon különböző dolog. Egymás szöges ellentétei. A játékban maga a tevékenység köti le a gyereket; az okozza az örömöt. A munkában pedig minden az eredményről szól. Nem kell élveznünk a munkát; azért végezzük, hogy eredményt lássunk.

A gondolkodó elme táplálása 2

A nevelés: élet. Ezt az életet a gondolatok táplálják. A gondolat szellemi eredetű; Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy akkor jussunk hozzá, amikor éppen továbbadjuk másoknak. Szóban és írásban, a Szentírás szavaival és a zene nyelvén, de a gyerek belső életét is táplálnunk kell; ugyanúgy élő gondolatokkal, ahogy a testét is élő ennivalóval…