Gyerekeinket elsősorban a kapcsolattartás vágya ragasztja a képernyők elé. A digitális eszközökön csüngő életmód pedig észrevétlenül szorítja ki az életükből azt, amire a legnagyobb szükségük volna a fejlődéshez: szabad játékot.
Amit az eredményért végzünk, az nem játék. A munka és a játék két nagyon-nagyon különböző dolog. Egymás szöges ellentétei. A játékban maga a tevékenység köti le a gyereket; az okozza az örömöt. A munkában pedig minden az eredményről szól. Nem kell élveznünk a munkát; azért végezzük, hogy eredményt lássunk.
Milyen feltételeket kell teremtenünk ahhoz, hogy a gyerekeink egészséges, érett emberré fejlődjenek? Virágzó és gyümölcstermő érett felnőtté; a legteljesebb önmagukká, amilyenek Isten terve szerint lehetnek? Melyek az emberi kiteljesedés, az érett felnőtté nevelkedés mindenkire érvényes feltételei?
Mire ösztönzik szokásos manipulatív motivációs eszközeink a gyerekeket? Tudtad, hogy a gyerekeket arra ösztönözzük, amiVEL ösztönözzük őket?
Mitől lesz kedve (belülről fakadó motivációja) a tanuláshoz?
Az emberi elme az inspiráló gondolatok hatására éhezik meg újabb gondolatokra.
A gyermek személynek születik – ez azt jelenti, hogy belülről változik, nem kívülről. Aktív felfedezőként ismeri meg a világot, nem passzív vödör, amit meg kell tölteni. Csak belülről tud változni és fejlődni! Az olyan nevelés, ami kívülről próbál hatni rá és a felszínt (a viselkedést vagy a mérhető teljesítményt) célozza meg, kudarcra van ítélve.
Azok a gyerekek engedelmeskednek a szüleiknek önként és szívesen, akik elemi szükségleteikben a lehető legkevésbé szenvednek hiányt. De mik ezek az elemi szükségletek?
