A nyugalom forrása: A KAPCSOLAT (de milyen kapcsolat?)

Mi tegyünk, hogy a gyerekeinknek legyen egy biztos helyük, ahol nem kell védekezésbe vonulniuk, hanem mélyen átérezhetik a szomorúságukat, amikor valami nem lehet meg, amikor valamiről le kell mondani? Mit tegyünk, hogy a gyerekeink dühös ellenkezése át tudjon fordulni bánatos elengedésbe, és tovább tudjanak fejlődni? Hogy segítsünk nekik? Mivel őrizzük meg a szívük érzékenységét? Mivel segítsük a rugalmasságuk és a lelkierejük kibontakozását?

A gyereked jó akar lenni!

A gyerek JÓ AKAR LENNI – Isten eredeti terve szerint azok kedvéért, akik gondoskodnak róla. Azoknak a felnőttnek a kedvéért akar jó lenni, akik felelősek érte. A hozzád fűződő személyes kötelék indítja arra a gyerekedet, hogy szót fogadjon neked…

Mitől jó egy igazi gyerek?

Sokan azt gondolják, hogy minden, ami természetes, az csak rossz lehet, legalábbis ami a gyerekeket illeti. Ha a gyereked természetes fejlődését támogatod, akkor biztosra veheted, hogy vadember lesz belőle, aki nem tud másokra tekintettel lenni, felelőtlen, önző, élhetetlen és elkényeztetett.

Mi a kötődés?

A kötődés (angolul attachment) az emberi kapcsolatok gravitációja: mozgató- és összetartó ereje. A legtágabb értelemben kötődésnek nevezünk két ember között bármilyen természetű közelség elérésére és fenntartására irányuló vonzóerőt; létezik testi, érzelmi, és pszichés kötődés. Olyan hajtóerő tehát, amely két embert egymás felé vonz és összekapcsol.

A jó szülői tekintély

A szülő vagy a tanár tekintélye nem engedély a gyerekek bántalmazására: nem jogosít fel arra, hogy az érzelmeiknél és a vágyaiknál fogva manipuláljuk őket! A jó pásztor nem erőszakoskodik a bárányokkal. A legelő maga fegyelmezőeszköz, mert vannak határai. A határokon belül viszont szabadság van, és a bárányok szükségletei kielégülnek.

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

“Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok.
Nagymama azt mondta: Istenem, akárcsak az anyja!
Nagypapa azt mondta: az ördögbe is, szakasztott az apja!
Emil bácsi azt mondta: a megszólalásig szegény Jolán!
Apukám azt mondta: mintha csak magamat látnám!
És anyukám azt mondta: azért talán rám is hasonlít egy kicsit!

Amióta nagy vagyok és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.”
– Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?